Csak röviden: ma végre visszaköltözhettünk az emeletre. Még egy-két kapcsoló, konektor hiányzik, festés javítgatások, a radiátorok és bútorok kellenek még, de lakhatók, alhatók a szobák.
Nagyon szép lett, fényképezek, ha teljesen megvannak.

Vettem végre egy rendes orrszívót, a motoros Pesztonka helyett egy klasszikus porszívósat. És láss csodát, a kinlódás helyett egy csomó öhhh, khmmm cucc jött ki a gyerek orrából...

Emiliana Torrini - Jungle Drum Official Musik Video

Most ez a kedvencem, viduljatok :-)

Lassan (nagyon lassan) végeznek fönt a szakik. Hétvégén már lehet itt-ott takarítani, összeszerelni a bútorokat, jövő hét közepén vissza lehet költözni.
Ma családegyesítés, délután megyek a gyerekekért a táborba, este jön haza Jura Lengyelországból.
Raknék fel képeket, de a picasa nem tudja bemásolni őket gépre.

Mélypont

Milos már megint beteg, lázas, köhög, nem alszik, de azt már több mint egy hete. A kialvatlanságtól jóformán ki sem tudom nyitni a szememet. Lassan bármit bevallok, csak hadd aludjak már végre egyben három órát.
Ezen a héten még egy csomó intéznivalóm lenne (függönyvásárlás pl.)
Közben persze teljes erőből zajlik a felújítás az emeleten. Nagyon szeretnék már végre a saját ágyamban aludni, kezd elegem lenni a barkács- és festékboltokból.
Jura tegnap hajnalban utazott el Londonba, holnap hajnalban megy át Lengyelországba, pénteken este jön haza.
Emma és Iván tegnap reggel elutazott táborba, értük pénteken megyek le. Még nem tudom, hogy Milost viszem-e, remélem azért addig meggyógyul.
Nagyobb baj, hogy holnap-holnapután parketta lakkozás lesz, ami állítólag iszonyat büdös, de beteg gyereket nem viszek bölcsibe, itthon kell átvészelnünk valahogy...
Hát nagyjából ennyi...

Helyzet
(még) élünk!
A villanyszerelés ma a finisbe ér, már csak a festés, parketta csiszolás-lakkozás, és apróbb munkálatok vannak hátra.
Jövő hét közepén elkezdhetünk visszahurcolkodni...

Igazi mókamester, és gyorsan tanul.
Van egy játéka, amiről egy kis zenélő plüss állatka lóg. Na ennek valami iszonyat hangja van, ahogy sípol. Ha megnyomja, Emmáék rákezdenek a visításra, veszekednek vele, hogy ne csinálja.
Nemsokra rá egyedül is elő tudta adni az egész műsort. Megnyomja a zenélő izét, és amíg az sípol, ő fancsali képpel, keserves műsírással vokálozik mellé. Közben persze sanda pillantásokkal lesi, hogy mekkora hatást ér el vele...
Általában nagyot. Egyszer videóra veszem, mert muszáj megörökíteni az utókornak (na meg persze hogy tudjam mivel zsarolni nyugger koromban, hogy fizesse ki a VIP nyanyaszállót).

Új mondatok Milos szókincsében

Aja dejeeeee! (Anya gyere!)
Esz, esz a dzidze! (Kérek (enni) cicit!)
Chi ejeje! (Chili helyedre!)
NEM! (Igen, nem, kérek, nem kérek, stb...)

r.! Ó jesssz, köszi, hogy eszembe jutattad, ráadásul olvasom is Vattacukorhajú Lány blogját, csak valahogy kiment a fejemből, hogy neki volt 1-2 ilyen projektje is.
Írtam is neki, és nagyon remélem, hogy kedvező választ kapok.

Szavaztam Dévény Annára a Prima Primissimán. Az, hogy Emma mozgása korának megfelelő, nagyban neki köszönhető.
Ő aztán tényleg megérdemel minden elismerést...

No és hát egy-gyerekesek vagyunk most már tényleg, mert múlt héten is azok lettünk volna, de a kórházban azért valahogy nem ugyanaz a fíling...
Tegnap este volt kis csúszás, mert nyolcra értünk haza a barkácsáruházból, így Milos csak kilenckor aludt el, de azért már így is belekóstolhattunk abba, hogy milyen is egy igazi felnőtt este.
Főztünk egy könnyű vacsit, ittunk egy pohár pezsgőt, és elaludtunk a kanapén egy közepesen szar film előtt...
Ezúttal az "igazi" felnőtt program elmaradt, mert egyrészt hullák voltunk, másrészt telezabáltuk magunkat, harmadrészt elkaptam valami torokvészt a kórházban, és hát a harákolós köhögéssel megtűzdelt dártvéderes légzés nem valami vágykeltő egyik fél számára sem.

Teljes erővel a falszíneken és a dekorációkon jár az agyam. Szombaton kiválasztottuk a színeket Jurával, tegnap megvettük a laminált lapot Milos szobájába.
Aztán tegnap szét is esett a fejemben az egész, főleg a gyerekszobák színei.
Milos szobája elég sötét, zegzugos, egy kifejezetten világos padlószínt választottunk, de a reggeli fényekben (nyugati fekvésű a szoba) még ez is szinte sötétnek hatott. A "babapiskóta" elnevezésű szín nem is annyira illik oda, kissé barackos, lehet, hogy még attól is világosabb kellene.
Ahogy nézegetem a szobát, egyre csak az jut eszembe, hogy az a kémény, és a tetősík együtt olyan, mint egy nagy fa.
Mivel az én kézügyességem, és kreativitásom nem elég a vágyaimhoz, elkezdtem falfestőt keresni a neten. Vérborzalom, mennyi kontár pingál a falakra. Tömény diznihányás ömlik ki a monitorból, ahány micimackót és hercegnőt láttam az elmúlt egy órában, már frankón émelygek.
Eddig egyvalakit találtam, akinek a munkái nagyon megtetszettek. Bár a honlapja nem bővelkedik fotókban, és hát azért természetesen itt is van dizninyál bőven, azért csak megbújik egy-két gyönyörű, egyedi kép is. Kértem árajánlatot, remélem nem lesz túl drága, mert mindenféleképen vele szeretném megcsináltatni Milos szobáját.

Emma és Iván szobája pont az ellenkezője Milos szobájának, fényes, nyitott tér. Oda egy "tengeri kavics" nevű színt választottunk, ez egy meleg, barnás-lilás hangulatú szürke szín. Kontrasztszíne tulajdonképpen nincs, de nincs is olyan fal abban a szobában, ami hangsúlyos lenne. Így marad ez a szín, falmatrica, és a függönyökben fogom kiélni magam, oda élén színes muszlin függönyöket képzeltem el, lilát, kéket.
Falfestő keresgélése közben bukkantam rá erre az oldalra. Nagyon régi vágyam már ez nekem, eddig ledes formában képzeltem el, de úgy tűnik, ez még jobb eljárás. Egycsapásra megoldódna az éjszakai fény problémája. Az ára teljesen kifizethető kategória, de el sem tudom képzelni, hogy milyen technikával csinálják. Nálunk nem egy nagy falfelületről van szó, kb. 10-12 nm.
Nagyon izgulok, hogy minden szuper legyen, a visszaköltözésünk után még bőven lesz mit szépítgeni, finomítani...

Ma ovit festettünk összcsaládilag, és nagyon szuper volt. Először is az óvónénik jófejek, és a másik anyuka, aki rajtam kívül ment segíteni, pont Iván legjobb barátjának anyukája, és természetesen hozta a fiát is.
Jura Milost futtatta az udvaron, míg mi csiszoltunk, gipszeltünk, festettünk, takarítottunk, a gyerekek bandává verődve keringtek. Ott voltak még a tulajdonosék gyerekei is, és mivel összenyílik a kertjük az ovival, a banda náluk is megfordult párszor sarazás céljából.
Aztán rendeltünk pizzát, és a gyerekek is előkerültek, visszahajtotta őket a gyomruk az ovihoz. A bejárat előtt találtam rájuk, ültek az árnyékban szép sorban, félmeztelenek, barnák és tetőtöl talpig szutykosak voltak, szívószálas ivólét ittak, és sütött róluk az elégedett vakáció-fíling.
Pizzaevés után Jura hazavitte Milost és Ivánt, Emma eltűnt Kittivel a házuk udvarán, mi pedig továbbcsiszoltunk, gipszeltünk, stb...
Este a fiúk visszajöttek értünk, de Emmát alig tudtam elvonszolni a szórakozásától...
Fáradt, rettenetesen koszos, de nagyon jókedvem volt.
Jura viszont ingerült, morgós, és halálosan fáradt. Arról panaszkodott, hogy rettenetesen fárasztó vigyázni a gyerekekre, ha ezt kéne csinálnia folyamatosan, hát felhúzná magát az egyik gerendára. Most már érti, miért szoktam én este ennyire fáradt lenni, ő bizony mindjárt meghal.
Gyorsan összedobtam egy könnyű vacsit, lefürdettem az egész bandát (hajmosás incl.), leraktam Milost, kicsit mostam, és mire a szobába értem, Jura békésen húzta a lóbőrt a kanapén, élő szobraként annak, mennyire fárasztó a gyereknevelés...
Kéne még pár ilyen nap, én istenien kipihentem magam, annak ellenére, hogy 8 órán keresztül festettem, és Jura is kicsit belekóstolhatott az én életembe. Nem árt neki... :-)

Nah szóval kórház...
Vasárnap Jura elvitte a nagyokat mamához, hiszen másnaptól indult a felújítás. Ő még odavolt, mikor Milos ébredt. Valamije nagyon fájt, ez látszott rajta. Sírdogált, dörzsölte magát a földhöz, hátha le tudja vakarni a fájdalmat. Sem enni, sem inni, sem cicizni nem akart. Nagyon aggódtam, éreztem, valami nagyon nem stimmel. Adtam neki panadolt, és felraktam neki egy pisizacskót.
Jura nagyon sokára jött haza. Elvileg még egy csomó pakolnivalónk volt.
A pisizacskóban csúnya, zavaros pisi lötyögött. Ennek már fele sem tréfa, felhívtam a kórházat, azt mondták menjünk be.
Még összeraktuk a vendégszobában Milos ágyát, hogy ha hazajövünk, már csak le kelljen rakni.
Bent megvizsgálták Milost, elvitték a pisit. Nemsokára jöttek is vissza, hogy anyuka, ez a pisi nagyon csúnya, minden van benne, aminek nem kéne lennie, baci, fehérvérsejt, vörösvértest, meg egy csomó izé, amire már nem is emlékszem.
Jura elindult haza a cuccokért, nekünk elkezdték intézni az ágyat. Ekkor már este 10 volt, Milos hulla fáradt.
Elkezdték szurkálni, hogy vért vegyenek, és berakják a branült. De a kis dokinő iszonyat béna volt, minden véna eldurrant a keze alatt, összevissza turkált a gyerekben a tűvel. Milos egyre jobban ki volt készülve, lila fejjel üvöltött, vergődött. Tőlem megkérdezték, nem leszek-e rosszul. Mondtam, hogy nem, és gondolatban hozzátettem, de te viszont mindjárt rosszul leszel, ha agyonütlek, mert ennyit kínzod a gyerekemet hülye béna picsa.

Végül a nővérke megszánta szegény kicsikémet, kivette a dokicsaj kezéből a tűt, és egy pillanat alatt megcsinálta. Ez volt az ötödik szúrás...

Még vérnyomást, meg lázat próbáltak neki mérni, de szegény kicsikém már csak visított mindenre.

Levették a vért, vitték a laborba. Mi mentünk egy kört az UH-ra, ott minden rendben volt, a veséi ugyanakkorák voltak, mint a legutolsó kontrollon.

Meglett a véreredmény, alcsony CRP, meg még valami, ami arra utalt, hogy ez a fertőzés csak most indult, a legelső pillanatban kaptuk el. Alaposan meg lettem dícsérve.

Megkapta Milos az első intravénás antibiotikumot, beköltöztünk a szobába. Közben Jura visszaért a cuccokkal.

Milos azonnal ájultan elaludt, még egy infúziót bekötöttek neki, én meg csak feküdtem az ágyamon, és arra gondoltam, hogy már megint ebben a kibaszott kórházban vagyunk, ez egy mocsokság, hogy lassan bérletünk lesz oda...

Egy után aludtam el, fél kettőkor arra ébredtem, hogy Milos hányt, és belázasodott. Két gyors ágyhúzás és egy kúp után végre elalhattunk.

Ezután a napok eseménytelenül teltek, Milos igen kiváló egészségnek örvendett, keddre a pisije is feltisztult. Napi háromszor kapta a gyógyszert intravénásan, hajnali hattól este nyolcig megállás nélkül trappolt fel-alá a folyosón, haverkodott mindenkivel, nővérkéket szédített.

Az egyik gyógyszer beadása éjfélre esett, nagyon változó volt, hogy ki hogyan adta be. Volt olyan, aki lefekvéskor lámpát gyújtott a szomszéd szobában, és éjfélkor a derengő fényben a gyerek ágya fölé lebegett, és úgy adta be, hogy a kismókus még csak fel sem szusszant.

De volt olyan is, aki szabályosan ránkrúgta az ajtót, az összes villany a pofánkba csapta, kikapta a gyereket az ágyból, lefogta, és benyomta neki a cuccot, mint egy vadállat.

Harmadik napon elromlott Milos branülje, át kellett kötni. Ugyanazt a tortúrát végigcsináltuk, mint első alkalommal. Ez a második branül nem lett az igazi, áteresztett, innentől kezdve Milosnak nagyon fájt a gyógyszer beadás.

No de minden jó, ha jó a vége, csütörtökön végre kiszabadultunk a rabságból...

Ezzel kapcsolatban írtam egy listát, hogy mik a feltétlenül szükséges dolgok, ha hirtelen kórházba kell menni, mert nem biztos, hogy egy nagy ijedelem közepén minden eszünkbe jut.

És ha egy férfi hozza utánunk a cuccokat, könnyen úgy járhatunk, mint én, hogy napokig egy nájlon rövidgatyában, randizós csipkemelltartóban és egy zsabós blúzban pusztultam meg a kórházi negyven fokban. Bár kétségkívül csinos voltam...

P.S.: a kép címe: Szent Nagyvizit a szomszéd szobában...

Felújítás képekben


Az alapkoncepció a következő volt, két szobából hármat csinálni. Ez von maga után mindent (villanyszerelés, burkolás, fűtés-szerelés, ezerféle kőműves-munka, nyílászárók cseréje, stb.)
Ilyen volt képekkel nem szolgálhatok, mert vasárnap este tűztünk be a kórházba, nem jutott eszünkbe fényképezni, másnap reggel megjelent a brigád, és mire felocsúdtunk, már késő volt ilyen volt képet csinálni.
Szóval először is, egybe nyitották a két szobát (a parkettás rész a régi gyerekszoba, a köves a mi régi hálónk) Milos szobája "lesz" középen (szemben a kémény):
Itt a jobboldali keskeny rész a folyosó a fekete takaró fóliával lefüggönyözve:
Kikapták a mi hálószobánk dupla teraszajtaját és két ablakát:

Oda egy szimpla ajtó került, és felfalazták az ablakok-ajtó közti részt:
Felhúzták a válaszfalakat is, a régi gyerekszoba 1/3-a, és a mi hálónkból egy rész lett középső szobává alakítva (jobb elöl Emma-Iván szoba, mellette a Milos-szoba, és szemben a mi hálónk - mindez a folyosóról fényképezve):
A régi gyerekszoba dupla teraszajaja és ablakai szintén kijöttek:
És így lett egy teraszajtó + 1 ablak az Emma-Iván szobában:
Egy ablak a Milos-szobában. Ez egy nagyon érdekes szoba lett, itt van a két tetősík találkozása, és a nappaliban lévő cserépkályha kéménye, ami most körbejárható:
A mi hálószobánk nagyot változott. Először is ki lett "harapva" belőle egy rész Milos szobájához, más részről a szoba tetőhajlás le lett falazva egy pengefallal, hogy az ágyunk feje falhoz tudjon támaszkodni (ahol az ember áll, az a bejárat a folyosóról, az ytongos rész, aminek támaszkodik és ami a kép közepén van, az Milos szobájának a fala, végül balra a bevakolt fal a pengefal, ott látszik a kép bal szélén, hogy van egy kis átjáró mögé) A pengefal és a Milos-szoba fala közé zárt részben lesz majd az ágyunk:

Végül a mi hálószobánkból elfalazott rész Jura kis modellező sarka lesz, a kutyaólas ablak ezt fogja bevilágítani:

Közben a tetőt is javítgatták, újrarakták a vápát (ilyen kutyaól ablaka világítja be Jura modellező-sarkát):
Folyt. köv.

Ma végre kiengedtek a kóterból minket. 4 napos intravénás antibiotikumos kúra után 10 napos itthoni kúrát irányoztak elő.
Olyan szinten szétszurkálták a gyereket, hogy úgy néz ki, mint egy mini drogos. De jól van, ez a lényeg, drukkoljatok nekünk, hogy ne legyen (megelőzés céljából) állandó antibigyóra beállítva, és ne jöjjön vissza ez az rusnyaság többet, mert mindkettőre komoly esélyünk van, pedig eddig tök jól megúsztuk.
A házfelújítás előrehaladott állapotban van, állnak az új falak, bent vannak a nyílászárók, tető kijavítva, apróbb javítások elkezdve. Szuper csapatot fogtunk ki, eddig minden úgy megy, mint a karikacsapás.
Holnap írok bővebben, ami azt illeti, van mit...

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Akadályoztatás miatt (Milos bekapott egy vesemedence-gyulladást, antibiotikum kúrára bent tartottak minket a kórházban, ő egyébként remekül van, szorgalmasan bontja a berendezést, én csendben őszülök) csak pár nap múlva jelentkezem

Szegény Roti itthagyott minket. A garázsban találtunk rá, az oldalán feküdt, mint ha csak aludna, de halott volt.

Hosszú, kalandos élete volt. Hat éve fogadott minket örökbe, mikor ebbe a házba költöztünk. Az állatorvos szerint már akkor is olyan 3-4 éves lehetett.

Sokáig nem adtam neki enni, mert nem akartam, hogy ideszokjon, de miután megtudtam, hogy a szomszéd félkegyelmű bácsi fel akarja akasztani (igen, megette az ő macskáinak a kajáját), úgy döntöttem, inkább legyen a mi macskánk.

Mindig nagyon szelíd volt, soha nem történt olyan, hogy akár csak figyelmeztetésül is odakapott volna, akárhogy is nyúzták a gyerekek.

Elvitük ivartalaníttatni, de az orvos sem tudta, hogy fiú-e, avagy lány. Végül egy kisműtéttel megnézték inkább fiú lehetett, de csak fejletlen, elcsökevényesedett ivarszervei voltak. Mindegy is volt, hogy fiú, vagy lány, nekünk Roti volt, aki (mint a nevéből is fakad) igen harciasan védte a területét a többi macskától.

Aztán úgy két éve pár nap eltűnés után rettenetes állapotban jött haza, a napok óta zuhogó esőben, szinte félholt volt. Az állatorvos szerint valószínűleg egy kocsi ütötte el, de ő hazakúszott, és ott várt az ajtóban, sírva nyávogva.

Teljesen összetört a feje, elvesztette a fél szemét, összetört az orrüregje, az egyik lába, mellkasa, az állkapcsát bonyolult (és méregdrága) műtétek sorozatával hozták helyre. Sajnos így sem lett tökéletes, rágni már nem tudott, kizárólag konzerves macskakaját tudott megenni ezután.

Sokat nevettünk rajta, hogy ott a rokkant-matrica a seggére ragasztva, de a több méter magasban levő pár centis ablakpárkányra gond nélkül felröppent...

Most azonban itt hagyott minket, valószínűleg végelgyengülés vitte el, mi pedig biztosak vagyunk benne, hogy sokat köszönhetünk egymásnak.

Most már mindig is ő marad az első macskánk.

Nyugodj békében Roti, a macskák égi birodalmában biztos akad egy csendes, meleg zug, ahol szundikálhatsz.

Állásajánlat

Tisztelt S. L. Úr!
Kérem, ha ideje engedi, olvassa el néhány soros bemutatkozó levelünket, valamint fontolja meg (soha vissza nem térő) egyedi ajánlatunkat.

Cégnév: S. Zrt.

Alapító, tulajdonos és vezérigazgató: S. Judit

Célkitűzések:
S. Emma Zsanna, S. Iván László és S. Milos Marcell jelenleg kiskorú gyermekek testi-lelki egészségének és jólétének biztosítása, ezen gyermekek felnevelése.

Telephely: 2162 Őrbottyán, ...

Cégünk telephelye Budapest agglomerációjában található, egy csendes kisfalu mellékutcájában. A S. Zrt. családi vállalkozásként indult 2003-ban, az elmúlt 7 évben azonban komoly céggé nőtte ki magát, hiszen induláskor a majdnem egy darab gyermekszámhoz képest, mostanra cégünk ezt megháromszorozta. Büszkén vállaljuk, hogy a gazdasági válság idején is helyt álltunk, mi több, fejlődtünk. Nem sok vállalkozás mondhatja el ezt magáról.

Cégünk befektetőt és társtulajdonost keres, ugyanis a kezdetben befektetett szellemi apport mára kevésnek bizonyult (tekintettel a cég jelentős növekedésére).

Alkalmazottak:
L. Márta (alkalmi munkavállaló és nagymama)
T. Judit (mindenes)

Társcég:
Alapítvány Az Árnyas Utcai Gyerekekért – Óvoda és Bölcsőde

Külső konzulensek:
Dr. Baktay Zelka és Baktay Miklós

Amit kínálunk:
Dinamikusan fejlődő cég, kihívásokkal teli, folyamatosan változó munkakör, a piac egy olyan szegmensében, ami évszázadok óta bizonyítottan kiemelt fontosságú.
Kiváló munkahelyi légkör, kicsi, de összetartó csapat ( és igen dekoratív külsejű kollegák).
Gyönyörű környezet, klasszikus elrendezésű, minden igényt kielégítő, jól felszerelt iroda.
Szórakoztató elektronikával (házimozi, többszáz csatorna, későbbiekben játékkonzol, CD-DVD-LP megtekintésére és hallgatására alkalmas lejátszó és erősítő), és korlátlan elérésű internet, wi-fi csatlakozással elérhető napfényes tárgyaló.
A modern kor igényeinek megfelelő „blog-típusú” honlap, kiváló marketing, iwiw-en, facebook-on való jelenlét.
Bérezés: jelenleg alkuképes, de kizárólag természetbeni juttatás jöhet szóba! Étkezés megoldott!

Amit elvárunk:
Maximális szellemi és anyagi lojalitás cégünk felé.
Kötelező heti öt napban napi 2x2 óra intenzív és kizárólagos, valamit hétvégente és munkaszüneti napokon napi 8 óra szintén intenzív és változatos munkavégzés.
Hetente egy (általában hétvégére eső és a kötelező 8 órán kívüli!) minimum 2 óra időtartamú management meeting (helyszín változó).
Havonta két nap (tetszőleges hétköznapon, napi 8 óra) intenzív stratégia-alakítási és cégstruktúráló megbeszélés.
2-3 hetente 3 órás meeting a külső konzulensekkel.
Átlagban havi egy, kötelező jellegű részvétel a társcég (Árnyas Óvoda és Bölcsőde) rendezvényein (az aznapi munkaidőbe ez természetesen beleszámít).
Évi 2x1 hét kötelező jellegű csapatépítő tréningen való részvétel (Kérem vegye figyelembe, hogy később ez az idő növekedhet!)
Átlagosan napi 1, általában rövid idejű (maximum 10 perces) telefonkonferencia.

Remélem cégünk ajánlata felkeltette az Ön érdeklődését, amennyiben így van, a lenti elérhetőségeken várom önéletrajzát, motivációs levelét, valamint jelentkezését interjúra.

Üdvözlettel:
S. Judit
alapító, elnök és vezérig.

Szerdán ki lett mondva, Jura workoholista.
A nagymértékű elkeseredésem mellett meg is könnyebbültem, néven van nevezve a helyzet.
Egy teljes napig bőszült voltam, sértett, megbántott és szomorú. És legőszintébben szólva (tudom, nincs ilyen szó, de érzés van), legszívesebben agyoncsaptam volna az emberemet egy tompa tárggyal.
Hosszas neten való szörfözés után rájöttem, ennek a témának nem nagyon van irodalma jelenleg itthon, ha meg is említik, akkor is úgy, hogy ez lehet egy út az alkoholizmusból való kijövetelre (ti. nem annyira káros hatású és romboló szenvedélybetegség a workoholizmus, mint az alkoholizmus). Köszi.
Akkor nézzük a tényleket.
A Multinacionális Zrt (by lustaanyu) mindent megad neki, amit csak kívánhat (na jó, szexet még nem).
Remek környezet, remek csapat, csinos, fiatal kolleganők, kihívások, és sikerélmények, megbecsülés, és a nélkülözhetetlenség nimbusza.
Itthon mi van? Állandó nyaggatás, oda nem figyelés, üvöltés, takony, kaka és egyéb testnedvek, na jó, és szex, csak hogy némi pozitívumot is említsek.
Ez nem fog változni, mert három kicsi gyerekkel egész egyszerűen ilyen az élet, és a legjobb formámban is valaki vinnyog a lábamat átkulcsolva, hogy annnyaaaaaaa...
Céggel csak cég veheti fel a versenyt, ez tiszta sor.
Így aztán megalapítottam a S. Zrt.-t, és küldtem egy állásajánlatot Jurának.
(ez a következő posztban olvasható).