Nyáron nem cseperedünk

Véget ért az év a Cseperedőben, itt az ideje, hogy egy kis összegzést írjak a dologról.
Csak és kizárólag jót tudok írni. Hatalmas változást hozott ez az életünkben, nem győzök ámulni és bámulni. A szociális készségein látszik a legnagyobb előrelépés. Régen nem szívesen ment el pl. szülinapi zsúrba, vagy olyan rendezvényre, ahol sok ember volt. De a tortázáshoz soha nem lehetett odaráncigálni.
Most szívesen eljön, végig maradni akar (nem csak i-pad-en, vagy telefonon játszani egy sarokban), és ÉLVEZI! Csupa nagybetűvel. Odaül tortázáshoz is, játszik a gyerekekkel hosszasan.
Általában persze nem érti a szabályokat, főleg ha gyorsan változnak, de a többi gyerek jóindulatával már képes majdnem teljes értékű csapatjátékra is.
Az tanév végi fáradtságot leszámítva szinte teljesen megszűntek a kezelhetetlenségig fajuló rohamok, kisebb hisztik előfordulnak, de semmi komoly.
Most kalóz-táborban van, és szereti!
Mindent összevetve jóval szociálisabb, nyitottabb, érdeklődőbb lett az én szuper kisfiam, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Zsuzsának.