2012/07/19
Szerdán,
azaz tegnap sajnos szomorúan indult a napunk. Az egyik kiscica sajnos elpusztult. Egész pontosan elhagyta az élet, nem szopott, nem hízott, a tápszer sem kellett neki, mire elvittük az állatorvoshoz, már csak egy szurit kaphatott. Szép csendesen elaludt.
A többi négy szerencsére igen jó bőrben van, dagadtak, hangosak, erőszakosak, szétrágták már szegény anyukájukat.
Nem sokat szomorkodtunk otthon, inkább felkerekedtünk, és elindultunk, Bécsbe kirándulni.
Azaz nem is Bécsbe, hanem Shopping City Südbe, ahol van egy kész-ház bemutatópark, a Blaue Lagune. Tíz éve akarunk oda elmenni, és most végre eljutottunk. Több mint száz felépített házba lehet bemenni, körbenézni. Volt ott tiroli fakunyhó, elegáns polgári otthon, és ultramodern kockaház. Elképesztő terek, lakberendezési megoldások.
.JPG)
Két órát kódorogtunk ott, a végén már teljesen elzsibbadt az agyunk. Átruccantunk SCS-be, ahol sikerült megszerezni a Rock of Ages zenéjét CD-n, és újra úton voltunk. Kicsit beszimatoltunk Eisenstadtba, de az este Rust-ban ért minket, ebben a csodás kis ékszerdobozban, ahol a hagyomány szerint minden háztetőn gólya lakik. És tényleg:
Leültünk egy kellemes kis étterem teraszára, ahol igazán romantikus környezetben költöttünk el gasztro-szempontból felejthető vacsorát.
A többi négy szerencsére igen jó bőrben van, dagadtak, hangosak, erőszakosak, szétrágták már szegény anyukájukat.
Nem sokat szomorkodtunk otthon, inkább felkerekedtünk, és elindultunk, Bécsbe kirándulni.
Azaz nem is Bécsbe, hanem Shopping City Südbe, ahol van egy kész-ház bemutatópark, a Blaue Lagune. Tíz éve akarunk oda elmenni, és most végre eljutottunk. Több mint száz felépített házba lehet bemenni, körbenézni. Volt ott tiroli fakunyhó, elegáns polgári otthon, és ultramodern kockaház. Elképesztő terek, lakberendezési megoldások.
.JPG)
Két órát kódorogtunk ott, a végén már teljesen elzsibbadt az agyunk. Átruccantunk SCS-be, ahol sikerült megszerezni a Rock of Ages zenéjét CD-n, és újra úton voltunk. Kicsit beszimatoltunk Eisenstadtba, de az este Rust-ban ért minket, ebben a csodás kis ékszerdobozban, ahol a hagyomány szerint minden háztetőn gólya lakik. És tényleg:
Éjfélre értünk haza, fáradtan, jókedvűen. A szomorú kezdet után igazán nagyszerűen sikerült ez nap is.
A szabadság édes íze
A gyerekek hétfő reggel elpályáztak az Árnyas Táborba, ahol egészen biztosan istenien érzik magukat.
Miloskát bevittük mamához, és nekünk elkezdődött a dolce vita.
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...
Csak szép sorban...
Múlt heti visszatekintő képekben:
Szuper ez az intenzív úszás, bár nagyon fárasztó három gyereket egyedül úszni vinni, igazán megéri. Sokat ügyesedtek, és jól szórakoztunk.
2012/07/17
5-6. hét
Az ötödik hét csendes érdektelensége után a meleggel együtt odalett a testem ellenállása is, újra beindultak a dolgok.
Ma reggel nagy öröm ért a mérlegen, a súlyom újra ötössel kezdődik (ilyen kb. 4 éve nem volt). Tornázni továbbra sem járok, de a múlt héten intenzív úszásra jártunk a gyerekekkel, megtette a hatását.
Sajnos utolért a nők szokásos baja a fogyókúrában, a mellemből is fogytam kicsit. Mondjuk nem igazán bánom, az eddigi 90/95D-ről már csak 85D, esetleg 85C a melltartó méretem. A mellemet jövőre úgyis megcsináltatom, de maradok a C kosárnál, semmi kedvem csöcsmanci lenni, akinek a férfiak soha nem néznek a szemébe.
Apropó férfiak. A súlyvesztés kedvező hatása, hogy sokkal merészebb ruhákban járok (azért ciciben bőven van mit villantanom), és igencsak élvezem, hogy újra megbámulnak a pasik.
Ezen a héten már nem rendelek kaját, vettem norbis cuccokat, azt esszük Jurával, és odafigyelünk, hogy mit eszünk és mennyit. Segít a dologban, hogy a héten a gyerekek nincsenek itthon (péntekig), és csak diétás étel teszi be a lábát a házba.
Továbbra is a legnagyobb fegyver a hat óra utáni nem evés.
Súly: 59,5 kg
Jura -7 kg-nál tart, lógnak rajta a ruhái, szuperül néz ki!
(Szintén fogyizók meséljetek, ki hol tart?)
Ma reggel nagy öröm ért a mérlegen, a súlyom újra ötössel kezdődik (ilyen kb. 4 éve nem volt). Tornázni továbbra sem járok, de a múlt héten intenzív úszásra jártunk a gyerekekkel, megtette a hatását.
Sajnos utolért a nők szokásos baja a fogyókúrában, a mellemből is fogytam kicsit. Mondjuk nem igazán bánom, az eddigi 90/95D-ről már csak 85D, esetleg 85C a melltartó méretem. A mellemet jövőre úgyis megcsináltatom, de maradok a C kosárnál, semmi kedvem csöcsmanci lenni, akinek a férfiak soha nem néznek a szemébe.
Apropó férfiak. A súlyvesztés kedvező hatása, hogy sokkal merészebb ruhákban járok (azért ciciben bőven van mit villantanom), és igencsak élvezem, hogy újra megbámulnak a pasik.
Ezen a héten már nem rendelek kaját, vettem norbis cuccokat, azt esszük Jurával, és odafigyelünk, hogy mit eszünk és mennyit. Segít a dologban, hogy a héten a gyerekek nincsenek itthon (péntekig), és csak diétás étel teszi be a lábát a házba.
Továbbra is a legnagyobb fegyver a hat óra utáni nem evés.
Súly: 59,5 kg
Jura -7 kg-nál tart, lógnak rajta a ruhái, szuperül néz ki!
(Szintén fogyizók meséljetek, ki hol tart?)
2012/07/13
MadeByYou
Elkészültek a Gaudis tálak. Íme:
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Valamint csütörtökön voltam a Perui tanfolyamon. Három óra nem sikerült végeznem, íme a félkész tálam:
.JPG)
Még vagy két órányi festegetés van benne, és persze az égetés :-)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Valamint csütörtökön voltam a Perui tanfolyamon. Három óra nem sikerült végeznem, íme a félkész tálam:
.JPG)
2012/07/11
Kamaszlélek
Annyira emlékszem kamaszkorom érzelmi hullámvasútjára. Amikor egy aprócska dolog hirtelen óriásivá duzzad, és az ember a legvidámabb jókedvből a mélybe zuhan egy pillanat alatt, és jönnek azok a rettenetes nyomasztó lélekfájdalmak.
Emmácskám jegyet váltott erre...
Tegnap mikor jöttünk el Virágtól, szokatlanul csendes volt a kocsiban. Megkérdeztem, mi bántja. Mintha egy csapot nyitottam volna ki, elkezdett zokogni, mint a záporeső, és elmondta, hogy Virág egyik lányát véletlenül anyának szólította, és emiatt rettenetesen érzi magát, annyira ciki volt.
Kérdetem, hogy kinevették a többiek? Nem, dehogy, nem erről van szó. Csak neki rossz érzés, és most már soha többet nem akar Virághoz menni.
Hosszasan vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy ezek a rossz érzések a kamaszodás miatt vannak, sajnos ez előfordul, de tudnia kell, hogy sem én nem haragszom, és az is lehet, hogy Virágék észre sem vették, hiszen ahol hat gyerek van, ott szinte mindennapos egy ilyen tévesztés, én is össze szoktam őket keverni, mégsincs harag emiatt.
Próbáltam felvidítani, többé-kevésbé sikerült is, de azért este mellettem aludt el, úgy, hogy simogattam.
Tudom, hogy ez természetes, és benne is próbálom ezt tudatosítani, hátha ettől könnyebb lesz, hiszen azt látom, hogy valahogy nincs még erre az egészre felkészülve, ő egy bolondos kisleányka, ezek a dolgok egy csöppet sem érdeklik még. Kaphatott volna a természettől még egy kis haladékot...
.JPG)
Emmácskám jegyet váltott erre...
Tegnap mikor jöttünk el Virágtól, szokatlanul csendes volt a kocsiban. Megkérdeztem, mi bántja. Mintha egy csapot nyitottam volna ki, elkezdett zokogni, mint a záporeső, és elmondta, hogy Virág egyik lányát véletlenül anyának szólította, és emiatt rettenetesen érzi magát, annyira ciki volt.
Kérdetem, hogy kinevették a többiek? Nem, dehogy, nem erről van szó. Csak neki rossz érzés, és most már soha többet nem akar Virághoz menni.
Hosszasan vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy ezek a rossz érzések a kamaszodás miatt vannak, sajnos ez előfordul, de tudnia kell, hogy sem én nem haragszom, és az is lehet, hogy Virágék észre sem vették, hiszen ahol hat gyerek van, ott szinte mindennapos egy ilyen tévesztés, én is össze szoktam őket keverni, mégsincs harag emiatt.
Próbáltam felvidítani, többé-kevésbé sikerült is, de azért este mellettem aludt el, úgy, hogy simogattam.
Tudom, hogy ez természetes, és benne is próbálom ezt tudatosítani, hátha ettől könnyebb lesz, hiszen azt látom, hogy valahogy nincs még erre az egészre felkészülve, ő egy bolondos kisleányka, ezek a dolgok egy csöppet sem érdeklik még. Kaphatott volna a természettől még egy kis haladékot...
.JPG)
2012/07/10
Gyarapodott a család
Maszat cica várva-várt kicsinyei tegnap megszülettek! Nagyon kis rendes volt, mert bár reggel mindent összekakált, vajúdni a neki felkínált macskakuckóba húzódott a vendégszobában.
Megvárta, amíg mindent elintézek, és csak akkor kezdett szülni, mikor hazaértem, és tényleg ráértem segíteni neki.
Délben kezdtek el potyogni a babák. először egy kis fekete született, aztán egy cirmos. Az ő születése látható ezen a videón (VIGYÁZAT, CSAK AZ NÉZZE MEG, AKI BÍRJA AZ ILYET!):
Nagyon jól látszik, milyen kis ösztönlény a cica. Kinyomja a babát, felszakítja a magzatburkot, és nyalogatni kezdi. Ténylegesen csak akkor kezd el foglalkozni a babákkal, amikor azok elkezdenek mozogni, vagy hangot kiadni. Elrágja a köldökzsinórt, kihúzza magából a méhlepényt, és megeszi. Na az, tényleg gusztustalan volt (ez nem látszik már a videón).
Ha a baba nem mozog, nem foglalkozik vele. A második, és negyedik, ötödik babákat én dörzsölgettem tiszta törölközővel, amíg el nem kezdtek prüszkölni, és nyávogni. Akkor visszaadtam őket anyucinak, aki lelkes mosdatásba kezdett. A picik nagyon életrevalóak, kúsznak-másznak, vadul szopiznak.
Amikor egy született, a többieket áttettem egy kibélelt cipősdobozba, hogy anyuka csak a frissen születettel tudjon foglalkozni. Néha meghallotta a többiek nyavajgását (azért ott voltak a közelben), és kérdőn rám nézett.
Ilyenkor mondtam neki, hogy majd én vigyázok a babáira, ne aggódjon. Komolyan, mintha értette volna. Teljesen megbízott bennem, sokat simogattam, vigasztaltam közben, láthatóan jól esett neki, egészen besimult a tenyerem alá.
Az első három (fekete, cirmos, fekete) kiscica megszületése után egy hosszabb szünet következett, majdnem egy órás. Maszatka pihent, nyalogatta a kicsiket, magát, a picik pedig szopiztak.
Aztán újabb hullámok futottak végig rajta, és úgy húszperces eltéréssel megszületett még kettő (cirmos és fekete). Maszatka már olyan fáradt volt, hogy már csak feküdt, a kiscicákat én dörzsölgettem, tisztogattam, masszíroztam.
Ilyen egy pár perces cicababa:
Végül befejezte a szülést, pont egy fél órával azelőtt, hogy indulnom kellett a gyerekekért. Így aztán a kis családot átköltöztettem egy törölközővel kibélelt rekeszbe, bedobtam a mosógépbe a "szülőszobát", és alaposan felmostam. Maszatka pedig kimerülten pihent le a friss ágyneműbe a kisbabáival:
Talán mondanom sem kell, hogy a gyerekek vad örömmámorban úsznak, ha itthon vannak, a rekesz előtt térdelnek, és abajgatják a kicsiket. Nagyon örülök, hogy a véres részekről lemaradtak.
Újabb lakók tehát a Bárkán :-)
Megvárta, amíg mindent elintézek, és csak akkor kezdett szülni, mikor hazaértem, és tényleg ráértem segíteni neki.
Délben kezdtek el potyogni a babák. először egy kis fekete született, aztán egy cirmos. Az ő születése látható ezen a videón (VIGYÁZAT, CSAK AZ NÉZZE MEG, AKI BÍRJA AZ ILYET!):
Nagyon jól látszik, milyen kis ösztönlény a cica. Kinyomja a babát, felszakítja a magzatburkot, és nyalogatni kezdi. Ténylegesen csak akkor kezd el foglalkozni a babákkal, amikor azok elkezdenek mozogni, vagy hangot kiadni. Elrágja a köldökzsinórt, kihúzza magából a méhlepényt, és megeszi. Na az, tényleg gusztustalan volt (ez nem látszik már a videón).
Ha a baba nem mozog, nem foglalkozik vele. A második, és negyedik, ötödik babákat én dörzsölgettem tiszta törölközővel, amíg el nem kezdtek prüszkölni, és nyávogni. Akkor visszaadtam őket anyucinak, aki lelkes mosdatásba kezdett. A picik nagyon életrevalóak, kúsznak-másznak, vadul szopiznak.
Amikor egy született, a többieket áttettem egy kibélelt cipősdobozba, hogy anyuka csak a frissen születettel tudjon foglalkozni. Néha meghallotta a többiek nyavajgását (azért ott voltak a közelben), és kérdőn rám nézett.
Ilyenkor mondtam neki, hogy majd én vigyázok a babáira, ne aggódjon. Komolyan, mintha értette volna. Teljesen megbízott bennem, sokat simogattam, vigasztaltam közben, láthatóan jól esett neki, egészen besimult a tenyerem alá.
Az első három (fekete, cirmos, fekete) kiscica megszületése után egy hosszabb szünet következett, majdnem egy órás. Maszatka pihent, nyalogatta a kicsiket, magát, a picik pedig szopiztak.
Aztán újabb hullámok futottak végig rajta, és úgy húszperces eltéréssel megszületett még kettő (cirmos és fekete). Maszatka már olyan fáradt volt, hogy már csak feküdt, a kiscicákat én dörzsölgettem, tisztogattam, masszíroztam.
Ilyen egy pár perces cicababa:
Végül befejezte a szülést, pont egy fél órával azelőtt, hogy indulnom kellett a gyerekekért. Így aztán a kis családot átköltöztettem egy törölközővel kibélelt rekeszbe, bedobtam a mosógépbe a "szülőszobát", és alaposan felmostam. Maszatka pedig kimerülten pihent le a friss ágyneműbe a kisbabáival:
Talán mondanom sem kell, hogy a gyerekek vad örömmámorban úsznak, ha itthon vannak, a rekesz előtt térdelnek, és abajgatják a kicsiket. Nagyon örülök, hogy a véres részekről lemaradtak.
Újabb lakók tehát a Bárkán :-)
2012/07/08
Sztresszoldás és házassági teambuilding
Jurának igazán stresszesek mostanában a mindennapjai. Éjjel-nappal dolgozik, szinte nem is találkoztunk hetek óta. Így esett, hogy gondoltam egyet, és őt is beírattam a MadeByYou tanfolyamára szombaton.
Gaudi volt a téma, kis inspirációs előadás, és technikai tájékoztatás után elkezdődött az alkotás.
A tervezett három helyett ÖT órát töltöttünk ott, annyira belemerültünk az alkotásba.
Jura teljesen lelazult, hosszú idő óta az első öt óra volt, mikor nem gondolt munkahelyi problémákra. Íme:
Az őt inspiráló képet nem tudom megmutatni, de a kiégetés előtti kész alkotását igen (szabadkézzel rajzolva):
.JPG)
Az én tálam ennek a mintának az alapján készült:
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Gaudi volt a téma, kis inspirációs előadás, és technikai tájékoztatás után elkezdődött az alkotás.
A tervezett három helyett ÖT órát töltöttünk ott, annyira belemerültünk az alkotásba.
Jura teljesen lelazult, hosszú idő óta az első öt óra volt, mikor nem gondolt munkahelyi problémákra. Íme:
.JPG)
.JPG)
Menet közben a tál alja:
.JPG)
Végül a kiégetés előtti kész mű:
.JPG)
.JPG)
2012/07/06
Sellő és kalóz tábor
Ezen a héten a Varázsuszi szervezte táborban voltak. Napi egy úszás volt, a többi időszakban pedig a fenti tematika köré épített kézműveskedés, játék.
Nagyon, nagyon színvonalas volt, a barkácsolós rész pedig messze felülmúlta minden várakozásomat. Bikinifelsőt festettek-hímeztek, fa kardot készítettek, nemezeltek, iránytűt és kalózhajót eszkábáltak, közben pedig aranyrögöket gyűjtöttek. A rettenetes hőség ellenére nagyon jól érezték magukat.
Ma volt a lányok szinkron bemutatója, amit a lenti youtube-os felvételeken meg is örökítettem.
Óra végén így ki voltak purcanva a csajok:
.JPG)
Nagyon, nagyon színvonalas volt, a barkácsolós rész pedig messze felülmúlta minden várakozásomat. Bikinifelsőt festettek-hímeztek, fa kardot készítettek, nemezeltek, iránytűt és kalózhajót eszkábáltak, közben pedig aranyrögöket gyűjtöttek. A rettenetes hőség ellenére nagyon jól érezték magukat.
Ma volt a lányok szinkron bemutatója, amit a lenti youtube-os felvételeken meg is örökítettem.
Óra végén így ki voltak purcanva a csajok:
.JPG)
2012/07/04
Nyáron nem cseperedünk
Véget ért az év a Cseperedőben, itt az ideje, hogy egy kis összegzést írjak a dologról.
Csak és kizárólag jót tudok írni. Hatalmas változást hozott ez az életünkben, nem győzök ámulni és bámulni. A szociális készségein látszik a legnagyobb előrelépés. Régen nem szívesen ment el pl. szülinapi zsúrba, vagy olyan rendezvényre, ahol sok ember volt. De a tortázáshoz soha nem lehetett odaráncigálni.
Most szívesen eljön, végig maradni akar (nem csak i-pad-en, vagy telefonon játszani egy sarokban), és ÉLVEZI! Csupa nagybetűvel. Odaül tortázáshoz is, játszik a gyerekekkel hosszasan.
Általában persze nem érti a szabályokat, főleg ha gyorsan változnak, de a többi gyerek jóindulatával már képes majdnem teljes értékű csapatjátékra is.
Az tanév végi fáradtságot leszámítva szinte teljesen megszűntek a kezelhetetlenségig fajuló rohamok, kisebb hisztik előfordulnak, de semmi komoly.
Most kalóz-táborban van, és szereti!
Mindent összevetve jóval szociálisabb, nyitottabb, érdeklődőbb lett az én szuper kisfiam, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Zsuzsának.
Csak és kizárólag jót tudok írni. Hatalmas változást hozott ez az életünkben, nem győzök ámulni és bámulni. A szociális készségein látszik a legnagyobb előrelépés. Régen nem szívesen ment el pl. szülinapi zsúrba, vagy olyan rendezvényre, ahol sok ember volt. De a tortázáshoz soha nem lehetett odaráncigálni.
Most szívesen eljön, végig maradni akar (nem csak i-pad-en, vagy telefonon játszani egy sarokban), és ÉLVEZI! Csupa nagybetűvel. Odaül tortázáshoz is, játszik a gyerekekkel hosszasan.
Általában persze nem érti a szabályokat, főleg ha gyorsan változnak, de a többi gyerek jóindulatával már képes majdnem teljes értékű csapatjátékra is.
Az tanév végi fáradtságot leszámítva szinte teljesen megszűntek a kezelhetetlenségig fajuló rohamok, kisebb hisztik előfordulnak, de semmi komoly.
Most kalóz-táborban van, és szereti!
Mindent összevetve jóval szociálisabb, nyitottabb, érdeklődőbb lett az én szuper kisfiam, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Zsuzsának.
Harmadik-negyedik hét
Azért nem írok, mert nincsen semmi változás.
Megrekedtem 61-61,4 kg között, se le, de szerencsére fel sem. A hétvégék nagyon húzósak, és úgy általában a gyerekek étkezései, nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek belőle. Többször is kilengtem már, nincs mentségem.
Mint ahogy arra sem, hogy két hete a konditerem felé sem szagoltam, eszem ágában sincs ebben a pokoli kánikulában egy légkondicionálatlan helységben szenvedni. Lekvár vagyok, túlélésre játszom...
A melegnek van egy másik hozadéka is, ez a harmadik terhességem maradandó emléke (egy olyan nemesfémből készült alkatrészem mellett, amit nem lehet zaciba csapni), hogy rettenetesen fel vagyok vizesedve. A napi 2 liter folyadékot megiszom, de kifelé már jóval kevesebb távozik, be vannak dagadva a végtagjaim, a gyűrűmet le is kellett vennem.
Mindezek mellett sokkal jobban érzem magam már így is a bőrömben, jobban állnak a ruhák, de ahogy izmosodik a hasam, úgy lóg egyre jobban a bőröm rajta, félek, ezen már csak a kés fog segíteni...
A legjobb hír viszont az, hogy Jura már fogyott 6 (HAT!) kilót, az ingei lógnak rajta, ma egy olyan nadrágot vett fel, amit már évek óta nem tudott, és egyre másra kapja a pozitív visszajelzéseket.
Mitagadás, nekem is nagyon bejön a dolog, imádom legeltetni rajta a szemem :-)
Megrekedtem 61-61,4 kg között, se le, de szerencsére fel sem. A hétvégék nagyon húzósak, és úgy általában a gyerekek étkezései, nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek belőle. Többször is kilengtem már, nincs mentségem.
Mint ahogy arra sem, hogy két hete a konditerem felé sem szagoltam, eszem ágában sincs ebben a pokoli kánikulában egy légkondicionálatlan helységben szenvedni. Lekvár vagyok, túlélésre játszom...
A melegnek van egy másik hozadéka is, ez a harmadik terhességem maradandó emléke (egy olyan nemesfémből készült alkatrészem mellett, amit nem lehet zaciba csapni), hogy rettenetesen fel vagyok vizesedve. A napi 2 liter folyadékot megiszom, de kifelé már jóval kevesebb távozik, be vannak dagadva a végtagjaim, a gyűrűmet le is kellett vennem.
Mindezek mellett sokkal jobban érzem magam már így is a bőrömben, jobban állnak a ruhák, de ahogy izmosodik a hasam, úgy lóg egyre jobban a bőröm rajta, félek, ezen már csak a kés fog segíteni...
A legjobb hír viszont az, hogy Jura már fogyott 6 (HAT!) kilót, az ingei lógnak rajta, ma egy olyan nadrágot vett fel, amit már évek óta nem tudott, és egyre másra kapja a pozitív visszajelzéseket.
Mitagadás, nekem is nagyon bejön a dolog, imádom legeltetni rajta a szemem :-)
Milosduma
Milos szerint ma reggelre elromlott a légycsapó, mert kimerült benne az elem. Hiába bizonygattuk neki, hogy ebbe nem is kell elem, a keze mozgatja.
De ő csak állt szomorúan, rázta a kis fejét. Azt hiszem ideje kicsit waldorfosabb ösvényekre lépni...
(Igen, az ott a kezében egy I-pad...)
De ő csak állt szomorúan, rázta a kis fejét. Azt hiszem ideje kicsit waldorfosabb ösvényekre lépni...
Fejlesztő játékok újratöltve
Tegnap a rasel háló mellett vettem még három sokkal fontosabb dolgot is. Légycsapót!
A múltkor akciósan 80 ft volt a CBA-ban, de vesztemre csak egyet vettem, az aktuálisan velem lévő gyereknek. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, verekedésig fajult az összetűzés délután.
Tegnap már fizettem, mikor megláttam, hogy a Gazdaboltban bizony árulnak légycsapót is. Rögtön kértem hármat, és kissé szégyenkezve súgtam az eladó hölgynek, hogy "a gyerekeknek lesz".
Ő azonban egy cseppet sem jött zavarba, és mindent tudó hangsúllyal közölte, hogy ez a legkurrensebb cikkük (így: legkurrensebb, beszarás) a gyerekek körében, fiúknak, vagy lányoknak lesz?
Egy lány, két fiú - motyogtam még mindig az államat keresgélve, és két perc múlva birtokosa voltam egy pink, egy zöld, és egy kék légycsapónak.
Hazaérve a gyerekek egyből megtalálták, és olyan üdvrivalgást csaptak, mint legutóbb akkor, mikor megvettük az új i-pad-et. Hátizé...
Kiderült, hogy a légycsapó (behízelgő ára mellett) igen sokmindenben jeleskedik. És még vízálló is, ami nagyban megkönnyíti a kerti medencében egymás ütlegelését.
Egy szó, mint száz: Unatkozik? Vegyenmosómedvét légycsapót!
A múltkor akciósan 80 ft volt a CBA-ban, de vesztemre csak egyet vettem, az aktuálisan velem lévő gyereknek. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, verekedésig fajult az összetűzés délután.
Tegnap már fizettem, mikor megláttam, hogy a Gazdaboltban bizony árulnak légycsapót is. Rögtön kértem hármat, és kissé szégyenkezve súgtam az eladó hölgynek, hogy "a gyerekeknek lesz".
Ő azonban egy cseppet sem jött zavarba, és mindent tudó hangsúllyal közölte, hogy ez a legkurrensebb cikkük (így: legkurrensebb, beszarás) a gyerekek körében, fiúknak, vagy lányoknak lesz?
Egy lány, két fiú - motyogtam még mindig az államat keresgélve, és két perc múlva birtokosa voltam egy pink, egy zöld, és egy kék légycsapónak.
Hazaérve a gyerekek egyből megtalálták, és olyan üdvrivalgást csaptak, mint legutóbb akkor, mikor megvettük az új i-pad-et. Hátizé...
Kiderült, hogy a légycsapó (behízelgő ára mellett) igen sokmindenben jeleskedik. És még vízálló is, ami nagyban megkönnyíti a kerti medencében egymás ütlegelését.
Egy szó, mint száz: Unatkozik? Vegyen
2012/07/03
Kismamacska és Milos
Bent is inkább csak kiterülés van, a macska olyan szinten terhes, hogy nekem fáj látni. Remélem nem nyolc cicával örvendeztet meg minket, csak kettő-hárommal. Nagyon helyes kis állat, ha simogatjuk, hanyatt fekszik, szemérmetlenül széttárja a lábát, és hagyja, hogy a hasát simogassuk. Abban pedig cukin ugrabugrálnak a kicsik. Úgy tűnik, apácának már nem adjuk...
Kánikula a tyúkudvarban
Bár északi tájolású az udvar, azért délelőtt rendesen odasüt a nap. Szegény csirkék földbe kapart lyukakban hasalnak a bokrok tövében. A nyuszik viszont nem tudnak sehova menekülni, csak fekszenek kiterülve, lihegve.
Így aztán ma felkerekedtem, és vettem jó sok méter rasel hálót a gazdaboltban, és kiterítettük a tyúkudvar fölé. Nem fogja el az összes napot, de több, mint a semmi. A nyusziknak támasztottam külön árnyékolót (egy régi radiátort), és szerintem fogok nekik venni napernyőt is. Elég idétlen látvány lesz, és remélem, hogy a nyulak helyi szakszervezete nem követel papírnapernyős koktélokat is...
Elsöpörtem alóluk a ganyét, és alaposan felslagoltam a betont. Rájuk is ment bőven, az egyik kicsi beletartotta a kis pofáját a vízsugárba, és nyelte a vizet. Remélem így jobban bírják majd ezt a pokoli időjárást.
A házban is mindenféle régi függönyöket aggattunk az ablakok elé, hogy kirekesszük a napot.
Visszatérve még a tyúkokra, van egy kakaskám, aki próbál kukorékolni. De nem nagyon sikerül neki. Kb. olyan hangja van, mintha egy mutáló kamasz egy nagyon durva buli után szétcsapva kisnyugdíjas Vazul néniként térne magához.
Íme a behálózott tyúkudvar (jobb fent a lihegő nyulakkal):
.JPG)
Így aztán ma felkerekedtem, és vettem jó sok méter rasel hálót a gazdaboltban, és kiterítettük a tyúkudvar fölé. Nem fogja el az összes napot, de több, mint a semmi. A nyusziknak támasztottam külön árnyékolót (egy régi radiátort), és szerintem fogok nekik venni napernyőt is. Elég idétlen látvány lesz, és remélem, hogy a nyulak helyi szakszervezete nem követel papírnapernyős koktélokat is...
Elsöpörtem alóluk a ganyét, és alaposan felslagoltam a betont. Rájuk is ment bőven, az egyik kicsi beletartotta a kis pofáját a vízsugárba, és nyelte a vizet. Remélem így jobban bírják majd ezt a pokoli időjárást.
A házban is mindenféle régi függönyöket aggattunk az ablakok elé, hogy kirekesszük a napot.
Visszatérve még a tyúkokra, van egy kakaskám, aki próbál kukorékolni. De nem nagyon sikerül neki. Kb. olyan hangja van, mintha egy mutáló kamasz egy nagyon durva buli után szétcsapva kisnyugdíjas Vazul néniként térne magához.
Íme a behálózott tyúkudvar (jobb fent a lihegő nyulakkal):
.JPG)
2012/07/01
Hosszúhétvége Tagyon
Mert voltunk ott is, nagy merészen három gyerekkel. Ez egy boros gasztro-hétvége volt, és bár én kifejeztem abbéli kételyemet, hogy ezt nem három gyerekkel kéne megugrani, Jura elhessegette az érveimet. A mi gyerekeink márpedig végig fognak ülni egy nyolc fogásos borvacsorát jólnevelten, jólfésülten, angolul társalogva. Elfojtottam egy hisztérikus kacagást, és megkérdeztem, hogy akkor biztos erre a családjára gondolt-e, vagy valamelyik általam nem ismertre, esetleg van három tartalék gyerekünk, aki tud viselkedni?!
A lefelé út természetesen maga volt a kénköves pokol előszobája, a három órás út alatt végig verekedtek, üvöltöztek, és türelmetlenkedtek. Ahogy megérkeztünk (este nyolckor) a gyerekeket belöktük a medencébe, mi pedig betoltunk egy páleszt.
Rajtunk kívül csak két család hozott egy-egy gyereket, egy tündéri hároméves kislányt, akit a három nap alatt egyszer sem láttam életveszélybe keveredni, visítani, hisztizni, ész nélkül rohangálni. Igen, vannak ilyen gyerekek. Egy perces néma csenddel adózom most lánykori álmaimnak a gyerekvállalásról.
A másik gyerek egy ötödikes kisfiú volt, akinek az egyik legkedvesebb szórakozása az volt, hogy a fent említett kislányt gardírozta... De most komolyan... Lehet, hogy robotok voltak... Legalábbis szeretném ezt gondolni.
A többi vendég huszon-harmincon-éves szingli, esetleg bimbózó kapcsolatban lévő ember volt. Elmorzsoltam egy kósza könnycseppet, mikor a huszadik kör közben (anyaaaa, kérek törölközőt, úszószemüveget, másik fürdőruhát, almalét, stb...) megláttam, hogy ezek borozgatva heverésznek a medence mellett, a levendulabokrok tövében.
Akkor már Jura is kezdte pedzegetni, hogy nem feltétlenül vagyunk kompatibilisek a rendezvénnyel.
Este Milos mellett aludtam el, ami azt eredményezte, hogy reggel úgy ébredtem, mint aki Rákosrendező legforgalmasabb sínpárján töltötte az éjszakát. Ráadásul másnapos is voltam.
Reggeli (és a reggeli medencézés) után pánikszerűen távoztunk beltéri program után nézve. Keszthelyre esett a választásunk, és mondhatom, szuper döntés volt. A Festetics kastély csodálatos volt, gyönyörűen berendezve, a parkban mentünk egy kört hintóval, megnéztük a hintó múzeumot Emmával, és amíg mi ámultunk és bámultunk a csodásan restaurált hintókban, a fiúk átmentek a modellvasút-kiállításra, majd mi benéztünk a vadászati múzeumba, addig ők kerti vasutaztak. Tízpontos volt, csak ajánlani tudom.
Hazafelé Milos nyakonöntötte magát úgy fél liter vízzel, ezen hisztériás rohamot kapott, szóval hazafelé beugrottunk egy pólóboltba, és a Tesoba, mert reggelit is kellett vennünk. Kicsit elmerengtünk, hogy milyen lehet az a hétvége, ahol a reggelit tízkor tálalják (és nem hajnali ötkor), de sokra nem jutottunk, és inkább vettünk egy doboz gabonapelyhet.
A borkóstoló nagyrészét le is késtük, a második felén meg nem tudtunk résztvenni, hiszen a kocsiból szabadult három gyerek visítva rótta a köröket, követelte, hogy medencézhessen. Mi egy darabig próbáltunk felváltva az aromákra, meg a tanninokra figyelni, de leginkább csak kutyafuttában hörpöltük a bort, míg én úgy döntöttem, hogy önként mondok le a borkóstolóról, de Jura szolidarított velem.
Vacsorához nekünk kintre terítettek, így az ételek felvezetésének felét nem hallottam (pláne hogy az egész angolul volt), de nem is volt baj, mert kellemes volt ott kint, szemmel tudtuk tartani a srácokat, és enni is tudtunk.
Másnap hazafelé voltunk biopiacon, és kalandpályán (átkompoztunk Tihanynál), majd már majdnem hazaértünk, amikor kiderült, hogy tankolnunk kell. Igen, csak nem nyílt a tanksapka. Úgy ötven km-re voltunk otthontól, volt harminc km-re elegendő üzemanyagunk, három nyűgös gyerekünk, egy telepakolt kocsink, mindez este nyolckor.
Nem túl jó egyenlet.
Végül kocsit cseréltünk Kőbányán, és este tízre otthon is voltunk.
Legközelebb vagy gyerek nélkül megyünk, van nem gasztro-hétvégére...
A lefelé út természetesen maga volt a kénköves pokol előszobája, a három órás út alatt végig verekedtek, üvöltöztek, és türelmetlenkedtek. Ahogy megérkeztünk (este nyolckor) a gyerekeket belöktük a medencébe, mi pedig betoltunk egy páleszt.
Rajtunk kívül csak két család hozott egy-egy gyereket, egy tündéri hároméves kislányt, akit a három nap alatt egyszer sem láttam életveszélybe keveredni, visítani, hisztizni, ész nélkül rohangálni. Igen, vannak ilyen gyerekek. Egy perces néma csenddel adózom most lánykori álmaimnak a gyerekvállalásról.
A másik gyerek egy ötödikes kisfiú volt, akinek az egyik legkedvesebb szórakozása az volt, hogy a fent említett kislányt gardírozta... De most komolyan... Lehet, hogy robotok voltak... Legalábbis szeretném ezt gondolni.
A többi vendég huszon-harmincon-éves szingli, esetleg bimbózó kapcsolatban lévő ember volt. Elmorzsoltam egy kósza könnycseppet, mikor a huszadik kör közben (anyaaaa, kérek törölközőt, úszószemüveget, másik fürdőruhát, almalét, stb...) megláttam, hogy ezek borozgatva heverésznek a medence mellett, a levendulabokrok tövében.
Akkor már Jura is kezdte pedzegetni, hogy nem feltétlenül vagyunk kompatibilisek a rendezvénnyel.
Este Milos mellett aludtam el, ami azt eredményezte, hogy reggel úgy ébredtem, mint aki Rákosrendező legforgalmasabb sínpárján töltötte az éjszakát. Ráadásul másnapos is voltam.
Reggeli (és a reggeli medencézés) után pánikszerűen távoztunk beltéri program után nézve. Keszthelyre esett a választásunk, és mondhatom, szuper döntés volt. A Festetics kastély csodálatos volt, gyönyörűen berendezve, a parkban mentünk egy kört hintóval, megnéztük a hintó múzeumot Emmával, és amíg mi ámultunk és bámultunk a csodásan restaurált hintókban, a fiúk átmentek a modellvasút-kiállításra, majd mi benéztünk a vadászati múzeumba, addig ők kerti vasutaztak. Tízpontos volt, csak ajánlani tudom.
Hazafelé Milos nyakonöntötte magát úgy fél liter vízzel, ezen hisztériás rohamot kapott, szóval hazafelé beugrottunk egy pólóboltba, és a Tesoba, mert reggelit is kellett vennünk. Kicsit elmerengtünk, hogy milyen lehet az a hétvége, ahol a reggelit tízkor tálalják (és nem hajnali ötkor), de sokra nem jutottunk, és inkább vettünk egy doboz gabonapelyhet.
A borkóstoló nagyrészét le is késtük, a második felén meg nem tudtunk résztvenni, hiszen a kocsiból szabadult három gyerek visítva rótta a köröket, követelte, hogy medencézhessen. Mi egy darabig próbáltunk felváltva az aromákra, meg a tanninokra figyelni, de leginkább csak kutyafuttában hörpöltük a bort, míg én úgy döntöttem, hogy önként mondok le a borkóstolóról, de Jura szolidarított velem.
Vacsorához nekünk kintre terítettek, így az ételek felvezetésének felét nem hallottam (pláne hogy az egész angolul volt), de nem is volt baj, mert kellemes volt ott kint, szemmel tudtuk tartani a srácokat, és enni is tudtunk.
Másnap hazafelé voltunk biopiacon, és kalandpályán (átkompoztunk Tihanynál), majd már majdnem hazaértünk, amikor kiderült, hogy tankolnunk kell. Igen, csak nem nyílt a tanksapka. Úgy ötven km-re voltunk otthontól, volt harminc km-re elegendő üzemanyagunk, három nyűgös gyerekünk, egy telepakolt kocsink, mindez este nyolckor.
Nem túl jó egyenlet.
Végül kocsit cseréltünk Kőbányán, és este tízre otthon is voltunk.
Legközelebb vagy gyerek nélkül megyünk, van nem gasztro-hétvégére...
2012/06/27
Bizonyítvány
Nagyon jó kis bizit hoztak haza a gyerekek. Emma minden készségtantárgyból kiváló, a többiből (magatartás, szorgalom, magyar, matek, környezet) négyes. Ez teljesen rendben van.
Ráadásul ezt a három oklevelet hozta haza:
.JPG)
.JPG)
Iván szöveges értékelést kapott, sokkal jobbat, mint reméltem. Szóval minden hepi...
Ráadásul ezt a három oklevelet hozta haza:
.JPG)
.JPG)
Mama
Tegnap meghalt a nagymamám. Elég szörnyű, hogy leginkább mindenki megkönnyebbült. Az a mama, aki az én nagymamám volt, már régen eltűnt az agyvérzésekben, demenciában.
2012/06/21
Ivánduma
Iván kedvenc képzelt betegsége a "pisi-kaki fordulás".
Mindenki kitalálhatja, hogy ez mit jelent.
Mindenki kitalálhatja, hogy ez mit jelent.
Veresi strand
Hiába van felfújt medence a kertben, nem tudják a gyerek használni, ugyanis a darazsak kisajátították. Így aztán tegnap gondoltunk egyet, hamarabb mentünk Miloskáért a bölcsibe, és utána elcsattogtunk a veresi strandra. Tízpontos! Viszonylag nagy tó, kissé zavaros, zöld vízzel, de nem büdös. Homokos part, fák, olcsó árusok. A part hosszan, lassan mélyül, kisgyerekekkel ideális.
Belépővel, karúszóval, labdával, vacsorával, nasival együtt 4000 ft-os hagytam ott.
Iván az elején összebarátkozott két kislánnyal, azaz ők barátkoztak össze vele, és végig együtt játszottak. Labdáztak, fogócskáztak, látszik Ivánon az úszásoktatás, karúszóval, vagy deszkával simán lubickol, víz alá is megy. Miloska pedig a karúszójával úgy úszott, mint egy kis halacska, Flóra biztosan csuklott végig, olyan hálatelt szívvel gondoltam rá, hogy így megtanította úszni. De a többi ember is csak hűzött meg házott, mikor ez az aprócska kis torpedó elkezdte hasítani a vizet.
Imádtam minden percet. Fél nyolcig voltunk ott, Iván még maradt volna, de Milos már hazavágyott. Itthon még egy jó fél órát elpancsoltak a kádban, de kellett is, iszonyat homokos lett mindenünk.
Belépővel, karúszóval, labdával, vacsorával, nasival együtt 4000 ft-os hagytam ott.
Iván az elején összebarátkozott két kislánnyal, azaz ők barátkoztak össze vele, és végig együtt játszottak. Labdáztak, fogócskáztak, látszik Ivánon az úszásoktatás, karúszóval, vagy deszkával simán lubickol, víz alá is megy. Miloska pedig a karúszójával úgy úszott, mint egy kis halacska, Flóra biztosan csuklott végig, olyan hálatelt szívvel gondoltam rá, hogy így megtanította úszni. De a többi ember is csak hűzött meg házott, mikor ez az aprócska kis torpedó elkezdte hasítani a vizet.
Imádtam minden percet. Fél nyolcig voltunk ott, Iván még maradt volna, de Milos már hazavágyott. Itthon még egy jó fél órát elpancsoltak a kádban, de kellett is, iszonyat homokos lett mindenünk.
2012/06/20
Ruhagyűjtés koraszülötteknek
Itt található a facebook-os oldaluk, azon pedig a lista, hogy mire van szükségük. Azt hiszem senkit nem ér váratlanul a hír, ha elmondom, a magyarországi koraszülötteket, kórházi ellátásra szoruló újszülötteket ellátó osztályok (PIC, NIC) súlyos anyagi gondokkal küszködnek, az olyan "úri huncutságokra", mint ruha, nem nagyon telik, gyors az amortizáció a mosás-fertőtlenítés miatt.
Ennek a problémának az orvoslására alakult ez a csapat, akik az ország minden területéről gyűjtik az adományokat, nem csak varrott ruhákat, hanem feleslegessé vált anyagokat is, amiket varrni tudó önkénteseknek küldenek el, hogy ruhává, takarókká, lepedőkké alakulva jussanak el a kis páciensekhez.
Nekem ez kikapcsolódás, ezek a kicsi darabok hamar elkészülnek, és garantáltan jó helyre kerülnek.
2012/06/19
Uszibemutató
Előre bocsátom, rettenetes anya vagyok. Egy dolgot nem szeretek a fulltimemom helyzetemben, hogy minden bemutatóórára, ünnepségre nekem kell elmennem. Önként, dalolva, és élveznem KELL.
Erre a bemutatóra is úgy mentem, mint akinek a fogát húzzák. Szerencsére Milos hamar leküzdötte a "jaj, anya itt van, tapadjunk rá" hisztit, és ment a vízbe.
Ekkor én teljesen elhűltem, mert az én icurkapicurka kisbabám konkrétan ÚSZIK!
.JPG)
És vízen jár:
És mindezt nagyon, de nagyon élvezi! Nagy reményekkel tekintek a balatoni hétvége elé, már őt sem kell minden pillanatban életben tartani a medencében.
Erre a bemutatóra is úgy mentem, mint akinek a fogát húzzák. Szerencsére Milos hamar leküzdötte a "jaj, anya itt van, tapadjunk rá" hisztit, és ment a vízbe.
Ekkor én teljesen elhűltem, mert az én icurkapicurka kisbabám konkrétan ÚSZIK!
.JPG)
2012/06/18
Második hét
Súly: 61, 4 kg (-1,7 kg), derékbőség: 81 cm (-5 cm)
A héten voltam konditeremben is, kaptam edzéstervet, a lány a sz*rt is kihajtotta belőlem, két napig sírtam az izomláztól, és úgy jártam, mint aki becsinált.
Maradtam a Gastroyalnál, egyelőre bírom a kajájukat.
A héten voltam konditeremben is, kaptam edzéstervet, a lány a sz*rt is kihajtotta belőlem, két napig sírtam az izomláztól, és úgy jártam, mint aki becsinált.
Maradtam a Gastroyalnál, egyelőre bírom a kajájukat.
VAKÁCIÓÓÓÓ!
Első napon volt egy kis kötelező program, reggel időpontom volt szemkontrollra (minden tökéletes továbbra is), és mivel Iván velem volt, elengedtük Jurát dolgozni, csak ketten mentünk be. Nagyon hamar végeztem, utána pedig kibéreltünk egy bringó hintót. Tettünk egy fél órás kört a szigeten, és nagyon élveztük.
Az ezután következő sétát a Margit hídig már nem annyira, mert Iván végig nyavajgott. Igaz, elég meleg volt, de nem vészesen, hiszen árnyékban mentünk szinte végig.
Egy kis vásárlás a Westendben (nyilván az utolsó utáni pillanatban a rövidgatyák és ujjatlan pólók beszerzése), és hazavonatozás. Na az már tényleg rekkenő hőségben történt, Ivánról úgy szakadt a víz, hogy a végén már a pólóját is levette.
Itthon egyből lehűtötte a kedélyeket a felfújható pancsoló, jó sok vízzel. Így azért elviselhető a kánikula is...
Vannak azért, akiknek az átlagosnál egy picit jobb dolguk van. Íme:
Az ezután következő sétát a Margit hídig már nem annyira, mert Iván végig nyavajgott. Igaz, elég meleg volt, de nem vészesen, hiszen árnyékban mentünk szinte végig.
Egy kis vásárlás a Westendben (nyilván az utolsó utáni pillanatban a rövidgatyák és ujjatlan pólók beszerzése), és hazavonatozás. Na az már tényleg rekkenő hőségben történt, Ivánról úgy szakadt a víz, hogy a végén már a pólóját is levette.
Itthon egyből lehűtötte a kedélyeket a felfújható pancsoló, jó sok vízzel. Így azért elviselhető a kánikula is...
Vannak azért, akiknek az átlagosnál egy picit jobb dolguk van. Íme:
2012/06/17
Az élet márpedig szép
Délelőtt elmentünk a Gozsdu udvarba kettesben, megnézni a kirakodó vásárt, és utána bementünk az Alexandrába Emmának nyári matekgyakorlót venni.
Hamar hazaértünk, és egy gyors ebéd után Jura elvitte mamát és Emmát mamához, ugyanis Emma a vakációt rögtön egy rajztáborral nyitja Vandánál.
Hazafelé én éppen Milost altattam ("anyaaaa, pancikázni atajooot, vadisz tata van a pejuszbaaaan, hehe, anya, kilapátolod a tatát, nehod kicípje a popimat), mikor Jura hívott, hogy épp a KIKÁ-ban van, szuper kanapét talált, tudtam, hogy az esténket ebben az áruházban töltjük, bébiszitter híján a két fiúval.
Felvértezett lélekkel indultunk el, és mondhatom, semmi meglepetés nem ért minket. Összeszokott párosként előztük meg a komolyabb katasztrófákat, amit a fiúk lépten-nyomon elő akartak idézni. Juhászkutya-párosként tereltük őket, magasról téve a megsemmisítő (idősebb, vagy gyermektelen), illetve megkönnyebbült (gyerekkel lévő) tekintetekre. Egy felpörgött auti, és egy hároméves hiperaktív gyerekkel vásárolni extrémsportnak minősül, ezt bárki megmondhatja, ráadásul a pulzusom biztosan végig a zsírégető tartományban volt.
A teljes KIKA személyzete előtt mélységes kalapemelésem, egy fél rosszalló pillantást sem kaptunk, nem szóltak ránk akkor sem, mikor Miloska sikítva ugrált fejeseket egyik emeletes ágy tetejéről a másikra, vagy kommandósokat megszégyenítő tigrisbukfenccel vetődött a (kb derékmagasságig) elkerített homokkal felszórt kiállítórészbe.
Anyagi kárt nem okoztunk, bár a lámparészlegen nem jártunk (egész pontosan Iván berohant, keresztül esett egy idősebb úron, és azzal a lendülettel lekapcsolt néhány állólámpát, akkor hirtelen azt gondoltam, hogy nem is annyira érdekelnek a lámpák).
Sikerült meg is rendelnünk a kanapét (és nagyon remélem, hogy azt a szürke kinyithatós sarok garnitúrát fogják leszállítani, és nem a lila bőrfotelt arany-berakással), a kanapé-osztályon lévő hölgy vérprofi volt, és csak icipicit tikkelt a szeme, amikor Milos nagyjából harmadjára próbálta meg rá- és a számítógépére szakítani az ott lévő szalagfüggönyt.
Az a helyzet, hogy rengeteget nevettünk, bármilyen furcsa is, mert beláttuk, hogy nekünk egyszerűen ezeket a lapokat osztották, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet. Óriási feszkótól szabadul meg az ember akkor is, mikor egyszerűen elengedi azt a sürgető késztetést, hogy megfeleljen a többi ember elvárásának, hogy örökösen azon pörögjön, hogy te jó ég, vajon mit gondolnak az emberek, amikor meglátják ezt a két süvölvényt. Hogy folyamatosan szégyenkezzünk a gyerekeink viselkedésén. Ilyenkor látjuk meg a mosolygó arcokat is, mert vannak szép számmal.
Természetesen nem hagytuk, hogy másokat komolyabban zavarjanak, vagy bármiben akadályozzanak, illetve hogy bármiben kárt tegyenek.
Hazafelé azt gondoltuk, hogy ilyen gyönyörű este csakis arra lehet jó, hogy egy csodás étterem (Katlan Tóni) teraszán egy pohár bort kortyolva élvezzük az életet. És mert a KIKÁS sikeren vérszemet kaptunk, az elgondolást tett követte.
A Katlan Tóni merem állítani nálam abszolút dobogós, ha nem a legjobb gasztronómiai élmény (talán a Rosinante pariban van vele), pedig sok nagyon trendi, nagyon jó helyen voltam már. Egyszerűen csodás, hogy egy ilyen étterem van a szomszédunkban, ezért hajlandó lennék akár egy órát is autózni (de anyám, csak pár percet kell!), és mivel a tulajdonosok is úgy tudom három gyerekkel büszkélkedhetnek, tudják, milyen játszósarok kell.
A fiúk végtelenül felpörögve vetették bele magukat az élvezetekbe, miközben mi halkan sírtunk a gyönyörűségtől evés közben, ők kisebb atomtámadást hajtottak végre a gyereksarkon. Az étkezés vége komoly fenyegetőzésbe, és szabadkozásba torkollott, de a pincérsrác egy halvány mosolyt kipréselve csak annyit mondott, hogy volt már ott nagyobb káosz is. Mondjuk az tény, hogy felszedettük a fiúkkal a szétszóródott (közel fél kiló) babot, de akkor is nagyon hálásak voltunk neki ezért a nyilvánvaló hazugságért.
Most Jura fekteti a gyerekeket, én pedig itt ülök, és írom ezt a posztot, és közben arra gondolok, hogy tényleg minden a hozzáálláson múlik, mert önnön romjaiba roskadtan mondhatnám azt is, hogy ez a nap egy totális katasztrófa volt, és közben csomóznám a kenderkötelet, de semmi ilyen késztetésem nincs, hiszen van két (három) csodás gyerekünk, sokat nevettünk ma, semmi kár nem keletkezett, isteni jót vacsoráztunk, és még egy kanapét is vettünk. Innen nézve ez egy pozitív nap.
Mondjuk azt nem tudom, hogy Jura is így gondolja-e, vagy inkább visszavágyik a tegnapi csapatépítésre, ahol picsarészeg félmeztelen huszonéves kolleganők pancsikáltak a Balcsiban. (Természetesen ez egy költői túlzás, tudvalevő, hogy huszonéves kolleganők soha és semmilyen körülmények között nem vesznek magukhoz alkoholt csapatépítésen, ellenben decens sanelkosztümben vitatják meg halk szavakkal Schopenhauert és Kirkegórt.)
Hamar hazaértünk, és egy gyors ebéd után Jura elvitte mamát és Emmát mamához, ugyanis Emma a vakációt rögtön egy rajztáborral nyitja Vandánál.
Hazafelé én éppen Milost altattam ("anyaaaa, pancikázni atajooot, vadisz tata van a pejuszbaaaan, hehe, anya, kilapátolod a tatát, nehod kicípje a popimat), mikor Jura hívott, hogy épp a KIKÁ-ban van, szuper kanapét talált, tudtam, hogy az esténket ebben az áruházban töltjük, bébiszitter híján a két fiúval.
Felvértezett lélekkel indultunk el, és mondhatom, semmi meglepetés nem ért minket. Összeszokott párosként előztük meg a komolyabb katasztrófákat, amit a fiúk lépten-nyomon elő akartak idézni. Juhászkutya-párosként tereltük őket, magasról téve a megsemmisítő (idősebb, vagy gyermektelen), illetve megkönnyebbült (gyerekkel lévő) tekintetekre. Egy felpörgött auti, és egy hároméves hiperaktív gyerekkel vásárolni extrémsportnak minősül, ezt bárki megmondhatja, ráadásul a pulzusom biztosan végig a zsírégető tartományban volt.
A teljes KIKA személyzete előtt mélységes kalapemelésem, egy fél rosszalló pillantást sem kaptunk, nem szóltak ránk akkor sem, mikor Miloska sikítva ugrált fejeseket egyik emeletes ágy tetejéről a másikra, vagy kommandósokat megszégyenítő tigrisbukfenccel vetődött a (kb derékmagasságig) elkerített homokkal felszórt kiállítórészbe.
Anyagi kárt nem okoztunk, bár a lámparészlegen nem jártunk (egész pontosan Iván berohant, keresztül esett egy idősebb úron, és azzal a lendülettel lekapcsolt néhány állólámpát, akkor hirtelen azt gondoltam, hogy nem is annyira érdekelnek a lámpák).
Sikerült meg is rendelnünk a kanapét (és nagyon remélem, hogy azt a szürke kinyithatós sarok garnitúrát fogják leszállítani, és nem a lila bőrfotelt arany-berakással), a kanapé-osztályon lévő hölgy vérprofi volt, és csak icipicit tikkelt a szeme, amikor Milos nagyjából harmadjára próbálta meg rá- és a számítógépére szakítani az ott lévő szalagfüggönyt.
Az a helyzet, hogy rengeteget nevettünk, bármilyen furcsa is, mert beláttuk, hogy nekünk egyszerűen ezeket a lapokat osztották, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet. Óriási feszkótól szabadul meg az ember akkor is, mikor egyszerűen elengedi azt a sürgető késztetést, hogy megfeleljen a többi ember elvárásának, hogy örökösen azon pörögjön, hogy te jó ég, vajon mit gondolnak az emberek, amikor meglátják ezt a két süvölvényt. Hogy folyamatosan szégyenkezzünk a gyerekeink viselkedésén. Ilyenkor látjuk meg a mosolygó arcokat is, mert vannak szép számmal.
Természetesen nem hagytuk, hogy másokat komolyabban zavarjanak, vagy bármiben akadályozzanak, illetve hogy bármiben kárt tegyenek.
Hazafelé azt gondoltuk, hogy ilyen gyönyörű este csakis arra lehet jó, hogy egy csodás étterem (Katlan Tóni) teraszán egy pohár bort kortyolva élvezzük az életet. És mert a KIKÁS sikeren vérszemet kaptunk, az elgondolást tett követte.
A Katlan Tóni merem állítani nálam abszolút dobogós, ha nem a legjobb gasztronómiai élmény (talán a Rosinante pariban van vele), pedig sok nagyon trendi, nagyon jó helyen voltam már. Egyszerűen csodás, hogy egy ilyen étterem van a szomszédunkban, ezért hajlandó lennék akár egy órát is autózni (de anyám, csak pár percet kell!), és mivel a tulajdonosok is úgy tudom három gyerekkel büszkélkedhetnek, tudják, milyen játszósarok kell.
A fiúk végtelenül felpörögve vetették bele magukat az élvezetekbe, miközben mi halkan sírtunk a gyönyörűségtől evés közben, ők kisebb atomtámadást hajtottak végre a gyereksarkon. Az étkezés vége komoly fenyegetőzésbe, és szabadkozásba torkollott, de a pincérsrác egy halvány mosolyt kipréselve csak annyit mondott, hogy volt már ott nagyobb káosz is. Mondjuk az tény, hogy felszedettük a fiúkkal a szétszóródott (közel fél kiló) babot, de akkor is nagyon hálásak voltunk neki ezért a nyilvánvaló hazugságért.
Most Jura fekteti a gyerekeket, én pedig itt ülök, és írom ezt a posztot, és közben arra gondolok, hogy tényleg minden a hozzáálláson múlik, mert önnön romjaiba roskadtan mondhatnám azt is, hogy ez a nap egy totális katasztrófa volt, és közben csomóznám a kenderkötelet, de semmi ilyen késztetésem nincs, hiszen van két (három) csodás gyerekünk, sokat nevettünk ma, semmi kár nem keletkezett, isteni jót vacsoráztunk, és még egy kanapét is vettünk. Innen nézve ez egy pozitív nap.
Mondjuk azt nem tudom, hogy Jura is így gondolja-e, vagy inkább visszavágyik a tegnapi csapatépítésre, ahol picsarészeg félmeztelen huszonéves kolleganők pancsikáltak a Balcsiban. (Természetesen ez egy költői túlzás, tudvalevő, hogy huszonéves kolleganők soha és semmilyen körülmények között nem vesznek magukhoz alkoholt csapatépítésen, ellenben decens sanelkosztümben vitatják meg halk szavakkal Schopenhauert és Kirkegórt.)
2012/06/11
Első hét
Letelt. Zárásképpen tegnap délután volt Emma szülinapi zsúrja és kissé elhajlottam. Hétvégén nem is tornáztam.
Súly: 61,8 kg
Ezen a héten még G. menü, de jövő héttől kipróbálom a Norbi update-et. Semmi stratégiai megfontolás, egyszerűen reménykedem, hogy az ehetőbb, mint ez. Árban nem nagyon van különbség.
Derékbőséget ma tuti nem mérek, mert tegnap lecsúszott pár pohár bor is, és a szokásos másnapos püffedés van rajtam.
Látványra egyébként lényegesen jobb a helyzet.
(Jura is elkezdett velem fogyózni, ő az Angyalkonyhát választotta. Állítólag a kaja finom. Sajnos mozogni nem mozog. Az induló súlya 99,6 kg volt, ma reggel 97,4 kg.)
Súly: 61,8 kg
Ezen a héten még G. menü, de jövő héttől kipróbálom a Norbi update-et. Semmi stratégiai megfontolás, egyszerűen reménykedem, hogy az ehetőbb, mint ez. Árban nem nagyon van különbség.
Derékbőséget ma tuti nem mérek, mert tegnap lecsúszott pár pohár bor is, és a szokásos másnapos püffedés van rajtam.
Látványra egyébként lényegesen jobb a helyzet.
(Jura is elkezdett velem fogyózni, ő az Angyalkonyhát választotta. Állítólag a kaja finom. Sajnos mozogni nem mozog. Az induló súlya 99,6 kg volt, ma reggel 97,4 kg.)
2012/06/08
Vissza a jövőbe...
avagy fogyiklub 3.0
Ez életem 3. fogyókúrája. Az első (még Iván után) totális kudarc volt, mint utóbb kiderült azért, mert még szoptattam. Mikor azt befejeztem, minden kúra nélkül lement a felesleg.
Tavaly volt a második, Amerika előtt, akkor lefogytam kb. 5 kg-t, amiből 2-3 vissza is jött mostanra.
Most pedig teleszaladt a hócipőm azzal, hogy minden második ember cinkos mosollyal megkérdezi tőlem, hogy csak nem jön a kistesó? Áááááááááá!
Igen, minden egyes plusz kiló a hasamon van és a derekamon. Tényleg úgy nézek ki, mint egy gnóm, nem tudok normális ruhát felvenni.
Tehát újabb kúrába fogtam.
Az induló méretek:
63,1 kg, derék: 86 cm, csípő: 93 cm.
Reményeim szerint legkésőbb őszre szeretnék 55 kg lenni, és szeretném, ha a derekam lemenne 70 cm körülire.
A diétás menüt a Gastroyal Zsírégetőklubjától rendelem, vettem egy fa hulahopp karikát, amivel napi 10 percet nyomok + napi 240 hasizomgyakorlatot (felülés és lábemelés).
Reményeimben az is szerepel, hogy lejárok egy veresi fitness-klubba, de nem tudom, mennyire lesz rá időm.
Ez életem 3. fogyókúrája. Az első (még Iván után) totális kudarc volt, mint utóbb kiderült azért, mert még szoptattam. Mikor azt befejeztem, minden kúra nélkül lement a felesleg.
Tavaly volt a második, Amerika előtt, akkor lefogytam kb. 5 kg-t, amiből 2-3 vissza is jött mostanra.
Most pedig teleszaladt a hócipőm azzal, hogy minden második ember cinkos mosollyal megkérdezi tőlem, hogy csak nem jön a kistesó? Áááááááááá!
Igen, minden egyes plusz kiló a hasamon van és a derekamon. Tényleg úgy nézek ki, mint egy gnóm, nem tudok normális ruhát felvenni.
Tehát újabb kúrába fogtam.
Az induló méretek:
63,1 kg, derék: 86 cm, csípő: 93 cm.
Reményeim szerint legkésőbb őszre szeretnék 55 kg lenni, és szeretném, ha a derekam lemenne 70 cm körülire.
A diétás menüt a Gastroyal Zsírégetőklubjától rendelem, vettem egy fa hulahopp karikát, amivel napi 10 percet nyomok + napi 240 hasizomgyakorlatot (felülés és lábemelés).
Reményeimben az is szerepel, hogy lejárok egy veresi fitness-klubba, de nem tudom, mennyire lesz rá időm.
2012/06/07
Szenzoros problémák az autizmus spektrumon
Itt van egy nagyon jó cikk erről.
Én a saját tapasztalatomat szeretném leírni egy konkrét példa kapcsán.
Van egy speciális része ennek a dolognak, mégpedig a fájdalom érzékelésének megváltozása. Vagyis a megváltozás nem jó szó, hiszen ő nyilván mindig is ilyen volt, önmagához képest nem változott, csak a nagy átlaghoz képest más.
Vannak olyan autik, akik egyáltalán nem érzékelik a fájdalmat, ez bizony komoly figyelmet igényel. Iván hozzáállása a fájdalomhoz azonban egészen furcsa. Van, hogy nem érzi, de ha megérzi, akkor viszont elviselhetetlenül fáj neki. Bármi, akármi. Nincs köztes állapot, kicsit fáj, enyhén szúr, ezeket nem ismeri. Ez komoly odafigyelést igényel, mert valójában sosem lehetünk biztosak abban, hogy mekkora a baj a fájdalomra adott válaszához képest.
A konkrét példa pedig pünkösd vasárnap esett meg. Szalonnasütés végén voltunk már, esteledett, én a konyhában pakoltam, a többiek (3 felnőtt, 4 gyerek) még kint voltak a kertben, és ott pakoltak, oltották el a tüzet. Egyszercsak Iván hangos zokogással jön be, hogy Milos megszúrta a lábát a nyárssal. Kiderült, hogy nem szúrás, hanem égés, ő maga csinálta véletlenül, de már jó negyed órája történt.
Ekkor már nem nagyon tudtam érdemben segíteni, előkaptam a naxolt, fújtam, fújtam, de azonnal el kellett volna kezdeni. A felhólyagzást, kisebesedést már nem tudtam megelőzni.
Haragudhatnék, hogy a három felnőtt miért is engedte az autistát és a hiperaktívat forró nyársakkal hadonászni, hogy miért nem vették észre, hogy nagyobb a baj egy kis horzsolásnál...
Na jó, kicsit haragszom, de ugyanakkor tudom azt is, hogy képtelenség mindig mindent megelőzni, 100%-ban odafigyelni. Ha én vagyok ott, egyből fényre viszem, és megnézem, mi történt, kifaggatom, hogy pontosan mi történt, megnézem a nyársakat. Ez már nem is tudatos, olyan automatikusan működik. De nem várhatom el mástól, pláne olyanoktól, akik nem ebben élnek, hogy megfelelően reagáljanak.
Minden este kenem a lábát (bő 6-8 cm hosszú duplaseb) árnikával, és hajtogatom magamban, hogy nem tudok mindig mindenhol ott lenni. Nem történt nagy baj, meg fog gyógyulni, ettől nagyobb dolgokból is kigyógyult már (a képen már a félig gyógyult állapot látszik, az igazán durvával senkit sem akartam sokkolni).
Én a saját tapasztalatomat szeretném leírni egy konkrét példa kapcsán.
Van egy speciális része ennek a dolognak, mégpedig a fájdalom érzékelésének megváltozása. Vagyis a megváltozás nem jó szó, hiszen ő nyilván mindig is ilyen volt, önmagához képest nem változott, csak a nagy átlaghoz képest más.
Vannak olyan autik, akik egyáltalán nem érzékelik a fájdalmat, ez bizony komoly figyelmet igényel. Iván hozzáállása a fájdalomhoz azonban egészen furcsa. Van, hogy nem érzi, de ha megérzi, akkor viszont elviselhetetlenül fáj neki. Bármi, akármi. Nincs köztes állapot, kicsit fáj, enyhén szúr, ezeket nem ismeri. Ez komoly odafigyelést igényel, mert valójában sosem lehetünk biztosak abban, hogy mekkora a baj a fájdalomra adott válaszához képest.
A konkrét példa pedig pünkösd vasárnap esett meg. Szalonnasütés végén voltunk már, esteledett, én a konyhában pakoltam, a többiek (3 felnőtt, 4 gyerek) még kint voltak a kertben, és ott pakoltak, oltották el a tüzet. Egyszercsak Iván hangos zokogással jön be, hogy Milos megszúrta a lábát a nyárssal. Kiderült, hogy nem szúrás, hanem égés, ő maga csinálta véletlenül, de már jó negyed órája történt.
Ekkor már nem nagyon tudtam érdemben segíteni, előkaptam a naxolt, fújtam, fújtam, de azonnal el kellett volna kezdeni. A felhólyagzást, kisebesedést már nem tudtam megelőzni.
Haragudhatnék, hogy a három felnőtt miért is engedte az autistát és a hiperaktívat forró nyársakkal hadonászni, hogy miért nem vették észre, hogy nagyobb a baj egy kis horzsolásnál...
Na jó, kicsit haragszom, de ugyanakkor tudom azt is, hogy képtelenség mindig mindent megelőzni, 100%-ban odafigyelni. Ha én vagyok ott, egyből fényre viszem, és megnézem, mi történt, kifaggatom, hogy pontosan mi történt, megnézem a nyársakat. Ez már nem is tudatos, olyan automatikusan működik. De nem várhatom el mástól, pláne olyanoktól, akik nem ebben élnek, hogy megfelelően reagáljanak.
Minden este kenem a lábát (bő 6-8 cm hosszú duplaseb) árnikával, és hajtogatom magamban, hogy nem tudok mindig mindenhol ott lenni. Nem történt nagy baj, meg fog gyógyulni, ettől nagyobb dolgokból is kigyógyult már (a képen már a félig gyógyult állapot látszik, az igazán durvával senkit sem akartam sokkolni).
2012/06/05
Gyerekszáj
Gyerekduma
Beérkezünk kis falunkba, amikor a gyerekek meglátják, hogy a helységnév mögött ott a tábla rovásírással. Iván felkiált:
- Nézd anya, halandzsául is ki van írva!
Mire Emma rezignáltan:
- Á, az csak azoknak van, akik nem tudnak rendesen olvasni...
Beérkezünk kis falunkba, amikor a gyerekek meglátják, hogy a helységnév mögött ott a tábla rovásírással. Iván felkiált:
- Nézd anya, halandzsául is ki van írva!
Mire Emma rezignáltan:
- Á, az csak azoknak van, akik nem tudnak rendesen olvasni...
2012/06/04
Ágyrajáró
Befeküdt mellém, szorosan hozzámsímult és azonnal el is aludt. Álmában ellazult, és felvette a szokásos "fel a kezekkel" pózt, ahogy általában aludni szokott. Még most is durmol, ami igazán ritkaság a részéről.
2012/06/03
Bók
Kettesben autózunk Pesten. A Szabadság hídon megpillantom, ahogy egy ifjú párt fotóznak.
- Nézd, esküvői fotözás! Nahát, nagyon szép a menyasszony. Én is szép menyasszony voltam?
- Nem, te nem szép, te GYÖNYÖRŰ menyasszony voltál.
- Nézd, esküvői fotözás! Nahát, nagyon szép a menyasszony. Én is szép menyasszony voltam?
- Nem, te nem szép, te GYÖNYÖRŰ menyasszony voltál.
2012/06/01
9 éves
Szavakban: nagyon kamaszodik, sokszor kedves, segítőkész, máskor meg elviselhetetlenül pimasz. Már közös zoknikat hordunk, és lehet vele jóízűen beszélgetni értelmes, komoly dolgokról.
Ez a kilenc év egy szempillantás volt, a picuri kis csomagból egy gyönyörű virág nyílt ki. Imádom!
And the winner iiiiiiiiiis....
Egyszerűen imádom az ovis családi napot. Isteni hangulat, móka, kacagás, evés, ivás,
Az idei téma az indiánok voltak, a csapatunk neve Villámló Fakanál volt, a főztünk művészneve pedig "rókákkal táncoló leves, a törzsfőnök ajánlásával tüzesvíz utáni napokra".
A bográcsot elszámoltuk, a miénk kicsi lett, Timi hozott egy nagyobbat, nem sok maradt belőle, mert híre ment, hogy haj de finom, csak úgy sorakoztak az emberek a tányérukkal. Nagyon sokat nevettünk, olyan gondtalan, jókedvű nap volt, mint amilyen ritkán esik meg az emberrel. Leginkább akkor, amikor sok jóbarát összejön, tüzet rak, hozzávalókat szel, mindenki kavar egy kicsit az ételen, aki csak elmegy mellette.
Pedig még az eső is alaposan elvert minket. Eredményhirdetéskor egymás mellett ültünk a padon a csajokkal, izgatottan fészkelődtünk, és amikor megtudtuk, hogy mi nyertünk, sikítoztunk és ugráltunk, mint a bolondok.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert tulajdonképpen én főztem, a többiek a kukta szerepét töltötték be. A szuper csapatpólónk Edinát dícséri, Brigi hozta az innivalókat (többek között isteni mézes-fahéjas tüzesvizet).
Az a helyzet, hogy nyerő csapat vagyunk...
Az oklevelünk:
2012/05/30
A jó házasság titka
Most, hogy így ráizgultatok a témára, be kell vallanom, nem tudom. Nincsen nálam a bölcsek köve... sajnos.
De régi, kedves barátnőm nyaggat egy ideje, hogy az általa szerkesztett oldalra írjak egy ilyet.
Azóta hosszasan gondolkodom a dolgon, mit is lehetne írni. Jó a házasságom? Kétségtelenül. Szeretetteljes, szenvedélyes, boldog, barátságos - az idő döntő részében. De így három gyerek, tíz év együttélés (és 13 év szex) után is úgy érzem, még nagyon, nagyon az elején járunk ennek az egésznek.
Ki vagyok én, hogy kacagtatóan rövid tíz év után okoskodjak erről a témáról, ami olyan ősi, hogy egyidős az emberiséggel? De azért megpróbálom :-) Ha egy kicsit beleássuk magunkat a történelembe, kiderül, hogy a sikeres, és boldog házasság definíciója hatalmas változáson ment (és megy folyamatosan) keresztül a kezdetektől fogva.
Mostanában azt hiszem túlzott elvárások, és terhek vannak rárakva.
Ha ragaszkodunk a sikeres házasság alapkövéhez, akkor nekem két alappillér jut eszembe: jó nagy adag szerencse, és tudatosság.
Szerencse, hogy az ember azt válassza, akivel tényleg összepasszol, és nem azt, aki éppen ott van, amikor csenget a biológiai óra. Olyan embert, akivel a fő dolgokban egyezik a véleménye, szex, családfelépítés (gyereknevelés), pénz, ízlés szempontjából.
Az ellentétek vonzzák ugyan egymást, de hosszas együttélés alatt olyan rengeteg konfliktus adódhat ebből, ami jelentősen megterhel egy kapcsolatot. Hát nem sokkal egyszerűbb végigcsinálni egy lakásfelújítást úgy, hogy mind a ketten ugyanarra a csempére, festékszínre, és kanapéra bökünk rá, mintha vérre menő csata lenne minden egyes evőeszközön?
Nem sokkal egyszerűbb közösen eldönteni, hogy mennyi gyereket akarunk, és boldogan növeszteni őket?
Tehát tegyük fel, hogy megnyertük a lottó ötöst, szembejött a Nagy Ő (és tényleg ő az, nem csak mi látjuk annak, rózsaszín szemüvegen keresztül), onnantól megkezdődik a munka. Nem véletlenül használom ezt a szót, mert ez valóban az. Néha (főleg eleinte) könnyen jön, nem is érezzük annak, hiszen boldog szerelemben az ember mindent megtesz, hogy a kedvese kedvére tegyen. Aztán múlnak az évek, és az ember könnyen ellustul. Főleg ha jön egy-két gyerek is, akik elterelik a figyelmet.
Apropó gyerek. A gyerekek hatalmas terhet raknak a kapcsolatra, elvonják az erőforrásokat a szülőktől, amit egymásra kellene fordítani. Mivel én már terhes voltam Emmával, amikor összeköltöztünk, igazán sosem tapasztaltuk meg, milyen lehet igazán kettesben élni. Ezt sokszor sajnálom, de leginkább mégiscsak örülök neki, alapvetően jót tesz a mély víz, és minket átsegített az első pár éven a mindent elsöprő szerelem.
Visszatérve a tudatosságra. Én igyekszem a házasságom (és az életem) minden percét tudatosan megélni. Sosem veszem készpénznek, ami éppen van, sosem engedem magam belepunnyadni egy helyzetbe. Attól, mert gyűrű van az ujjamon, még nem ereszthetek le, hogy igen, megvan, mostantól biztosan boldog vagyok halálom napjáig, mert nekem az jár. Nem jár alanyi jogon a boldogság senkinek, aki nem tesz érte.
A boldogság fogalma is lehet megtévesztő. Jobb, ha tisztázza az ember, hogy számára mit jelent a boldogság, Általában egyébként nem azt, ami a mai fogyasztói társadalom próbál belénk nyomni. A rossz hír az, hogy az élet nem egy Harlequin regény, ahol egy Adonisz-testű királyfi üldöz álló farokkal és gyémánt nyakékkel egy életen át (jesszus, most lebuktam, számomra ez jelentené az abszolút boldogságot, de ezt már nyilvánvaló okok miatt nem fog összejönni), de nézzünk magunkba (és a tükörbe), mi sem vagyunk egy romantikus-regény hősnők.
Mindazonáltal (és bocsi a csapongásért, de sorra jutnak az eszembe a dolgok) ha mi egy nagybetűs Férfire vágyunk, akkor hagyjuk, hogy a partnerünk az legyen. Ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük a királynői bánásmódot, akkor általában meg is kapjuk. (Cserében mi is tegyük meg ezt a kedvesünknek.) Ne kasztráljuk szegényeket azzal, hogy mindent jobban tudunk, még wc-tartályt szerelni is, meg pénzt keresni is, meg tényleg mindent. Ha papucsot csinálunk a férjünkből, akkor ne sopánkodjunk azon, hogy mekkora egy lúzer már ez a Béla, és ha már itt tartunk, jobb, ha nem vesszük gyerekszámba sem, mert könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a szerelmünkből egy komisz gyerek lett, a szex valahol eltűnt út közben (mert egészséges férfiember azért mégsem kefél az anyjával), és kiröppen a családi fészekből.
Fontos, hogy két egyenrangú partner kapcsolata legyen ez, egyik se menjen alá a másiknak folyamatosan, mert az hosszú távon biztosan keserűséget szül.
Ne tapasszuk magunkra a gyerekeket, mert annak komoly (és nem túl jó) következményei lesznek (csak ez a téma önmagában megér egy külön posztot (könyvet). Kötelező gyereken kívüli életet élni egy házaspárnak, mert az a legnagyobb banánhéj, amin el lehet csúszni. Tartsuk fent magunkban az igényt arra, hogy kettesben is legyünk. Mindig, minden körülmények között. Bármekkora gyerek isteni jól elvan nagymamával, bébiszitterrel, szomszéd nénivel, akárkivel, aki megbízható. Ha nincs nagymama, vegyünk fel bébiszittert, ha nincs rá pénzünk, álljunk össze más anyukákkal. Valaki legyen, akire ott tudjuk hagyni a gyereket, hogy felnőtt-módra kettesben lehessünk a párunkkal, legalább havonta egyszer. Ha jó anyagi helyzetben vagyunk, menjünk el kettesben évente legalább egyszer minimum egy hosszú hétvégére. Nálunk ez inkább heti-kétheti egy randi, és ideális esetben 2-3 hosszúhétvége, és egy hosszabb (legalább egy hetes) út.
Hogy mikortól? Mindig! Emma három hetes volt, amikor egy este otthagytam anyunak egy üveg lefejt tejjel, és elmentünk egy szabadtéri koncertre a Vácrátóti Arborétumba. Most már kilenc éves, és nem látszik rajta komoly törés, amit ez okozott volna. Cserébe azt kapja, hogy nem kell megbirkóznia a szülei válásának traumájával, sokat látja a szüleit, hogy ölelik, csókolják egymást, szerelmes bohóságokat suttognak egymás fülébe.
Lát-e minket veszekedni? Ó, de még mennyit. A kapcsolatunk szenvedélyes, ezért rengeteget veszekszünk, ordibálunk egymással (én egyébként is hobbi-sárkány vagyok). Aztán kibékülünk, megbeszéljük, bocsánatot kérünk (nem mindig csak az egyikünk). Viszont soha, semmilyen körülmények között nem vágunk a másik fejéhez olyan dolgot, ami valóban megbántaná a másikat. A veszekedéseket pillanatnyi bosszúság, véleménykülönbség, másból fakadó feszültség indikálja általában, nem mélyről fakadó elégedetlenség.
Ha bármi komoly üti fel a fejét, azt igyekszem még csírájában felismerni, és kezelni. Ez leginkább egy nő dolga, a férfiak nagytöbbsége szerintem erre képtelen.
Nálunk nagyon bejön az is, hogy én mindig teljesen egyértelműen fogalmazok. Jura mindig tudja, hányadán áll velem, ha bajom van, megmondom, ha jókedvű vagyok, kimutatom, ha szükségem van valamire, nyilvánvalóvá teszem. Ez komoly biztonságérzetet nyújt neki.
A férfiak szeretik a titokzatosságot, amit egyre nehezebb fenntartani. Ott volt velem életem legrosszabb, legnyomorultabb pillanataiban, takarított utánam hányást a terhességek alatt, látott belőlem kibújni három gyereket, és nézzünk szembe a tényekkel a gyermekágyas időszakban sincs az ember lánya a csúcson. Mégis milyen titokzatosság maradhat még itt? Elmondom. A titokzatosság nem azt jelenti, hogy napokig duzzogok valami olyasmi miatt, amit ő észre sem vett. A titokzatosság jelentheti azt is, hogy órákon keresztül kétségek között hagyom, vajon milyen bugyi van rajtam a randiruhám alatt (vagy hogy van-e rajtam bugyi egyáltalán :-)
A nők a Vénuszról jöttek, a férfiak a Marsról. Alapmű, és sok dolgot teljesen egyértelművé tesz. Én egész egyszerűen nem várok el olyan dolgot tőle, amire képtelen. Minden mást viszont igen. Cserébe megkap tőlem mindent, amit képes vagyok nyújtani. Ez mindig, minden körülmények között sikerül? Dehogy! Viszont gyakorlás kérdése, hogy egyre jobban menjen.
Van, hogy ez az egész nem megy, és a fenébe kívánom az egészet, házasságostul, férjestül, (ahhborzalom) gyerekestül? Sajnos néha előfordul. Erre az esetre vannak olyan barátnőim, akik kíméletlenül megmondják a véleményüket, és ennek segítségével rendet teszek a fejemben, amilyen gyorsan csak tudok. Nagy öröm egy ilyen mélypont után rádöbbenni, hogy milyen jó dolgom is van nekem tulajdonképpen...
Igaz-e minden, amit leírtam? Rám mindenféleképpen. Másnál működhet-e ez a dolog pont így? Semmiféleképpen. Amiket leírtam, csak rám, csak az én házasságomra igazak. Még az általánosítások is saját tapasztalatból fakadnak, semmiféleképpen nem valami Egyetemes Igazság Forrásból.
Nem voltam soha elvált asszony (bár természetesen voltak szétment kapcsolataim), és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne is legyek. És legfőképp nem akarok itt arcoskodni, de talán van egy-két elgondolkodtató tanács az írásomban, ami segít másoknak a meglévő, vagy jövendőbeli kapcsolatokat megerősíteni.
Az érdem nagy része egyébként sem az enyém, hanem Marié, az én imádnivaló terapeutámé, pótanyámé, aki hét éven keresztül verte belénk a csoporton ezeket a dolgokat. Noha a munka oroszlánrésze az enyém volt, az ő szeretetteljes és kíméletlen iránymutatása nélkül nem menne ilyen jól. Ha néhány dolgot megoszthatok az ő bölcsességéből azokkal, akik még az útjuk elején járnak, szívesen megteszem.
De régi, kedves barátnőm nyaggat egy ideje, hogy az általa szerkesztett oldalra írjak egy ilyet.
Azóta hosszasan gondolkodom a dolgon, mit is lehetne írni. Jó a házasságom? Kétségtelenül. Szeretetteljes, szenvedélyes, boldog, barátságos - az idő döntő részében. De így három gyerek, tíz év együttélés (és 13 év szex) után is úgy érzem, még nagyon, nagyon az elején járunk ennek az egésznek.
Ki vagyok én, hogy kacagtatóan rövid tíz év után okoskodjak erről a témáról, ami olyan ősi, hogy egyidős az emberiséggel? De azért megpróbálom :-) Ha egy kicsit beleássuk magunkat a történelembe, kiderül, hogy a sikeres, és boldog házasság definíciója hatalmas változáson ment (és megy folyamatosan) keresztül a kezdetektől fogva.
Mostanában azt hiszem túlzott elvárások, és terhek vannak rárakva.
Ha ragaszkodunk a sikeres házasság alapkövéhez, akkor nekem két alappillér jut eszembe: jó nagy adag szerencse, és tudatosság.
Szerencse, hogy az ember azt válassza, akivel tényleg összepasszol, és nem azt, aki éppen ott van, amikor csenget a biológiai óra. Olyan embert, akivel a fő dolgokban egyezik a véleménye, szex, családfelépítés (gyereknevelés), pénz, ízlés szempontjából.
Az ellentétek vonzzák ugyan egymást, de hosszas együttélés alatt olyan rengeteg konfliktus adódhat ebből, ami jelentősen megterhel egy kapcsolatot. Hát nem sokkal egyszerűbb végigcsinálni egy lakásfelújítást úgy, hogy mind a ketten ugyanarra a csempére, festékszínre, és kanapéra bökünk rá, mintha vérre menő csata lenne minden egyes evőeszközön?
Nem sokkal egyszerűbb közösen eldönteni, hogy mennyi gyereket akarunk, és boldogan növeszteni őket?
Tehát tegyük fel, hogy megnyertük a lottó ötöst, szembejött a Nagy Ő (és tényleg ő az, nem csak mi látjuk annak, rózsaszín szemüvegen keresztül), onnantól megkezdődik a munka. Nem véletlenül használom ezt a szót, mert ez valóban az. Néha (főleg eleinte) könnyen jön, nem is érezzük annak, hiszen boldog szerelemben az ember mindent megtesz, hogy a kedvese kedvére tegyen. Aztán múlnak az évek, és az ember könnyen ellustul. Főleg ha jön egy-két gyerek is, akik elterelik a figyelmet.
Apropó gyerek. A gyerekek hatalmas terhet raknak a kapcsolatra, elvonják az erőforrásokat a szülőktől, amit egymásra kellene fordítani. Mivel én már terhes voltam Emmával, amikor összeköltöztünk, igazán sosem tapasztaltuk meg, milyen lehet igazán kettesben élni. Ezt sokszor sajnálom, de leginkább mégiscsak örülök neki, alapvetően jót tesz a mély víz, és minket átsegített az első pár éven a mindent elsöprő szerelem.
Visszatérve a tudatosságra. Én igyekszem a házasságom (és az életem) minden percét tudatosan megélni. Sosem veszem készpénznek, ami éppen van, sosem engedem magam belepunnyadni egy helyzetbe. Attól, mert gyűrű van az ujjamon, még nem ereszthetek le, hogy igen, megvan, mostantól biztosan boldog vagyok halálom napjáig, mert nekem az jár. Nem jár alanyi jogon a boldogság senkinek, aki nem tesz érte.
A boldogság fogalma is lehet megtévesztő. Jobb, ha tisztázza az ember, hogy számára mit jelent a boldogság, Általában egyébként nem azt, ami a mai fogyasztói társadalom próbál belénk nyomni. A rossz hír az, hogy az élet nem egy Harlequin regény, ahol egy Adonisz-testű királyfi üldöz álló farokkal és gyémánt nyakékkel egy életen át (jesszus, most lebuktam, számomra ez jelentené az abszolút boldogságot, de ezt már nyilvánvaló okok miatt nem fog összejönni), de nézzünk magunkba (és a tükörbe), mi sem vagyunk egy romantikus-regény hősnők.
Mindazonáltal (és bocsi a csapongásért, de sorra jutnak az eszembe a dolgok) ha mi egy nagybetűs Férfire vágyunk, akkor hagyjuk, hogy a partnerünk az legyen. Ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük a királynői bánásmódot, akkor általában meg is kapjuk. (Cserében mi is tegyük meg ezt a kedvesünknek.) Ne kasztráljuk szegényeket azzal, hogy mindent jobban tudunk, még wc-tartályt szerelni is, meg pénzt keresni is, meg tényleg mindent. Ha papucsot csinálunk a férjünkből, akkor ne sopánkodjunk azon, hogy mekkora egy lúzer már ez a Béla, és ha már itt tartunk, jobb, ha nem vesszük gyerekszámba sem, mert könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a szerelmünkből egy komisz gyerek lett, a szex valahol eltűnt út közben (mert egészséges férfiember azért mégsem kefél az anyjával), és kiröppen a családi fészekből.
Fontos, hogy két egyenrangú partner kapcsolata legyen ez, egyik se menjen alá a másiknak folyamatosan, mert az hosszú távon biztosan keserűséget szül.
Ne tapasszuk magunkra a gyerekeket, mert annak komoly (és nem túl jó) következményei lesznek (csak ez a téma önmagában megér egy külön posztot (könyvet). Kötelező gyereken kívüli életet élni egy házaspárnak, mert az a legnagyobb banánhéj, amin el lehet csúszni. Tartsuk fent magunkban az igényt arra, hogy kettesben is legyünk. Mindig, minden körülmények között. Bármekkora gyerek isteni jól elvan nagymamával, bébiszitterrel, szomszéd nénivel, akárkivel, aki megbízható. Ha nincs nagymama, vegyünk fel bébiszittert, ha nincs rá pénzünk, álljunk össze más anyukákkal. Valaki legyen, akire ott tudjuk hagyni a gyereket, hogy felnőtt-módra kettesben lehessünk a párunkkal, legalább havonta egyszer. Ha jó anyagi helyzetben vagyunk, menjünk el kettesben évente legalább egyszer minimum egy hosszú hétvégére. Nálunk ez inkább heti-kétheti egy randi, és ideális esetben 2-3 hosszúhétvége, és egy hosszabb (legalább egy hetes) út.
Hogy mikortól? Mindig! Emma három hetes volt, amikor egy este otthagytam anyunak egy üveg lefejt tejjel, és elmentünk egy szabadtéri koncertre a Vácrátóti Arborétumba. Most már kilenc éves, és nem látszik rajta komoly törés, amit ez okozott volna. Cserébe azt kapja, hogy nem kell megbirkóznia a szülei válásának traumájával, sokat látja a szüleit, hogy ölelik, csókolják egymást, szerelmes bohóságokat suttognak egymás fülébe.
Lát-e minket veszekedni? Ó, de még mennyit. A kapcsolatunk szenvedélyes, ezért rengeteget veszekszünk, ordibálunk egymással (én egyébként is hobbi-sárkány vagyok). Aztán kibékülünk, megbeszéljük, bocsánatot kérünk (nem mindig csak az egyikünk). Viszont soha, semmilyen körülmények között nem vágunk a másik fejéhez olyan dolgot, ami valóban megbántaná a másikat. A veszekedéseket pillanatnyi bosszúság, véleménykülönbség, másból fakadó feszültség indikálja általában, nem mélyről fakadó elégedetlenség.
Ha bármi komoly üti fel a fejét, azt igyekszem még csírájában felismerni, és kezelni. Ez leginkább egy nő dolga, a férfiak nagytöbbsége szerintem erre képtelen.
Nálunk nagyon bejön az is, hogy én mindig teljesen egyértelműen fogalmazok. Jura mindig tudja, hányadán áll velem, ha bajom van, megmondom, ha jókedvű vagyok, kimutatom, ha szükségem van valamire, nyilvánvalóvá teszem. Ez komoly biztonságérzetet nyújt neki.
A férfiak szeretik a titokzatosságot, amit egyre nehezebb fenntartani. Ott volt velem életem legrosszabb, legnyomorultabb pillanataiban, takarított utánam hányást a terhességek alatt, látott belőlem kibújni három gyereket, és nézzünk szembe a tényekkel a gyermekágyas időszakban sincs az ember lánya a csúcson. Mégis milyen titokzatosság maradhat még itt? Elmondom. A titokzatosság nem azt jelenti, hogy napokig duzzogok valami olyasmi miatt, amit ő észre sem vett. A titokzatosság jelentheti azt is, hogy órákon keresztül kétségek között hagyom, vajon milyen bugyi van rajtam a randiruhám alatt (vagy hogy van-e rajtam bugyi egyáltalán :-)
A nők a Vénuszról jöttek, a férfiak a Marsról. Alapmű, és sok dolgot teljesen egyértelművé tesz. Én egész egyszerűen nem várok el olyan dolgot tőle, amire képtelen. Minden mást viszont igen. Cserébe megkap tőlem mindent, amit képes vagyok nyújtani. Ez mindig, minden körülmények között sikerül? Dehogy! Viszont gyakorlás kérdése, hogy egyre jobban menjen.
Van, hogy ez az egész nem megy, és a fenébe kívánom az egészet, házasságostul, férjestül, (ahhborzalom) gyerekestül? Sajnos néha előfordul. Erre az esetre vannak olyan barátnőim, akik kíméletlenül megmondják a véleményüket, és ennek segítségével rendet teszek a fejemben, amilyen gyorsan csak tudok. Nagy öröm egy ilyen mélypont után rádöbbenni, hogy milyen jó dolgom is van nekem tulajdonképpen...
Igaz-e minden, amit leírtam? Rám mindenféleképpen. Másnál működhet-e ez a dolog pont így? Semmiféleképpen. Amiket leírtam, csak rám, csak az én házasságomra igazak. Még az általánosítások is saját tapasztalatból fakadnak, semmiféleképpen nem valami Egyetemes Igazság Forrásból.
Nem voltam soha elvált asszony (bár természetesen voltak szétment kapcsolataim), és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne is legyek. És legfőképp nem akarok itt arcoskodni, de talán van egy-két elgondolkodtató tanács az írásomban, ami segít másoknak a meglévő, vagy jövendőbeli kapcsolatokat megerősíteni.
Az érdem nagy része egyébként sem az enyém, hanem Marié, az én imádnivaló terapeutámé, pótanyámé, aki hét éven keresztül verte belénk a csoporton ezeket a dolgokat. Noha a munka oroszlánrésze az enyém volt, az ő szeretetteljes és kíméletlen iránymutatása nélkül nem menne ilyen jól. Ha néhány dolgot megoszthatok az ő bölcsességéből azokkal, akik még az útjuk elején járnak, szívesen megteszem.
2012/05/24
Hírek a tyúkudvarból
Nőnek, növögetnek, imádom őket nézni, olyan kis maflák. De közben elképesztően gyönyörűek is.
Úgy néz ki öt kakas lesz a húszból, ez szinte minden reményemet felülmúlja, már az szuper lett volna, ha tíz jérce lesz, ennél többet nem is reméltem.
Van egy igazi komisz kis kakaska, a legsötétebb kendermagos, az már piszkálja a többieket, kerülgeti a lábamat, ő már megváltotta az útját a levesbe, nem hagyhatom, hogy esetleg nekitámadjon a gyerekeknek.
Egyébként is megvan már a befutó a Nagy Ő versenyben, egy majdnem fehér színű, búbos kakaska. Ő elég kis félénk, nekünk pont meg is teszi, gyönyörű, és nem erőszakos.
Íme a képek (a teljesség igénye nélkül):
Hűsölés az árnyékban:
A Nagy Ő és a kendermagos levesbetét:
Úgy néz ki öt kakas lesz a húszból, ez szinte minden reményemet felülmúlja, már az szuper lett volna, ha tíz jérce lesz, ennél többet nem is reméltem.
Van egy igazi komisz kis kakaska, a legsötétebb kendermagos, az már piszkálja a többieket, kerülgeti a lábamat, ő már megváltotta az útját a levesbe, nem hagyhatom, hogy esetleg nekitámadjon a gyerekeknek.
Egyébként is megvan már a befutó a Nagy Ő versenyben, egy majdnem fehér színű, búbos kakaska. Ő elég kis félénk, nekünk pont meg is teszi, gyönyörű, és nem erőszakos.
Íme a képek (a teljesség igénye nélkül):
Hűsölés az árnyékban:
Gatyás fotómodell:
Az udvar primadonnája:
Mászkálás:
2012/05/19
Vámpír-e vagyok?
Hosszas hallgatásom oka egy szemműtét volt. Ami azzal járt, hogy több mint egy hétig nélkülöznöm kellett a kontaktlencsémet, és a 3 dioptriával kevesebb szemüvegemben bóklásztam. Szemüveg nélkül semmit, a gép -8-at és -10-et mért be.
Sem a monitort, de még a klaviatúrát sem láttam.
Csak olvasni tudtam rendesen, be is faltam egy csomó könyvet.
Szóval a műtét a FocusMedical-nál volt, csak jót tudok róluk mondani.Alapos vizsgálat után másnap (csütörtökön) volt a műtét. Ahogy az asszisztensnő mondta, lézershow...
Maga a műtét nagyon rövid volt (13 percet voltam a műtőben), és tényleg semmi sem fájt, csak kellemetlen volt. Végtelenül jófej volt mindenki, kaptam egy kis macit is, amit szorongathattam. Szorongattam is...
A műtétet nem részletezem, csak ha valaki kifejezetten kéri, elmondva lényegesen rosszabbul hangzik, mint átélve.
Na de utána jött a fekete leves. Két órán keresztül úgy fájt a szemem, hogy azt hittem elpusztulok. Mint ha sósavval locsolták volna, ömlött a könnyem, ki sem tudtam nyitni a szemem.
Aztán ez szép lassan elcsitult, már csak szúrt, már csak fájdogált.Pár óra múlva már csak a jobb szemem fájt, a bal teljesen rendben volt. Egy teljesen elsötétített szobában.
Még másnap is fájt a jobb szemem kicsit, nagyjából annyira, mint egy makacs szemgyulladás, és fényre továbbra is rettenetesen érzékeny vagyok.
Vámpír-e vagyok?
A kép a műtét másnapján készült, jól látszik a vákuumgyűrű helye. Emma így reagált, mikor meglátott:
Mindent összevetve nagyon örülök, hogy megcsináltattam, soha életben nem láttam ilyen élesen, még tanulom a világot. Közelre még kicsit homályos, és néha kettőt látok, a szememnek meg kell tanulnia az új fókuszt beállítani.
Írok többet, mást is, ha már nem fáj a szemem a monitortól.
2012/04/16
Új lakók a bárkán:
Phineas és Ferb a két patkánybébi (még hasonlítanak is a névadóikra :-)
Emma vette őket a monori állatbörzén. Nagy mázli, hogy sikerült lebeszélnünk a karolin récéről, amit eredetileg kinézett.
Az ügyes, és okos fiúk most Emma ágya mellett laknak összkomfortos kis kéglijükben:
Emma vette őket a monori állatbörzén. Nagy mázli, hogy sikerült lebeszélnünk a karolin récéről, amit eredetileg kinézett.
Az ügyes, és okos fiúk most Emma ágya mellett laknak összkomfortos kis kéglijükben:
Magamról is
Hogy bírjam a strapát, újra elkezdtem járni Martinához kinezre, ami igazán jót tesz nekem.
Valamint végre bejelentkeztem lézeres szemműtétre is. Eddig csak az tartott vissza, hogy azt hittem (és tényleg nem tudom, honnan vettem), hogy 6 hétig nem lehet lencsét hordani előtte. Akárhogy is osztok-szorzok, ennyi időre teljes képtelenség kivonulnom a forgalomból még évekig. Szemüveggel is jobbára csak elbóklászom, vezetni tuti nem tudok.
Már ott tartottam mégis, hogy valahogy csak megoldom, mert már olyan szinten fáj a szemem a lencsétől, hogy megőrülök tőle.
Végül ma nagy öröm ért, mert kiderült, hogy csak 7-10 napig nem kell lencsét hordanom, és megoldható, hogy a vizsgálat másnapján már műtsenek is. Ennyit még én is meg tudok oldani, ha nagy szervezéssel is. Szóval ebbéli örömömben be is jelentkeztem május 16-17-re. Drukkoljatok, hogy minden simán menjen, hogy ekkora dioptriánál (-8 és -9) is jól sikerüljön a műtét.
Valamint végre bejelentkeztem lézeres szemműtétre is. Eddig csak az tartott vissza, hogy azt hittem (és tényleg nem tudom, honnan vettem), hogy 6 hétig nem lehet lencsét hordani előtte. Akárhogy is osztok-szorzok, ennyi időre teljes képtelenség kivonulnom a forgalomból még évekig. Szemüveggel is jobbára csak elbóklászom, vezetni tuti nem tudok.
Már ott tartottam mégis, hogy valahogy csak megoldom, mert már olyan szinten fáj a szemem a lencsétől, hogy megőrülök tőle.
Végül ma nagy öröm ért, mert kiderült, hogy csak 7-10 napig nem kell lencsét hordanom, és megoldható, hogy a vizsgálat másnapján már műtsenek is. Ennyit még én is meg tudok oldani, ha nagy szervezéssel is. Szóval ebbéli örömömben be is jelentkeztem május 16-17-re. Drukkoljatok, hogy minden simán menjen, hogy ekkora dioptriánál (-8 és -9) is jól sikerüljön a műtét.
Az "Ügyes vagy!" rendszer
Ivánnak szüksége van az iskolában némi motivációra, hogy a viselkedésével ne zavarja az órát, és könnyebben lehessen vele haladni.
Ezért a cseperedős Zsuzsa nénivel kidolgoztuk az "Ügyes vagy!" rendszert, a Cseperedő Bolt alapján.
Minden reggel a tanító nénivel közösen kiválasztanak egy szempontot a négy közül (ezeket a tanárok kérték), amit aznap be kell tartania. Minden óra végén, ha ez sikerült, kap egy "Ügyes vagy!" kártyát, amit a kis lapjára ragaszthat:
Egy átlagos napon kb 8-at tud maximálisan összegyűjteni, ezért abban maradtunk, hogy ha legalább ötöt sikerül megszereznie egy nap, akkor léphet egyet a(z itthoni) falon lévő táblán:
Ha minden nap sikerül neki egyet lépni, akkor péntek délután eljut a kincsesládához, ahonnan választhat egy ajándékot:
Apránként vásároltam össze ezeket a párszáz forintos dolgokat, nem is a méret a lényeg, hanem a motiváció, a vágy a megszerzésükre. Mivel Emma természetesen nem hagyható ki a dologból, vannak csajos cuccok is. Ő ötösért választhat egyet a ládából. Megpróbáltam inkább írószereket választani, hogy a megszerzett tárgyakat bevihessék a suliba, és használat közben is örömmel tölthesse el őket a munkájuk gyümölcse.
Ma indult a projekt, remélem működni fog.
A reggeli rutint majd megmutatom, azt már elképesztő ügyesen csinálja egyedül a kis folyamatábrájával.
Ezért a cseperedős Zsuzsa nénivel kidolgoztuk az "Ügyes vagy!" rendszert, a Cseperedő Bolt alapján.
Minden reggel a tanító nénivel közösen kiválasztanak egy szempontot a négy közül (ezeket a tanárok kérték), amit aznap be kell tartania. Minden óra végén, ha ez sikerült, kap egy "Ügyes vagy!" kártyát, amit a kis lapjára ragaszthat:
Egy átlagos napon kb 8-at tud maximálisan összegyűjteni, ezért abban maradtunk, hogy ha legalább ötöt sikerül megszereznie egy nap, akkor léphet egyet a(z itthoni) falon lévő táblán:
Ha minden nap sikerül neki egyet lépni, akkor péntek délután eljut a kincsesládához, ahonnan választhat egy ajándékot:
Ma indult a projekt, remélem működni fog.
A reggeli rutint majd megmutatom, azt már elképesztő ügyesen csinálja egyedül a kis folyamatábrájával.
2012/04/12
ADHD
Ma voltunk a Finotában szülői megbeszélésen. Azzal kezdte a doktornő, hogy teljesen egyértelműen, minden tekintetben abszolute fimota. Hatalmas kilengések vannak a teljesítményében, nincs számfogalma, a színekhez szinte hozzá sem szagol, fogalma sincs a munkákról (orvos, eladó, stb, ilyenek).
Viszont nagyon fejlett a logikai képessége, erősen kommunikatív, jól irányítható. Hozzátette, hogy természetesen egy gyerek sem fejlődik egyenletesen, különösen igaz ez a fimotákra.
A hangképzése nagyon rossz, a figyelemzavar ezen a területen mutatkozik meg leginkább, a legfontosabb most a mielőbbi, logopédiai fejlesztés lenne. Hangképzés, szókincsbővítés, logopédus segítségével, és otthoni gyakorlatokkal.
A bhrg, amire elkezdett járni, teljesen elég neki a heti egy alkalom, felesleges mindenhová elvinni fejleszteni.
Nagyon fontos számára az odafigyelő, szeretetteljes közeg, hogy ne sérüljön az önképe. Ő úgy látja, hogy ez megvan, hiszen vidám, kiegyensúlyozott kisfiú, és a velünk való beszélgetés során úgy látja, hogy jól csináljuk eddig is, amit csinálunk. Igen, az ember tanul ezt azt menet közben...
A bölcsi is pont ilyen, és egészen biztos vagyok benne, hogy az ovi is az lesz. Jó helyen vagyunk, jó úton.
Ha menet közben nem merül fel kérdés, akkor 5 évesen érdemes őt visszavinni, egy teljes körű felmérésre, ahol az összes részképességet is nézik, és akkor elindítani egy komplex fejlesztést, úgy a részképesség-zavarokra, mint a viselkedésre (viselkedés-terápia, később kognitív viselkedés-terápia).
Így nagy hirtelenjében most ennyi, meg lett még említve a ritalin is, de azt hiszem még túlontúl korai lenne erről gondolkodni.
Amikor rákérdeztem, hogy mi a helyzet ezzel az ADHD dologgal, akkor elmondta, hogy igazából ez mindig együtt jár, csak eltolódhat egyik, vagy másik irányban. Milos esetében azt mondaná, hogy középsúlyos, kevert ADHD-ról van szó, tehát legalább annyi figyelemzavar van jelen, mint amekkora impulzivitás, de egyik sem extrém súlyos.
Egyébként meg egy imádnivaló, elbűvölő, szupercuki kiskölyök. Na ezt speciel eddig is tudtuk... :-)
Viszont nagyon fejlett a logikai képessége, erősen kommunikatív, jól irányítható. Hozzátette, hogy természetesen egy gyerek sem fejlődik egyenletesen, különösen igaz ez a fimotákra.
A hangképzése nagyon rossz, a figyelemzavar ezen a területen mutatkozik meg leginkább, a legfontosabb most a mielőbbi, logopédiai fejlesztés lenne. Hangképzés, szókincsbővítés, logopédus segítségével, és otthoni gyakorlatokkal.
A bhrg, amire elkezdett járni, teljesen elég neki a heti egy alkalom, felesleges mindenhová elvinni fejleszteni.
Nagyon fontos számára az odafigyelő, szeretetteljes közeg, hogy ne sérüljön az önképe. Ő úgy látja, hogy ez megvan, hiszen vidám, kiegyensúlyozott kisfiú, és a velünk való beszélgetés során úgy látja, hogy jól csináljuk eddig is, amit csinálunk. Igen, az ember tanul ezt azt menet közben...
A bölcsi is pont ilyen, és egészen biztos vagyok benne, hogy az ovi is az lesz. Jó helyen vagyunk, jó úton.
Ha menet közben nem merül fel kérdés, akkor 5 évesen érdemes őt visszavinni, egy teljes körű felmérésre, ahol az összes részképességet is nézik, és akkor elindítani egy komplex fejlesztést, úgy a részképesség-zavarokra, mint a viselkedésre (viselkedés-terápia, később kognitív viselkedés-terápia).
Így nagy hirtelenjében most ennyi, meg lett még említve a ritalin is, de azt hiszem még túlontúl korai lenne erről gondolkodni.
Amikor rákérdeztem, hogy mi a helyzet ezzel az ADHD dologgal, akkor elmondta, hogy igazából ez mindig együtt jár, csak eltolódhat egyik, vagy másik irányban. Milos esetében azt mondaná, hogy középsúlyos, kevert ADHD-ról van szó, tehát legalább annyi figyelemzavar van jelen, mint amekkora impulzivitás, de egyik sem extrém súlyos.
Egyébként meg egy imádnivaló, elbűvölő, szupercuki kiskölyök. Na ezt speciel eddig is tudtuk... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)