Interjú részlet Náray Tamás divattervezővel, Klub Rádió, vasárnap.
"R.: Ön szerint meg lehet-e változtatni Magyarországon az emberek divathoz való hozzáállását?
N.T.: Miért, maga szerint lehet azon változtatni, hogy Magyarországon az emberek 85%-a irigy?
R.: Hát nem...
N.T.: No, hát ezen sem lehet változtatni...
R.: Öööö, hát köszönöm a beszélgetést..."
2007/10/02
2007/10/01
Morgósblog - nem kötelező
Nem kéne, hogy ennyire zavarjon, nem kéne...
De azért mégiscsak bassza meg, hogy anyu egész hétvégén fel sem emelte a telefont, hogy mi van az unokájával. Ha előtte nem hívom, akkor már egy hete nem telefonált volna magától. Közben persze nyomja a szent nagymama sódert. Nevetséges...
És közben gusztustalanul próbál beugratni mindenféle (általa kevert) családi perpatvarba, közli, hogy jaaaj, hát ne menjünk szüretelni Szilvágyra, mert úgyis csak munka lesz, nem lesz idő a gyerekekel foglalkozni, de közben azt hallom vissza dédikétől, hogy ott meg azt mondta, hogy saaajnos nem tudtunk lemenni?! Hogy a hátam mögött azt szervezi öcsémmel, hogy hát legyen nálam a családi Húsvét. Az öcsémmel, aki olyan rohadt elfoglalt, hogy másfél éve nem dugta ki a képét hozzánk, bárhogy hívom, invitálom?
És ott van a barátnőm, akit már tizensok éve ismerek, és ugyanúgy kétgyerekes családanya, mégis folyamatosan cseszeget, hogy mikor megyek már hozzájuk (mintha ő tudna ugyanúgy beülni a kocsiba, és idejönni). És tényleg százszor és ezerszer lemondom a találkozót, mert közbejön valami. Igen, tényleg le szoktak betegedni a gyerekek, és van olyan (mindig), hogy nincs kedvem menni bulizni. Igen, lehet hogy besavanyodott vénasszony lettem, de semmi kedvem bulizni menni, buliztam épp eleget, nekem már nem szórakozás seggpicsarészegen tángoválni valami szar szórakozóhelyen.
És nem és nem érti meg, hogy nem csak hozzá nem jutok el, hanem számtalan más barátomhoz sem, akik viszont nem sértődnek meg, hanem belátják, hogy evvan, majd összejön legközelebb. És amikor összejön, akkor nem lebasznak, hogy csakhogy odaevett a fene, hanem örülünk egymásnak.
És igen, szerettem volna elmenni a szülinapjára, dehát Emma lebetegedett, és basszameg nem fogom itthon hagyni a beteg gyerekemet még a saját szülinapi bulim kedvéért sem.
Felnőttek lennénk, vagy miaszar, túl lehet élni, ha valaki nem jön el a szülinapi bulinkra. És az ő szempontjából persze egész más ez a történet, és biztos neki is igaza van valahol, és nekem sincs igazam valahol, de valóban szükségem van nekem erre? Vagy neki rám?
Mindeközben ott van mzs, és Orsiék, akiket lehet hogy kicsit később ismertem meg, mint pattintott kőkorszak, de valahogy mégis mindig ott vannak és segítenek, ha kell, jönnek és örülnek az örömünknek és szomorkodnak a bánatunkon, és viszont.
Még folytathatnám, de nem teszem, mert semmi értelme ezzel teleírni az egész bloggert...
Uffff, Morgóssárkány beszléltem...
Nem kéne, hogy ennyire zavarjon, nem kéne...
De azért mégiscsak bassza meg, hogy anyu egész hétvégén fel sem emelte a telefont, hogy mi van az unokájával. Ha előtte nem hívom, akkor már egy hete nem telefonált volna magától. Közben persze nyomja a szent nagymama sódert. Nevetséges...
És közben gusztustalanul próbál beugratni mindenféle (általa kevert) családi perpatvarba, közli, hogy jaaaj, hát ne menjünk szüretelni Szilvágyra, mert úgyis csak munka lesz, nem lesz idő a gyerekekel foglalkozni, de közben azt hallom vissza dédikétől, hogy ott meg azt mondta, hogy saaajnos nem tudtunk lemenni?! Hogy a hátam mögött azt szervezi öcsémmel, hogy hát legyen nálam a családi Húsvét. Az öcsémmel, aki olyan rohadt elfoglalt, hogy másfél éve nem dugta ki a képét hozzánk, bárhogy hívom, invitálom?
És ott van a barátnőm, akit már tizensok éve ismerek, és ugyanúgy kétgyerekes családanya, mégis folyamatosan cseszeget, hogy mikor megyek már hozzájuk (mintha ő tudna ugyanúgy beülni a kocsiba, és idejönni). És tényleg százszor és ezerszer lemondom a találkozót, mert közbejön valami. Igen, tényleg le szoktak betegedni a gyerekek, és van olyan (mindig), hogy nincs kedvem menni bulizni. Igen, lehet hogy besavanyodott vénasszony lettem, de semmi kedvem bulizni menni, buliztam épp eleget, nekem már nem szórakozás seggpicsarészegen tángoválni valami szar szórakozóhelyen.
És nem és nem érti meg, hogy nem csak hozzá nem jutok el, hanem számtalan más barátomhoz sem, akik viszont nem sértődnek meg, hanem belátják, hogy evvan, majd összejön legközelebb. És amikor összejön, akkor nem lebasznak, hogy csakhogy odaevett a fene, hanem örülünk egymásnak.
És igen, szerettem volna elmenni a szülinapjára, dehát Emma lebetegedett, és basszameg nem fogom itthon hagyni a beteg gyerekemet még a saját szülinapi bulim kedvéért sem.
Felnőttek lennénk, vagy miaszar, túl lehet élni, ha valaki nem jön el a szülinapi bulinkra. És az ő szempontjából persze egész más ez a történet, és biztos neki is igaza van valahol, és nekem sincs igazam valahol, de valóban szükségem van nekem erre? Vagy neki rám?
Mindeközben ott van mzs, és Orsiék, akiket lehet hogy kicsit később ismertem meg, mint pattintott kőkorszak, de valahogy mégis mindig ott vannak és segítenek, ha kell, jönnek és örülnek az örömünknek és szomorkodnak a bánatunkon, és viszont.
Még folytathatnám, de nem teszem, mert semmi értelme ezzel teleírni az egész bloggert...
Uffff, Morgóssárkány beszléltem...
2007/09/29
A széljárta fűzfa meséi
Emmának vettem a CBA-ban egy forint hijján hétszáz helyi egységért, fájdalomdíjul az elmúlt napokért.
Ezeknél az óccsó dvd-knél sosem lehessen tudni. A nagytöbbsége tűzre (se) való szemét, de néha igazi gyöngyszemre lehet lelni (gondoljunk csak a Rosencrantz és Guildenstern halott-ra, amit Európában mindenhol speckó boltokban méregdrágán árulnak, nálunk meg "turis dvd").
Vagy itt van például a széljárta fűzfa is.
Vérbeli brit állatmese, annak minden kedvességével és humorával. Sajnos csak magyar szinkronnal árulják, pedig az eredeti hangokat igazán nagy brit nevek adták az állatoknak, úgyismint Richard Briers, Hugh Laurie, Imelda Staunton (HP5 - Umbridge)...
Egy kis nyomozással kiderül, hogy a dvd-n szereplő másik mesének van egy Terry Jones-féle feldolgozása is, ami Magyarországon Békavári uraság címen jelent meg.
De nem szaporítom tovább a szót, jó szívvel ajánlom ezt a dvd-t minden olyan szülőnek, akit már a hidegrázás tör ki a disney hercegnőktől, cuki macikáktől, és mókás űrlényektől.
Az egész ott kezdődött, hogy nagyon sajnáltam Ivánt. Szegénykémnek permanens anyahiánya van napok óta, hiszen nullahuszonnégyben nyomom Emmával. Ő meg igen csak jól van, bölcsiben nem volt a héten, tehát rettenetesen unja magát.
Többször azon kaptam, hogy öltözködik az előszobában, és követeli, hogy vigyem bölcsibe...
Ráadásul kezdett nagyon elfajulni az "anyaaaa, fáááj a pocikáám" Emma előadásában, amiben egyre kevesebb hiteles csengés van, es leginkább akkor harsan fel, mikor merészelek mással foglalkozni (pl. kimegyek pisilni, én anyák legönzőbbike).
Így aztán vettem egy nagy levegőt, es felajánlottam a családnak, hogy menjünk el sétálni. Emma babakocsiban, Iván kismotoron, a nap süt, az ég kék, egy fosi után útrakeltünk (úgy számoltam, lesz egy óránk, azalatt elsétálunk az utca végére (Erdőkertesre), s vissza.
Úgy is lett.
A halálos beteg Emma feltámadt, es percek múltán kikéredzkedett a babakocsiból, es vidáman ügetett Ecsi mellett a földúton.
Egyszer sem fájt a hasa (bár pisilni megálltunk az út szelen).
Hazafelé csatlakozott hozzánk három kismacska, de csak az egyikük jött el végig. Most fedezi fel a kertet, bőszen fúj Chilire, es követi árnyékként Rotit, a macskánkat (szegénynek nem volt elég csapás, hogy kutyát hoztunk a házhoz, most meg ez a kis üvegmosó farkú is itt van).
A dolgok jól alakulnak, egy órás intenzív bilin üldögélés után Emma evett pár falat ebédet, majd par perces hasfájás után elcsábítottam legózni.
Azóta ülnek a szőnyegen apjával, es pont úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges gyerek. Se hasfájás, se fosi.
Új szelek fújnak...
Többször azon kaptam, hogy öltözködik az előszobában, és követeli, hogy vigyem bölcsibe...
Ráadásul kezdett nagyon elfajulni az "anyaaaa, fáááj a pocikáám" Emma előadásában, amiben egyre kevesebb hiteles csengés van, es leginkább akkor harsan fel, mikor merészelek mással foglalkozni (pl. kimegyek pisilni, én anyák legönzőbbike).
Így aztán vettem egy nagy levegőt, es felajánlottam a családnak, hogy menjünk el sétálni. Emma babakocsiban, Iván kismotoron, a nap süt, az ég kék, egy fosi után útrakeltünk (úgy számoltam, lesz egy óránk, azalatt elsétálunk az utca végére (Erdőkertesre), s vissza.
Úgy is lett.
A halálos beteg Emma feltámadt, es percek múltán kikéredzkedett a babakocsiból, es vidáman ügetett Ecsi mellett a földúton.
Egyszer sem fájt a hasa (bár pisilni megálltunk az út szelen).
Hazafelé csatlakozott hozzánk három kismacska, de csak az egyikük jött el végig. Most fedezi fel a kertet, bőszen fúj Chilire, es követi árnyékként Rotit, a macskánkat (szegénynek nem volt elég csapás, hogy kutyát hoztunk a házhoz, most meg ez a kis üvegmosó farkú is itt van).
A dolgok jól alakulnak, egy órás intenzív bilin üldögélés után Emma evett pár falat ebédet, majd par perces hasfájás után elcsábítottam legózni.
Azóta ülnek a szőnyegen apjával, es pont úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges gyerek. Se hasfájás, se fosi.
Új szelek fújnak...
Álljon itt egy teljes post a hős ferj es apa dicsősegere, aki dacolva önnön betegsegevel átvállalta tőlem az elmúlt ejszakát.
Vegre aludhattam egy csomót, es bár fel-fel ebredtem az ejszaka esemenyeire, de nem kellett felkelnem.
Az eneriaraktárak turbófeltöltese megtörtent, ket-három káve után már szinte friss es kipihent vagyok.
EljenRákosi apaka, eljen Rákosi apaka!
Vegre aludhattam egy csomót, es bár fel-fel ebredtem az ejszaka esemenyeire, de nem kellett felkelnem.
Az eneriaraktárak turbófeltöltese megtörtent, ket-három káve után már szinte friss es kipihent vagyok.
Eljen
Minden kis apró jelet megragadunk, hogy bebizonyítsuk, ez mar a javulás.
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...
Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).
Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...
Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).
Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...
2007/09/28
Kis nyomozás:
Kettő darab magánkórház van Pest megyében, akik egyáltalán foglalkoznak gyerekekkel.
A Kelen Kórházban majdnem lecsapták a telefont, mikor elárultam, hogy miről is lenne szó.
Marad Telki, ahol nagyon kedvesen beszéltek velem, igen, behívják a gyerekorvost bármikor, csak telefonáljunk, hogy megyünk, addigra bent lesz.
És természetesen kapunk szobát is, alig ötven rugó egy napra (csak a szoba, minden más plusz pénzbe kerül), viszont a barátnőm, Nóri szerint (aki oda hordja a fiát orvoshoz), jobb mint egy szálloda. Étlapról választhatom a kaját, van tévé, miegymás. No meg persze nem utolsó sorban az ottani gyerekorvos nagyon szuper...
Hát őőőőő...
Mondjuk sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha plasztikáztatni kívánnám bármely testrészem, mert ilyen klinikából Dunát lehet rekeszteni.
Szerintem simán találnék olyat is, aki még ma éjjel meg is műt.
Úgy tűnik a hiúság több pénzt hoz orvosék konyhájára, mint a gyerekek.
Kettő darab magánkórház van Pest megyében, akik egyáltalán foglalkoznak gyerekekkel.
A Kelen Kórházban majdnem lecsapták a telefont, mikor elárultam, hogy miről is lenne szó.
Marad Telki, ahol nagyon kedvesen beszéltek velem, igen, behívják a gyerekorvost bármikor, csak telefonáljunk, hogy megyünk, addigra bent lesz.
És természetesen kapunk szobát is, alig ötven rugó egy napra (csak a szoba, minden más plusz pénzbe kerül), viszont a barátnőm, Nóri szerint (aki oda hordja a fiát orvoshoz), jobb mint egy szálloda. Étlapról választhatom a kaját, van tévé, miegymás. No meg persze nem utolsó sorban az ottani gyerekorvos nagyon szuper...
Hát őőőőő...
Mondjuk sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha plasztikáztatni kívánnám bármely testrészem, mert ilyen klinikából Dunát lehet rekeszteni.
Szerintem simán találnék olyat is, aki még ma éjjel meg is műt.
Úgy tűnik a hiúság több pénzt hoz orvosék konyhájára, mint a gyerekek.
Nem jutott 5 óra, ó dehogy! Majdnem három. Annyi csak. Óránkénti fosás, de most már néhányszor én is elszundítottam a bilin alvó gyereket ölelve.
Úgy látszik három óra pedig bőven elég volt, mert az éjjel hátralevő részében (értem ez alatt a fél egytől ötig tartó intervallumot) változatos rémképek gyötörtek, hogy mi lehet a gyerekkel. Kell nekem House-t nézni, már láttam ahogy a gyerek keringése összeomlik a véréből hiányzó ásványi sók és elektrolitok hiánya miatt, és a mentő megint csak fél óra múlva jön ki, én meg addig megőszülök megint. Vagy nem is vírusos hasmenése van, hanem valami szörnyű halálos kór gyötri.
Tudom, nappal, kellő mennyiségű alvás után legalábbis csacsiságnak tűnnek ezek a gondolatok, de a harmadik éjjel való nemalváskor már, mikor a gyerek álmában is azt sikítja, hogy "anyaaaa, fááááj, gyógyíts meeeg!", akkor valami elpattan az ember agyában.
És ez még csak egy rohadt fosós vírus csak. Mit élhetnek át azok az anyák, akiknek valóban baj van a gyerekével?
Reggel pedig visszamentük a dokihoz, aki továbbra is nyitva hagyta a kérdést a kórházzal kapcsolatban.
Persze nem Vácra kell mennünk akkor sem, a kedves váci kórházba, ahol már előre köszön a portás, és a büfés csaj tudja, hogy iszom a kávét. Dehogy, a László kórházba kéne mennünk, arra a sintértelepre. A vágóhídra is előbb adnám be a gyerekem, mint oda...
Szóval ha ezt nem akarjuk (már pedig nem akarjuk, akkor inkább egy magánkórház bármennyiért), akkor bele kell diktálnom napi három tasak Sodiorált (aminek legjobb indulattal is narancsos hányás íze van), óráként alá kell tennem a bilit, hogy szörnyű görcsök közepette szülje meg a saját kínját újra és újra.
Ahogy az ölembe hajtja a fejét, és végső kimerülésében jajgat, és ringatózik úgy fest egészen, mint egy kicsi koravén kismama a szülőszobán.
És nekem negyedik napja is hallgatnom kell, ahogy egyre szemrehányóbban sír, hogy "anya, neee! Fáááj a pocakóóóm", és én nem tudok rajta segíteni. Ez a legszörnyűbb az egészben, hogy bárha adhatnám a saját beleimet, csak enyhüljenek végre a kínjai, hogy átvehessem, hogy csak nekem fájjon, bárhogy, bármeddig, csak ne neki, már ne neki!
A (maderfaker) Jóistennek üzenném, hogy a teremtés kurvára el van cseszve, mert ha volt annyi esze, hogy megteremtette az anyaságot, akkor az a minimum lett volna, hogy megteremtse az anyáknak azt a lehetőséget, hogy átvehessék a gyerekeik szenvedését.
Aki hallja, adja át!
Úgy látszik három óra pedig bőven elég volt, mert az éjjel hátralevő részében (értem ez alatt a fél egytől ötig tartó intervallumot) változatos rémképek gyötörtek, hogy mi lehet a gyerekkel. Kell nekem House-t nézni, már láttam ahogy a gyerek keringése összeomlik a véréből hiányzó ásványi sók és elektrolitok hiánya miatt, és a mentő megint csak fél óra múlva jön ki, én meg addig megőszülök megint. Vagy nem is vírusos hasmenése van, hanem valami szörnyű halálos kór gyötri.
Tudom, nappal, kellő mennyiségű alvás után legalábbis csacsiságnak tűnnek ezek a gondolatok, de a harmadik éjjel való nemalváskor már, mikor a gyerek álmában is azt sikítja, hogy "anyaaaa, fááááj, gyógyíts meeeg!", akkor valami elpattan az ember agyában.
És ez még csak egy rohadt fosós vírus csak. Mit élhetnek át azok az anyák, akiknek valóban baj van a gyerekével?
Reggel pedig visszamentük a dokihoz, aki továbbra is nyitva hagyta a kérdést a kórházzal kapcsolatban.
Persze nem Vácra kell mennünk akkor sem, a kedves váci kórházba, ahol már előre köszön a portás, és a büfés csaj tudja, hogy iszom a kávét. Dehogy, a László kórházba kéne mennünk, arra a sintértelepre. A vágóhídra is előbb adnám be a gyerekem, mint oda...
Szóval ha ezt nem akarjuk (már pedig nem akarjuk, akkor inkább egy magánkórház bármennyiért), akkor bele kell diktálnom napi három tasak Sodiorált (aminek legjobb indulattal is narancsos hányás íze van), óráként alá kell tennem a bilit, hogy szörnyű görcsök közepette szülje meg a saját kínját újra és újra.
Ahogy az ölembe hajtja a fejét, és végső kimerülésében jajgat, és ringatózik úgy fest egészen, mint egy kicsi koravén kismama a szülőszobán.
És nekem negyedik napja is hallgatnom kell, ahogy egyre szemrehányóbban sír, hogy "anya, neee! Fáááj a pocakóóóm", és én nem tudok rajta segíteni. Ez a legszörnyűbb az egészben, hogy bárha adhatnám a saját beleimet, csak enyhüljenek végre a kínjai, hogy átvehessem, hogy csak nekem fájjon, bárhogy, bármeddig, csak ne neki, már ne neki!
A (maderfaker) Jóistennek üzenném, hogy a teremtés kurvára el van cseszve, mert ha volt annyi esze, hogy megteremtette az anyaságot, akkor az a minimum lett volna, hogy megteremtse az anyáknak azt a lehetőséget, hogy átvehessék a gyerekeik szenvedését.
Aki hallja, adja át!
2007/09/27
Amikor azt írtam, hogy messze még a hétvége, nem arra gondoltam, hogy a hét végéig gyakorlatilag alvás nélkül kívánok eljutni...
Ma éjjelre nagyon szeretnék legalább 5 teljes órát egyhuzamban alvással tölteni. Tekintettel arra, hogy előző éjjel 2,5 órát sikerült, előtte pedig egész konkrétan egy percet sem.
Ehhez képest Emma is többet aludt, mert volt, hogy fosás közben aludt, én meg tartottam őt, hogy le ne forduljon a biliről...
Veri az élet, veri hepi...
Ma éjjelre nagyon szeretnék legalább 5 teljes órát egyhuzamban alvással tölteni. Tekintettel arra, hogy előző éjjel 2,5 órát sikerült, előtte pedig egész konkrétan egy percet sem.
Ehhez képest Emma is többet aludt, mert volt, hogy fosás közben aludt, én meg tartottam őt, hogy le ne forduljon a biliről...
Veri az élet, veri hepi...
Helyzet van
Emma brutál szarul van, harmadik napja megy a hasa kb. 15-20 percenként. Éjjel-nappal...
Reggel a doki néni adott még egy nap haladékot, ha nem javul jelentősen, akkor kórház.
Akkor leszek csak igazán bajban, Jura is kuytául van, kire hagyom öcsikét?!
P.s. a kutya is lesántult, az állatorvos hitelbe' röntgenezte meg a jószágot, tekintettel a súlyos hónap végi válságra.
Emma brutál szarul van, harmadik napja megy a hasa kb. 15-20 percenként. Éjjel-nappal...
Reggel a doki néni adott még egy nap haladékot, ha nem javul jelentősen, akkor kórház.
Akkor leszek csak igazán bajban, Jura is kuytául van, kire hagyom öcsikét?!
P.s. a kutya is lesántult, az állatorvos hitelbe' röntgenezte meg a jószágot, tekintettel a súlyos hónap végi válságra.
2007/09/25
Nagyon sokat tudnék most írni.
Ha nem lennének itthon a gyerekek, vagy ha legalább Iván aludna délben.
Vasárnap ugyanis mindkét csimota produkált egy jó nagy tankönyvi hurutos fosást, hétfő reggelre pedig fulltaknyot.
Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes (nem dolgozó) anya? Betelefonál az ovibölcsibe, hogy a gyerekek nem mennek a héten. Azaz Emma talán pénteken, hiszen Kolompos koncertre lesz aznap.
Innentől kezdve rohamos javulás állt be a lókötők egészségi állapotában, minek következtében néhány megható testvéri gyöngédség kivételével jóformán egész nap egymás haját tépik. Az enyém hullik magától is...
A ház romokban, a mosókonyhában derékig ér a szennyes, és mindent kisvasút darabok borítanak.
Jura szerint pedig eleve rosszul állok hozzá az egészhez, azért nem bírok felülemelkedni ezeken a kétségkívül bosszantó, ám nem tragikus helyzeten. Sajnos a jótanács nem jókor hangzott el, hiszen a konyha romjain egyik kezemmel éppen tojást pucoltam (könyékig csorgó lével), másik kezemmel kenyeret szeltem és vajaztam, a harmadik kezemmel terítettem, miközben a gyerekek fa sínekkel és hidakkal püfölték egymást tiszta erőből, valamint rombolták porig a nappalit módszeresen, mindezt dobhártyaszaggató visítás kíséretében.
Ebben a pillanatban éreztem elérkezettnek a házasságunk azon pillanatát, mikoris a negyedik szabad kezemmel köszönés nélkül nyomtam ki a telefont.
Ajkaimat csendes, ám nyomdafestéket nem tűrő káromlások hagyták el.
És ekkor még csak reggel volt. Később csodával határos módon ki tudtam sunnyogni porszívózni, berakni egy mosást, megrovásban részesíteni a kutyát, miután szétrágott egy szaros pelenkát, az emberi türelem legvégső határán kötéltáncolva kirakósozni, vasalós gyöngyből virágot rakni, újabb mosást ki- és berakni, satöbbi satöbbi...
Negyed egy van... Emma mélyen alszik, Iván a szobájában dacol a délutáni alvás intézményével.
Én csendben őszülök a gép előtt (az új szupergépem előtt, ami csütörtök óta áll beüzemelve az asztalomon).
Messze még a hétvége...
Ha nem lennének itthon a gyerekek, vagy ha legalább Iván aludna délben.
Vasárnap ugyanis mindkét csimota produkált egy jó nagy tankönyvi hurutos fosást, hétfő reggelre pedig fulltaknyot.
Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes (nem dolgozó) anya? Betelefonál az ovibölcsibe, hogy a gyerekek nem mennek a héten. Azaz Emma talán pénteken, hiszen Kolompos koncertre lesz aznap.
Innentől kezdve rohamos javulás állt be a lókötők egészségi állapotában, minek következtében néhány megható testvéri gyöngédség kivételével jóformán egész nap egymás haját tépik. Az enyém hullik magától is...
A ház romokban, a mosókonyhában derékig ér a szennyes, és mindent kisvasút darabok borítanak.
Jura szerint pedig eleve rosszul állok hozzá az egészhez, azért nem bírok felülemelkedni ezeken a kétségkívül bosszantó, ám nem tragikus helyzeten. Sajnos a jótanács nem jókor hangzott el, hiszen a konyha romjain egyik kezemmel éppen tojást pucoltam (könyékig csorgó lével), másik kezemmel kenyeret szeltem és vajaztam, a harmadik kezemmel terítettem, miközben a gyerekek fa sínekkel és hidakkal püfölték egymást tiszta erőből, valamint rombolták porig a nappalit módszeresen, mindezt dobhártyaszaggató visítás kíséretében.
Ebben a pillanatban éreztem elérkezettnek a házasságunk azon pillanatát, mikoris a negyedik szabad kezemmel köszönés nélkül nyomtam ki a telefont.
Ajkaimat csendes, ám nyomdafestéket nem tűrő káromlások hagyták el.
És ekkor még csak reggel volt. Később csodával határos módon ki tudtam sunnyogni porszívózni, berakni egy mosást, megrovásban részesíteni a kutyát, miután szétrágott egy szaros pelenkát, az emberi türelem legvégső határán kötéltáncolva kirakósozni, vasalós gyöngyből virágot rakni, újabb mosást ki- és berakni, satöbbi satöbbi...
Negyed egy van... Emma mélyen alszik, Iván a szobájában dacol a délutáni alvás intézményével.
Én csendben őszülök a gép előtt (az új szupergépem előtt, ami csütörtök óta áll beüzemelve az asztalomon).
Messze még a hétvége...
2007/09/22
EmmarajzAz első képe a családról.
Apa bal oldalon, anya jobb oldalon. Táncolnak/sétálnak, fogják egymás kezét. Elválasztva egy vonallal, nem szabad átmenni közöttük/lámpa/kígyó (ez utóbbi kettő később, a vonal miatt).
Emma és öcsike anya hasában vannak. Később mégis rákerülnek a rajzra. Öcsi anya mellett, Emma apa mellett babakocsiban. Apa tolja...
2007/09/20
Emma és Csehov
régi jó barátok. Nagyjából egy éve fedezte fel a polcon az apja eredeti orosz nyelvű Csehov köteteket. Azóta talán csak egy-két hétre sikerült visszalopni tőle. Most "A szerelemről" című novellásgyűjteménnyel mászkál. A kis hátizsákjában mindig ott lapul a hercegnős újságok, vadgesztenyék, és diók mellett, viszi az oviba. Néha előveszi, és hosszasan olvas. Az illusztrációkon szereplő figurák jóbarátjai ("ez anya, ez apa, ezek meg a fiúk").
Esténként összevackoljuk magunkat a nagyágyban, és olvasgatunk. Én kuncogok a saját könyvemen, ő olvassa elmélyülten, homlokráncolva Csehovot - eredetiben...
régi jó barátok. Nagyjából egy éve fedezte fel a polcon az apja eredeti orosz nyelvű Csehov köteteket. Azóta talán csak egy-két hétre sikerült visszalopni tőle. Most "A szerelemről" című novellásgyűjteménnyel mászkál. A kis hátizsákjában mindig ott lapul a hercegnős újságok, vadgesztenyék, és diók mellett, viszi az oviba. Néha előveszi, és hosszasan olvas. Az illusztrációkon szereplő figurák jóbarátjai ("ez anya, ez apa, ezek meg a fiúk").
Esténként összevackoljuk magunkat a nagyágyban, és olvasgatunk. Én kuncogok a saját könyvemen, ő olvassa elmélyülten, homlokráncolva Csehovot - eredetiben...
2007/09/13
Naaaagy-nagy titokzatoskodás közepette csak kibökték már végre az oviban, hogy mi is van.
Hát az Adri néni is elmegy. Méghozzá sietősen, mert már csak egy hétig marad. Éééérdekes.
Szerencsére az új óvónéni, aki Márti néni helyére érkezett már egész jól beszokott a csoportba, és amilyen mázlisták vagyunk, találtak is rögtön egy másik új óvónénit, akin látszik, hogy csupaszív kedves kis nő.
Hát Márti nénit nagyon sajnáltuk májusban, az komoly veszteség volt, Adri néni azért pótolható. Tudom, szenya vagyok, de ez van. Nagyon kedves, nagyon aranyos, Emma is nagyon szereti, de az új óvónéni is nagyon szuper lesz, ez biztos.
Sőt (és innentől már csak jóhírek), a vezetés elhatározta, hogy kapnak egy harmadik óvónénit is, elkerülendő a továbbiakban a hasonló malőröket.
Három óvónő tizenhárom gyerekre?! Kúúúl!
A további jó hírek, hogy a két problémás gyereket is elvitték a csoportból, így még a hat beszoktatós kis palánta ellenére is egy sokkal nyugodtabb, jobb kis csapat jött össze.
Meg van nekik bocsájtva a negyven százalékos áremelés!
Hát az Adri néni is elmegy. Méghozzá sietősen, mert már csak egy hétig marad. Éééérdekes.
Szerencsére az új óvónéni, aki Márti néni helyére érkezett már egész jól beszokott a csoportba, és amilyen mázlisták vagyunk, találtak is rögtön egy másik új óvónénit, akin látszik, hogy csupaszív kedves kis nő.
Hát Márti nénit nagyon sajnáltuk májusban, az komoly veszteség volt, Adri néni azért pótolható. Tudom, szenya vagyok, de ez van. Nagyon kedves, nagyon aranyos, Emma is nagyon szereti, de az új óvónéni is nagyon szuper lesz, ez biztos.
Sőt (és innentől már csak jóhírek), a vezetés elhatározta, hogy kapnak egy harmadik óvónénit is, elkerülendő a továbbiakban a hasonló malőröket.
Három óvónő tizenhárom gyerekre?! Kúúúl!
A további jó hírek, hogy a két problémás gyereket is elvitték a csoportból, így még a hat beszoktatós kis palánta ellenére is egy sokkal nyugodtabb, jobb kis csapat jött össze.
Meg van nekik bocsájtva a negyven százalékos áremelés!
2007/09/12
Iskola
Hát igen, tudom, furcsa. De itt van az ősz, itt van újra, és nekem megint az jár a fejemben, hogy hova fognak majd ezek a kis piskóták járni suliba. Tudom, tudom, még csak 3 és 4 évesek.
Ezen túllépve azért ha megvizsgálom gyermekeim (tökéletesen különböző) alaptermészetét, akkor kiderül a turpisság: a hagyományos állami oktatás nem nekik való.
Na hát ezzel újat ugyebár nem mondok, nincs az a gyerek, akinek a mai magyar állami oktatás megfelelő lenne (tisztelet a kivételnek). Anyám pedagógus, tudom miről beszélek...
Tavaly óta kerülget a gondolat, tuti alternatív suli lesz ebből, a kérdés csak az, hogy melyik.
Egyre világosabban körvonalazódik a helyzet. Két különböző gyereknek sajnos két különböző suli a megfelelő.
Édes, hiperérzékeny, lassú, álmodozó, külső motivált Emmának a waldorf jelenthet egyedüli megoldást, ott tudnak számára megfelelő óvó, védő légkört biztosítani a fejlődéséhez.
A klasszikus belső motivált gyerek Iván számára olyan suli kell majd, ahol tolerálják azt, hogy saját, egyéni rugóra jár az agya. Nagyon tehetséges gyerek, ha hagyják kibontakozni, hagyják a saját ütemében megismerni a világot. Isten is neki teremtette a montessorit.
Waldorf és montessori suli is működik a közelünkben, ezt már kiszimatoltam.
Lehet röhögni, ez van, én ilyen gyagyás vagyok...
Hát igen, tudom, furcsa. De itt van az ősz, itt van újra, és nekem megint az jár a fejemben, hogy hova fognak majd ezek a kis piskóták járni suliba. Tudom, tudom, még csak 3 és 4 évesek.
Ezen túllépve azért ha megvizsgálom gyermekeim (tökéletesen különböző) alaptermészetét, akkor kiderül a turpisság: a hagyományos állami oktatás nem nekik való.
Na hát ezzel újat ugyebár nem mondok, nincs az a gyerek, akinek a mai magyar állami oktatás megfelelő lenne (tisztelet a kivételnek). Anyám pedagógus, tudom miről beszélek...
Tavaly óta kerülget a gondolat, tuti alternatív suli lesz ebből, a kérdés csak az, hogy melyik.
Egyre világosabban körvonalazódik a helyzet. Két különböző gyereknek sajnos két különböző suli a megfelelő.
Édes, hiperérzékeny, lassú, álmodozó, külső motivált Emmának a waldorf jelenthet egyedüli megoldást, ott tudnak számára megfelelő óvó, védő légkört biztosítani a fejlődéséhez.
A klasszikus belső motivált gyerek Iván számára olyan suli kell majd, ahol tolerálják azt, hogy saját, egyéni rugóra jár az agya. Nagyon tehetséges gyerek, ha hagyják kibontakozni, hagyják a saját ütemében megismerni a világot. Isten is neki teremtette a montessorit.
Waldorf és montessori suli is működik a közelünkben, ezt már kiszimatoltam.
Lehet röhögni, ez van, én ilyen gyagyás vagyok...
2007/09/11
Az astroweben a "mi leszek, ha nagy leszek?" kérdésemre ezt a választ írta az asztrológus srác:
"Kedves Judit!
Gratulálok az anyasághoz, és meg is jegyzem, hogy a Hold helyzete mutatja, hogy ez a szerep neked biztonságot ad, rendkívül komolyan is veszed, elmélyülten...
Mi leszel, ha nagy leszel? Ikrek jegyben lévő napod a 9-es házban van - folymaatosn ismereteket akar szerezni, tervezni, szabadon - nem szívesen köti le magát egy hivatás területén, vagy ha "talál" is, elképzelhető, hogy van mellette egy másik is.
A képességekre elsősorban a már említett Hold utal, együttállva az Uránusszal, Skorpióban. Nagyon erős pszichés képességek, megérző- és elemzőépesség lelki téren. Az elemzőkészséget a Szűz ascendens is támogatja.
Pszichológia esetleg?
A szavak útján emberekkel való foglalkozást erősíti még az Ikrek Vénusz is. A Rákban lévő Jupiter pedig a segítés, a támogatás szándékát hivatásként.
Ugyanígy elképzelhető a magas szinten való tanítás is, de tágabban fogalmaznék: ismeretek átadása is. Lehet könyvírás, szociológia, újságírás.
Mindazonáltal alighanem fontos lesz az emberi környezet jelenléte..."
Ööööö, most akkor mi leszek?
Végülis a pszihológiához lenne kedvem, de 30 évesen már hova a túróba kezdjek el felvételizgetni? Pedig már azt hittem, végre valaki megmondja a tutit. Ehhh...
"Kedves Judit!
Gratulálok az anyasághoz, és meg is jegyzem, hogy a Hold helyzete mutatja, hogy ez a szerep neked biztonságot ad, rendkívül komolyan is veszed, elmélyülten...
Mi leszel, ha nagy leszel? Ikrek jegyben lévő napod a 9-es házban van - folymaatosn ismereteket akar szerezni, tervezni, szabadon - nem szívesen köti le magát egy hivatás területén, vagy ha "talál" is, elképzelhető, hogy van mellette egy másik is.
A képességekre elsősorban a már említett Hold utal, együttállva az Uránusszal, Skorpióban. Nagyon erős pszichés képességek, megérző- és elemzőépesség lelki téren. Az elemzőkészséget a Szűz ascendens is támogatja.
Pszichológia esetleg?
A szavak útján emberekkel való foglalkozást erősíti még az Ikrek Vénusz is. A Rákban lévő Jupiter pedig a segítés, a támogatás szándékát hivatásként.
Ugyanígy elképzelhető a magas szinten való tanítás is, de tágabban fogalmaznék: ismeretek átadása is. Lehet könyvírás, szociológia, újságírás.
Mindazonáltal alighanem fontos lesz az emberi környezet jelenléte..."
Ööööö, most akkor mi leszek?
Végülis a pszihológiához lenne kedvem, de 30 évesen már hova a túróba kezdjek el felvételizgetni? Pedig már azt hittem, végre valaki megmondja a tutit. Ehhh...
Onya
Iván férfilelkének fényes egén két nap ontja jótékony sugarait szüntelen. A két nagy szerelem, az élet alfája és omegája. A dualista világkép csúcsa. Ez a két földi tünemény egy szóba sűrítve:
"onya", azaz "anya és vonat". Egy nagyszerű szóban, amihez képest a nyelvújítók eláshatják magukat.
A "pátyi" leszerepelt, nyilvánvalóan töltelékszó volt, egy amolyan "legyen valami, amíg az Igazi Szó meg nem születik a világegyetem mélységéből".
Iván férfilelkének fényes egén két nap ontja jótékony sugarait szüntelen. A két nagy szerelem, az élet alfája és omegája. A dualista világkép csúcsa. Ez a két földi tünemény egy szóba sűrítve:
"onya", azaz "anya és vonat". Egy nagyszerű szóban, amihez képest a nyelvújítók eláshatják magukat.
A "pátyi" leszerepelt, nyilvánvalóan töltelékszó volt, egy amolyan "legyen valami, amíg az Igazi Szó meg nem születik a világegyetem mélységéből".
2007/09/06
Krupp, na persze.
De úgy tűnik, hogy a homeós bogyók, és a fülgyertya hatott, mert éjjel egyáltalán nem volt taknyos, "csak" kruppolt. Az sem volt vészes, jóformán fel sem ébredt rá.
Nem úgy én, éjféltől (fél tizenkettőkor feküdtünk le) hajnali négyig dugdostam a szájába a bogyókat, nyitottam-csuktam az ablakot, takargattam.
Friss vagyok, és kipihent...
De úgy tűnik, hogy a homeós bogyók, és a fülgyertya hatott, mert éjjel egyáltalán nem volt taknyos, "csak" kruppolt. Az sem volt vészes, jóformán fel sem ébredt rá.
Nem úgy én, éjféltől (fél tizenkettőkor feküdtünk le) hajnali négyig dugdostam a szájába a bogyókat, nyitottam-csuktam az ablakot, takargattam.
Friss vagyok, és kipihent...
2007/09/05
Megvolt az első fülgyertyázás. Először hiszti volt, de végül belátta, hogy semmi különös az egész. Szépen feküdt, beszélgettünk. Amikor már majdnem leégett, mindig elkezdett pityeregni, de nem tudta megmondani miért.
Széthajtogattuk a gyertyát a végén, és tényleg tele volt trutyival.
A köhögése viszont nem tetszik, nagyon nem tetszik...
Széthajtogattuk a gyertyát a végén, és tényleg tele volt trutyival.
A köhögése viszont nem tetszik, nagyon nem tetszik...
Takonykór. Az van.
Persze Emmánál. De így is szupersokáig bírta betegség nélkül, ebben a szutyok időben pedig ki nem taknyos?!
Oviba már nem viszem a héten, így nagy eséllyel hétfőre kikúráljuk. Homeós bogyók garmada és fülgyertya.
Akinek van tapasztalata fülgyertyával, nem bánnám, ha írna nekem, mi most próbáljuk elsőre.
Persze Emmánál. De így is szupersokáig bírta betegség nélkül, ebben a szutyok időben pedig ki nem taknyos?!
Oviba már nem viszem a héten, így nagy eséllyel hétfőre kikúráljuk. Homeós bogyók garmada és fülgyertya.
Akinek van tapasztalata fülgyertyával, nem bánnám, ha írna nekem, mi most próbáljuk elsőre.
2007/09/04
Aki esetleg az fontolgatná, hogy lézerrel távolíttassa el a tetoválást az alsó szeméjáról, annak a következő összehasonlítással tudnám érzékeltetni ezt a műveletet:
Olyan, mintha egy karikás ostorral öt-hatszor jól szemencsapnák az ember lányát. Mind hangra, mind érzésre, és mind beavatkozás utáni látványra is pontosan olyan.
Kivéve talán azt, hogy a karikás ostor nem távolítja el a nem kívánt tetoválást.
A szalonból kijőve bőven kárpótolnak a borzadó tekintetek, hiszen talán csak szent Madonna szobrok szoktak vért könnyezni, és azok meg viszonylag ritkán fordulnak meg a Mammut bevásárlóközpontban.
Olyan, mintha egy karikás ostorral öt-hatszor jól szemencsapnák az ember lányát. Mind hangra, mind érzésre, és mind beavatkozás utáni látványra is pontosan olyan.
Kivéve talán azt, hogy a karikás ostor nem távolítja el a nem kívánt tetoválást.
A szalonból kijőve bőven kárpótolnak a borzadó tekintetek, hiszen talán csak szent Madonna szobrok szoktak vért könnyezni, és azok meg viszonylag ritkán fordulnak meg a Mammut bevásárlóközpontban.
2007/08/31
Úgy tűnik megvilágosodtam Emmával kapcsolatban.
Vagy legalábbis rájöttem valami nagyon fontosra. Úgy tűnik, hogy neki az oviban (és minden máshol) leginkább a tömeggel van baja.
A régi oviban is ezer gyerek volt, az új oviban is nyáron az összevont csoportokban.
A heti megfigyelésem az volt, hogy amelyik napon nyolc körül beértünk az oviba, és még csak két-három gyerek lézengett, akkor hangosan kacagva vonult be a csoportszobába. Az óvónéninek is volt ideje vele foglalkozni, ölelgetni, udvarolni neki, melléülni a reggelinél.
Amikor viszont kilenc körül értünk be, és meglátta a millió nyüzsgő gyereket a csoportban, azonnal meghátrált, és belém csimpaszkodott.
Végülis én vagyok az igazán bolond, mert az alaptermészetéből ez fakad. Idő kell neki, hogy szokja a helyzeteket (talán kicsit több idő is, mint másoknak), jót tesz neki, hogyha reggel van ideje hozzászokni az ovis légkörhöz. Jobb neki, ha csendben és nyugiban tud az óvónéni, vagy a dadus ölében elkezdeni a napot, és akkor már észre sem veszi, ha közben megérkezik a többi gyerek.
Nagy tanulság nekem ez ismét arról, hogy az, amit én gondolok jónak a gyereknek, az még nem biztos, hogy neki tényleg jó.
Az én természetemből az fakad, hogy jó későn megyünk, hipphopp becsöppenünk a nyüzsibe, és egyből mehet a menet.
Újra és újra meg kell őt figyelnem, hogy tudjam, neki igazán mi a jó.
Például az, ha mostantól nyolcra beérünk az oviba.
Vagy legalábbis rájöttem valami nagyon fontosra. Úgy tűnik, hogy neki az oviban (és minden máshol) leginkább a tömeggel van baja.
A régi oviban is ezer gyerek volt, az új oviban is nyáron az összevont csoportokban.
A heti megfigyelésem az volt, hogy amelyik napon nyolc körül beértünk az oviba, és még csak két-három gyerek lézengett, akkor hangosan kacagva vonult be a csoportszobába. Az óvónéninek is volt ideje vele foglalkozni, ölelgetni, udvarolni neki, melléülni a reggelinél.
Amikor viszont kilenc körül értünk be, és meglátta a millió nyüzsgő gyereket a csoportban, azonnal meghátrált, és belém csimpaszkodott.
Végülis én vagyok az igazán bolond, mert az alaptermészetéből ez fakad. Idő kell neki, hogy szokja a helyzeteket (talán kicsit több idő is, mint másoknak), jót tesz neki, hogyha reggel van ideje hozzászokni az ovis légkörhöz. Jobb neki, ha csendben és nyugiban tud az óvónéni, vagy a dadus ölében elkezdeni a napot, és akkor már észre sem veszi, ha közben megérkezik a többi gyerek.
Nagy tanulság nekem ez ismét arról, hogy az, amit én gondolok jónak a gyereknek, az még nem biztos, hogy neki tényleg jó.
Az én természetemből az fakad, hogy jó későn megyünk, hipphopp becsöppenünk a nyüzsibe, és egyből mehet a menet.
Újra és újra meg kell őt figyelnem, hogy tudjam, neki igazán mi a jó.
Például az, ha mostantól nyolcra beérünk az oviba.
2007/08/30
Ma reggel kéz-a-kézben elsétáltunk tüdőszűrésre a váci kórházba.
Újabb jópont nekik.
A hely kultúrált, azonnal sorra kerültünk, gyorsan készen lettünk.
Kicsi epizód az ablaknál:
- Jónapot! Tüdőszűrésre jöttünk. Elég a TAJ kártya, vagy kell a személyi, meg a lakcím kártya is?
- Egyenlőre elég a TAJ...
Néni hátrasétál a kartonozóba.
- Jártak már itt? - kiált előre.
- Még nem.
- Honnan költöztek ki? - jön vissza az ablak mögötti asztalhoz.
- Pestről.
- Jóóóózsi! Hozd a széket!
Újabb jópont nekik.
A hely kultúrált, azonnal sorra kerültünk, gyorsan készen lettünk.
Kicsi epizód az ablaknál:
- Jónapot! Tüdőszűrésre jöttünk. Elég a TAJ kártya, vagy kell a személyi, meg a lakcím kártya is?
- Egyenlőre elég a TAJ...
Néni hátrasétál a kartonozóba.
- Jártak már itt? - kiált előre.
- Még nem.
- Honnan költöztek ki? - jön vissza az ablak mögötti asztalhoz.
- Pestről.
- Jóóóózsi! Hozd a széket!
2007/08/29
Rohadt szar flessem volt az előbb.
Jura továbbította mélen a szegedi programot (egy cég hívta meg őket családostul), és én valami poénosat nem értettem meg belőle.
Jaaaaj, hát az vicc! - mondta életem párja - itt az irodában mindenki harsányan röhögött, mikor elolvastuk.
Akkor azt éreztem, hogy egészen mélyre süllyedek, a torkomban szorító gombóc nőtt, és potyogni kezdtek a könnyeim. Az egyetlen kapaszkodóm, a humorérzékem, ami a legsötétebb gyeses időszakomban is mentőövem volt, most úgy tűnik cserbenhagyott. Lelki szemeim előtt felrémlett, ahogy az irodában valaki hangosan felovassa a levelet, és a megfelelő pillanatban (hiszen rajtam kívül mindenki érti ezek szerint a poént) harsányan felnyerítenek.
Mindig érzem azt a kis szúrást a gyomromban, mikor Jura a benti tolvajnyelven mond nekem valamit (amit én honnan is tudnék), és én meg nézek értetlenül (a legrohadtabb, amit én szívből gyűlölök, az a "minden jó?" kérdése). Ez ahhoz a másik világhoz kapcsolja, amihez nekem semmi közöm, amelyik világban a számomra egyik legfontosabb ember napi 12 órát tölt el. A maradék ébren töltött ötöt-hatot eszelős rohanásban töltjük, vagy agyleszívott bambulással.
Az én világomban énekelünk a kakinak, disney hercegnők masíroznak rózsaszín ruhában, hullik a homok mindenből, az étel kis katonákból áll, és a mosógép állandó zúgása adja az alapzajt.
Faszkivan bazmeg
Jura továbbította mélen a szegedi programot (egy cég hívta meg őket családostul), és én valami poénosat nem értettem meg belőle.
Jaaaaj, hát az vicc! - mondta életem párja - itt az irodában mindenki harsányan röhögött, mikor elolvastuk.
Akkor azt éreztem, hogy egészen mélyre süllyedek, a torkomban szorító gombóc nőtt, és potyogni kezdtek a könnyeim. Az egyetlen kapaszkodóm, a humorérzékem, ami a legsötétebb gyeses időszakomban is mentőövem volt, most úgy tűnik cserbenhagyott. Lelki szemeim előtt felrémlett, ahogy az irodában valaki hangosan felovassa a levelet, és a megfelelő pillanatban (hiszen rajtam kívül mindenki érti ezek szerint a poént) harsányan felnyerítenek.
Mindig érzem azt a kis szúrást a gyomromban, mikor Jura a benti tolvajnyelven mond nekem valamit (amit én honnan is tudnék), és én meg nézek értetlenül (a legrohadtabb, amit én szívből gyűlölök, az a "minden jó?" kérdése). Ez ahhoz a másik világhoz kapcsolja, amihez nekem semmi közöm, amelyik világban a számomra egyik legfontosabb ember napi 12 órát tölt el. A maradék ébren töltött ötöt-hatot eszelős rohanásban töltjük, vagy agyleszívott bambulással.
Az én világomban énekelünk a kakinak, disney hercegnők masíroznak rózsaszín ruhában, hullik a homok mindenből, az étel kis katonákból áll, és a mosógép állandó zúgása adja az alapzajt.
Faszkivan bazmeg
2007/08/28
Nagyiügyek
Anyu három hete lassan, hogy nem látta az unokáit, először mi utaztunk el, aztán ő, végül az előző hétvége azért esett kútba, mert lebetegedett.
Mondjuk ez idő alatt egyszer sem telefonált, nagyjából ennyire fontosak ilyenkor az unokák. Amikor felhívom szívbemarkoló hangon közli, hogy annyira, de annyira hiányoznak neki, hogy az már szinte fáj.
Na persze! Láttam én mát karón varjút...
Meg is beszéltük, hogy akkor kikúrálja magát hétvégére, hogy unokázhasson végre. Közben Jura hívott, hogy lenne egy jó kis program hétvégére, Szegedre hívtak minket, halászléfőzés, csónakázás, ilyes. Menjünk gyerekestül. Háát, az nem lesz jó, mert anyu nem örülne, ha végre unokázhatna, és erre elvisszük őket hétvégére - gondoltam én kis naiv.
Hát akkor menjünk ketten, és anyu meg legyen itt a gyerekekkel, biztos örülni fog, hogy együtt lehet velük - gondoltam én kis naiv megen.
Visszahívom anyut, és elújságolom, hogy akkor Szeged. Kicsit később leesett neki, hogy jaaa, hogy csak mi ketten, ő meg itthon lenne a gyerekekkel (naja, vele London után soha többet sehova!).
Elképesztően elkámpicsorodott hangon sóhajtotta bele a telefonba, hogy hát jó, akkor legyen.
Hát bazmeg - gondoltam én. Most akkor mi ez a hattyú halála, hogy ennyire vágyik már az unokáira, hogy majd belepusztul, de hogy vigyázzon rájuk, az kb. olyan, mintha a fogát húznák.
Megy megint a pofavágás, a mártírkodás.
Kedvem lett volna azt mondani, hogy ha ennyire megerőltető számára ez a dolog, akkor elvisszük a gyerekeket, és jöjjön következő hétvégén, oszt viszonlátás.
De persze papirtigris vagyok...
Majd írok még egy panaszkodósat erről, de most indulnom kell a gyerekekért.
Anyu három hete lassan, hogy nem látta az unokáit, először mi utaztunk el, aztán ő, végül az előző hétvége azért esett kútba, mert lebetegedett.
Mondjuk ez idő alatt egyszer sem telefonált, nagyjából ennyire fontosak ilyenkor az unokák. Amikor felhívom szívbemarkoló hangon közli, hogy annyira, de annyira hiányoznak neki, hogy az már szinte fáj.
Na persze! Láttam én mát karón varjút...
Meg is beszéltük, hogy akkor kikúrálja magát hétvégére, hogy unokázhasson végre. Közben Jura hívott, hogy lenne egy jó kis program hétvégére, Szegedre hívtak minket, halászléfőzés, csónakázás, ilyes. Menjünk gyerekestül. Háát, az nem lesz jó, mert anyu nem örülne, ha végre unokázhatna, és erre elvisszük őket hétvégére - gondoltam én kis naiv.
Hát akkor menjünk ketten, és anyu meg legyen itt a gyerekekkel, biztos örülni fog, hogy együtt lehet velük - gondoltam én kis naiv megen.
Visszahívom anyut, és elújságolom, hogy akkor Szeged. Kicsit később leesett neki, hogy jaaa, hogy csak mi ketten, ő meg itthon lenne a gyerekekkel (naja, vele London után soha többet sehova!).
Elképesztően elkámpicsorodott hangon sóhajtotta bele a telefonba, hogy hát jó, akkor legyen.
Hát bazmeg - gondoltam én. Most akkor mi ez a hattyú halála, hogy ennyire vágyik már az unokáira, hogy majd belepusztul, de hogy vigyázzon rájuk, az kb. olyan, mintha a fogát húznák.
Megy megint a pofavágás, a mártírkodás.
Kedvem lett volna azt mondani, hogy ha ennyire megerőltető számára ez a dolog, akkor elvisszük a gyerekeket, és jöjjön következő hétvégén, oszt viszonlátás.
De persze papirtigris vagyok...
Majd írok még egy panaszkodósat erről, de most indulnom kell a gyerekekért.
2007/08/26
2007/08/25
A mai nap tízpontos volt.
Egész délelőtt teljesen olyanok voltunk, mint egy normális család. Bundáskenyeret reggeliztünk, aztán a kertben szöszmötöltünk, végül ebédet főztünk.
Ennél a pontnál jegyezném meg, hogy csókjaim Odinak, nagy-nagy örömet szerzett nekünk azzal a Thomassal. Bearanyozta a hajnalunkat...
Tegnap dugába dőlt az esti mozizás, mert anyu lebetegedett, így lemondta a hétvégi gyerekfelvigyázást. Így aztán bevetésre került Mónika, a takanyó. Aki mellesleg dadus volt az oviban, és imádja a gyerekeket. Az érzés kölcsönös.
Már alig várták hogy megérkezzen, majd nagy sivítással ujjongtak, mikor végre megjelent. Tudtuk, hogy jó kezekben lesznek.
Hiszen a régóta várt programra került sor délután, mentünk babanézőbe a Pohly családhoz. Itt meg akartuk vizitálni, hogy igaz-e az a sok horror, amit a blogjukban olvasunk, miszerint az ikrek módszeres, lassú szülőgyilkolásra adták a fejüket, amit szűnni nem akaró sírással kívánnak véghezvinni.
A hír kacsának bizonyult, két békésen nézelődő, szélesen mosolygó (igen, rám mosolygott egyikük), jó kedélyű kisbabát találtunk a lakásban. Mitöbb, a kezemben tartott kis csomag el is aludt. (Hát Ferikém, lesz mit mesélnünk a gyámügyön...)
Miután megérkezett a két csecsemőszagra kiéhezett barátnő, négyesben elindultunk a budapesti délutánba. A Ba Bar-ban kötöttünk ki, ahol igen jót beszélgettünk. Hatkor mi leléptünk, és kettesben hagytuk a megtépázott szülőket, hogy maradéktalanul kiélvezhessék első kettesben töltött, szabad estéjüket, a balzsamos nyáréjben.
Itthon két nagyon vidám, víg kedélyű zsivány várt, és egy szépen rendberakott konyha.
Mónika forevör!
Iván már alszik, Emma is megy nemsokára lefeküdni, és akkor miénk a világ.
Ilyen napot mindig, mindenkinek!
2007/08/20
És hogy milyen a szex egy pici, balatonparti faházban, ahol minden négyzetcentiméteren gyerekek nyüzsögnek pitymallattól késő éjjelig? Legfőképp semmilyen.
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
2007/08/19
Felfedeztünk egy isteni helyet Marcaliban. Termálfürdő és strand. Hatalmas terület, szuper medencékkel. Meglepően kihalt volt, a tökéletes strandidő ellenére. Kb. harminc ember lézengett az egész strandon. A gyerekek jóformán egyedül uralták a gyerekmedencét.
Pancsoltunk vagy három órát, amikoris egy őrületes felhőszakadás hazaűzött minket.
Alkalmam volt kipróbálni a páleszos ötletet búbborogatásra. Bár a koktélbárban csak vodka volt, azzal borogattam le Iván fejét, miután hanyatt esett a székről a térkőre. Jó hír, ennél nem volt nagy üvöltés, mint a késes verziónál, és pukli sem nőtt.
Lehet hogy halef helyett pálesz lesz nálam a játszóterezések alkalmával?
A Balaton tökéletes. Pont olyan, amilyennek lennie kellett volna már jó ideje. A víz tiszta és selymes, a strandok kultúráltak, a kajáldák mértéktartóan jó árban vannak, és jóformán nem lehet mellényúlni, mindenhol egységesen jó a kaja.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
2007/08/03
Ezt most találtam a neten, nagggyon vicces :
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
2007/08/02
A homeós doki néni azt mondta, azért van ez az egész (krupp, betegségek), mert Emmának extragyenge az immunrendszere. Egyszerűen ilyen típus. Nem bíztatott túlságosan, szerinte hónapokba fog telni, amíg gatyába rázzuk a dolgot. Dehát a homeopátia a türelmesek gyógymódja ugyebár...
Kaptunk egy hosszú listát a beszereznivalókhoz, úgyhogy immunrendszer vigyázz, kész, TŰZ!
Iván remekül üzemel, és hála a nagykésnek a feje is elég jól néz ki. (Akinek ilyen eleven gyereke van, mindig legyen kéznél a nagykés - nem nem azért -. A fejen keletkező ütések helyét azonnal le kell vele szorítani fél-egy percig, és bár rettenetesen fáj, és a gyerek visít mint a választási malac, nagyszerűen megelőzi a fejen keletkező (ijesztő mértékben növő) diónyi, vagy félbaracknyi hematómát. Mert az aztán tényleg nagyon- és sokáig fáj.)
2007/08/01
Címszavakban
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
2007/07/31
Harry Potter
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
2007/07/30
Öööööö... Most írnom kéne egy klassz beszámolót Londonról?
Na igen.
Elég jó volt, nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Persze Londonba én bármikor, bárhogy szívesen megyek, de azért nagyon nehéz két kicsi gyerekkel.
Az biztos, hogy a több mint három év óta, mióta először voltunk ott kisgyerekkel (Emma pár hónapos volt), rengeteget változott ebből a szempontból a város. Sokkal, de sokkal gyerekbarátabb minden, noha ők eddig sem a naaaaagy gyerekszeretetükről voltak híresek. Az ember inkább azt érzi, hogy nagyon udvariasan bár, de tehernek tartják a gyerekeket. Mindazonáltal nagyon sok feltételt megadnak a gyerekkel közlekedőknek. Minden (tényleg minden!) járdaszegély akadálymentesítve van, mindenhol van rámpa, lift, a gyerekek 11 év alatt jóformán ingyen utaznak, vannak igen klassz játszóterek (ha nem is sok, az a kevés nagyon magas szinvonalú).
A magyarok jobbára parasztok, ezt megtudtuk Ferihegyen, ahol éppen csak le nem köpnek (a többi utasok), amikor meglátják, hogy gyerekkel utazol, ellenben az angol repülőtéren azonnal szednek ki a sorból, és visznek előre.
Hazafelé pontosan ugyanezt tapasztaltuk.
Gyerekkel szigorúan kötelező gyakorlat Londonban járván Kew Garden. Ez volt azt hiszem a legjobb napunk. Egy teljes napot eltöltöttünk ebben a lenyűgöző botanikus kertben, szó szerint nyitástól zárásig ott voltunk (és még maradtunk volna).
Egy biztos, London rettenetesen, elképesztően, orbitálisan drága. De tényleg. Nagyon.
Ez alól azok a ritka esetek csak a kivételek, mikor csinálnak egy nagy árleszállítást. Akkor aztán lehet csemegézni.
A legnagyobb élményem mégiscsak az volt, mikor egy hallhatóan angol anyanyelvű nő tőlem kért útbaigazítást a Regent street-en.
Eléggé el volt keseredve, ez hallatszott a hangján, bennem lehetett minden reménye. Nagyon angolnak nézhettem ki a lestrapált fejemmel, a visító gyerekeimmel, és a hatalmas reklámszatyraimmal (ennél benszülöttebbnek talán csak akkor néztem volna ki, ha csadorban vagyok). A Mamas & Papast kereste. Történetesen tudtam hol az a bolt, amit keres (még jó, fejből felmondom a Regent és Oxford street összes üzletét), és makogó angol tudásommal útba igazítottam.
Hogy a gyerekek mennyire élvezték? Nekik az volt a legnagyszerűbb, hogy együtt volt a család egy hétig, sülve-főve. Apa száz százalékig jelen volt (csak néha kellett kiütni a kezéből a blekberit), labdáztunk, és szaladgáltunk azokban a gyönyörű parkokban, rengeteget utaztunk a buszok emeletén elöl, volt soksok sihuhúúú.
Ők valószínűleg Zambéziben, vagy Alsófelső-csücsökrücskén is pontosan ennyire élvezték volna az együtt töltött időt.
Hát szóval London az London, és nekem máris honvágyam van utána...
2007/07/20
Jó tett helyében jót várj!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
2007/07/17
Hurrá, Jura hozza ma haza az új mosógépet.
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
2007/07/16
Az élet kezd visszazökkenni a rendes kerékvágásba.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
2007/07/15
2007/07/12
2007/07/11
Tegnap felhoztuk dédikét vidékről. Dédike évei száma szerint 77, mint a magyar népmese, és nagyon zűrös. Járókerettel 1 m/perc sebességgel hasít.
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
2007/07/09
Rossz anya
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
2007/07/08
Azért ez a nagycsaládos lét nagyon brutál. Le a kalappal a nagycsaládosok előtt!
Négy gyerek kavarog, gomolyog, beszél egyszerre, a sütőben 10 csirkecomb sül, a palacsinta egy kiló lisztből készül, hajnali hattól este tízig nincs megállás.
És persze vannak nagyon jó pillanatok is, mikor egyszerre hevernek a kanapén egy kupacban pizsiben, álomszagúan, mikor a nagy tanítja a kicsit bringázni, amikor lubickolnak egymás társaságában.
Azt azért kijelenthetem, hogy négy gyerekkel vásárolni menni kimeríti az extrémsport foglamát. Még akkor is, ha nagyok már tényleg nagyok, és Zsófi ugyanúgy odapillantás nélkül csípi nyakon a szökni készülő öccsét mint én, és nagy öröm, az ő kezét legalább hajlandó megfogni a kis kurafi.
És a hétszemélyes kocsiban már valóban elférünk mindannyian, mehetnénk akár világgá is.
De aztán mindig egy kicsit örülök, mikor visszazökkenünk az unalmas kétgyerekes családmodellbe, mert jó-jó azért ez így néhanap, de azért ezt nem csinálnám nullahuszonnégyben. Még akkor sem, ha a két csapat között kellemesen nagy a korkülönbség...
Négy gyerek kavarog, gomolyog, beszél egyszerre, a sütőben 10 csirkecomb sül, a palacsinta egy kiló lisztből készül, hajnali hattól este tízig nincs megállás.
És persze vannak nagyon jó pillanatok is, mikor egyszerre hevernek a kanapén egy kupacban pizsiben, álomszagúan, mikor a nagy tanítja a kicsit bringázni, amikor lubickolnak egymás társaságában.
Azt azért kijelenthetem, hogy négy gyerekkel vásárolni menni kimeríti az extrémsport foglamát. Még akkor is, ha nagyok már tényleg nagyok, és Zsófi ugyanúgy odapillantás nélkül csípi nyakon a szökni készülő öccsét mint én, és nagy öröm, az ő kezét legalább hajlandó megfogni a kis kurafi.
És a hétszemélyes kocsiban már valóban elférünk mindannyian, mehetnénk akár világgá is.
De aztán mindig egy kicsit örülök, mikor visszazökkenünk az unalmas kétgyerekes családmodellbe, mert jó-jó azért ez így néhanap, de azért ezt nem csinálnám nullahuszonnégyben. Még akkor sem, ha a két csapat között kellemesen nagy a korkülönbség...
2007/07/06
Fáfá (lánykori nevén Detlef) a nici szarvas Iván alvósállata. Olyannyira, hogy vettünk egy tartalékot a bölcsibe is. Néha összekeveredik a kettő, de eddig mindig ügyeltünk rá, hogy a két Fáfá ne mutatkozzon együtt. Jura úgy gondolta, ez komoly lelki törést jelentene Öcsinek.
De a minap sajnos megtörtént a "baj".
Öcsi két Fáfével a kezében megjelent a nappaliban. Hablatyolt valamit, majd Emma kezébe nyomta az egyiket.
- Tásszék Amma! Ita Fáfá! - közölte, és elégedetten leült a kanapéra, a másik Fáfá szarvát csipkedni (ami nála az elnyugvást jelenti).
Hát ilyenek a gyerekek, Öcsi pedig egyértelműen a legjobb szívű mind közül, hiszen Fáfá szent és sérthetetlen, viszont ha kettő van, akkor az egyik minden vitán felül Emmának jár...
2007/07/05
Ivánnak hőemelkedése volt már, mikor mentem érte a bölcsibe.
Szlivka ötlete alapján vettünk a gyógyszertárban fülmelegítő sapit. Emmának persze egyből beugrott a Bogyó és Babóca ide vonatkozó epizódja.
Most van egy már-nem-annyira-beteg és egy még-nem-annyira-beteg gyerekem. Mindez komoly alvásdeficittel megfejelve...
A betegség monnyon le izibe'!
Vírusos torokgyula. Hétfőn és kedden ki sem látott lánykám a lázból. A keddet jóformán egyben átaludta. Kicipeltük neki a diófa alá a kerti padot, azon megágyaztam, és míg mi kertrendeztünk, ő szundikált.
Szerdán már teljesen láztalan és nagyon vidám volt, enni is elkezdett, de éjjel megfájdult a füle. Ma újabb látogatást tettünk a gyerekorvosnál (még csak 1 hete helyettesíti a mi orvosunkat, de már tudja kik vagyunk :-( ), és kiderült, fülgyula. Kaptunk antibigyót is (hát persze hogy nem úsztuk meg).
Most írjam azt, hogy nekem is kapar a torkom? Ehhh...
Szerdán már teljesen láztalan és nagyon vidám volt, enni is elkezdett, de éjjel megfájdult a füle. Ma újabb látogatást tettünk a gyerekorvosnál (még csak 1 hete helyettesíti a mi orvosunkat, de már tudja kik vagyunk :-( ), és kiderült, fülgyula. Kaptunk antibigyót is (hát persze hogy nem úsztuk meg).
Most írjam azt, hogy nekem is kapar a torkom? Ehhh...
2007/07/01
Telefonbeszélgetés pár perccel ezelőtt:
- Édesem - csendül Jura büszke hangja a telefonban - Most jövök a cukrászdából, és találd ki mit vettem neked!
- Nem tudom... -motyogom zavartan, utálom a sütiket, fagyit is, egy tortával ki lehet űzni a világból.
- Hát Rákóczi túróst! - csapja az adu ászt emberem az asztalra.
- Dehát én nem is szeretem a Rákóczi túróst - hörgöm, bármilyen is legyen az.
- Neked az a kedvenced! - jelenti ki megfellebezhetetlenül. - És vettem fagyit is!
- Hát ez igen remek - válaszolom fagyosan. Nem akarom megbántani, végülis nem várhatom el, hogy 8 év alatt egy ennyire bonyolult dolgot megjegyezzen. Azt kiválóan tudja, hogy orgazmusom mitől és hogyan lesz, egy bölcs asszony elégedjen is meg ennyivel, ne kívánjon lehetetlent.
Egyébként is hallom, hogy nagyon el van szontyolodva. Örömet akart nekem szerezni ezzel a Rákóczi túróssal, csak mert hagytam barangolni a Brikoban.
- Na! - mondom békülékenyen - Hozd haza azt a túróst, megnézem, hátha csak elfelejtettem, hogy ezt az egy sütit mégiscsak szeretem. De kenyeret is vegyél!
- Viszek neked sárgadinnyét is! - élénkül fel a hangja, itt biztos terepen jár, azt valóban tudja hogy szeretem, és mindenáron örömet akar nekem szerezni.
- Hát jó, de siess! - adom meg magam.
U.I.: Az imént megérkezett. kezembe nyomott egy nagy csomagot. A papír alatt négy Rákóczi túrós lapult (borzalmasan néznek ki, csupa hab, meg cukor brrrr).
- Négyet vettem,hogy biztosan elég legyen - mondja életem párja, és zavartan elfordul.
Hát most mit csináljak? Szeretem!
- Édesem - csendül Jura büszke hangja a telefonban - Most jövök a cukrászdából, és találd ki mit vettem neked!
- Nem tudom... -motyogom zavartan, utálom a sütiket, fagyit is, egy tortával ki lehet űzni a világból.
- Hát Rákóczi túróst! - csapja az adu ászt emberem az asztalra.
- Dehát én nem is szeretem a Rákóczi túróst - hörgöm, bármilyen is legyen az.
- Neked az a kedvenced! - jelenti ki megfellebezhetetlenül. - És vettem fagyit is!
- Hát ez igen remek - válaszolom fagyosan. Nem akarom megbántani, végülis nem várhatom el, hogy 8 év alatt egy ennyire bonyolult dolgot megjegyezzen. Azt kiválóan tudja, hogy orgazmusom mitől és hogyan lesz, egy bölcs asszony elégedjen is meg ennyivel, ne kívánjon lehetetlent.
Egyébként is hallom, hogy nagyon el van szontyolodva. Örömet akart nekem szerezni ezzel a Rákóczi túróssal, csak mert hagytam barangolni a Brikoban.
- Na! - mondom békülékenyen - Hozd haza azt a túróst, megnézem, hátha csak elfelejtettem, hogy ezt az egy sütit mégiscsak szeretem. De kenyeret is vegyél!
- Viszek neked sárgadinnyét is! - élénkül fel a hangja, itt biztos terepen jár, azt valóban tudja hogy szeretem, és mindenáron örömet akar nekem szerezni.
- Hát jó, de siess! - adom meg magam.
U.I.: Az imént megérkezett. kezembe nyomott egy nagy csomagot. A papír alatt négy Rákóczi túrós lapult (borzalmasan néznek ki, csupa hab, meg cukor brrrr).
- Négyet vettem,hogy biztosan elég legyen - mondja életem párja, és zavartan elfordul.
Hát most mit csináljak? Szeretem!
Nagyon jó olvasni, ahogy számomra kedves emberek megteszik az első tétova lépéseiket a gyermeknevelés virágos kertjében. Jó olvasni, 4 éve én is pont így voltam ezzel, magabiztosan domborítottam az új szerepben. Aztán lett ez jobb is, rosszabb is, mint ahogy lesz nekik is jobb is, rosszabb is.
Mivel nem oly közeli barátok, azért újra és újra visszafogom a klaviatúrának lendülő kezemet, hogy kommentáljak minden posztot évek alatt kimunkált magvas bölcsességemmel. Gondolom van elég észosztó körülöttük.
Így csak nagyon csendben drukkolok nekik!
Mivel nem oly közeli barátok, azért újra és újra visszafogom a klaviatúrának lendülő kezemet, hogy kommentáljak minden posztot évek alatt kimunkált magvas bölcsességemmel. Gondolom van elég észosztó körülöttük.
Így csak nagyon csendben drukkolok nekik!
2007/06/30
Krupp krupp krupp
Hogy miért nem tudunk már ettől megszabadulni? Utoljára a bárányhimlő előtt volt, de aztán szerencsére azóta semmi (olyannnyira, hogy még betegség sem nagyon).
Erre éjjel mi történik?
Anyu azzal hívott fel mindket éjszaka (mzs-nél voltunk, egy új társasjátékot teszteltünk éppen), hogy szerinte Emma kruppol.
Hazamentünk, és láss csodát, nem is akárhogy kruppolt. A Rectodelt megint nem használt (vagy ki tudja, lehet, hogy nélküle megint a mentőt kellett volna hívni), mindenesetre ez már dupla dózis, mint amit eddig használtunk, és nem csökkentette szinte semennyire sem a tüneteket.
Egy percet sem aludtam az éjjel, végig virraszttottam Emma mellett, mert szinte folyamatosan köhögött, vagy zihált, mint Darth Vader.
Délelőtt elmentünk a kórházba, ott is csak vonogatták a vállukat, hogy hát igen, ez krupp, Rectodelt, sós pára, Mucopront, Fenistil csepp stb stb...
A kép címe Emma köhög. Azok a kis fekete gomolyagok a köhögések... Ezt reggel rajzolta.
Úgyhogy most kúráljuk a lyányt, és úgy döntöttem, júliusban inkább itthon tartom, nem viszem oviba. Kalandos hónap vár ránk!
2007/06/29
Hisztiblog
Kicsifiam éppen mélyinterjún ült a gondozónéni ölében, mikor megérkeztünk érte a bölcsibe. Sejtettük az okát, már az oviban is azzal fogadtak, hogy Öcsike többet volt odaát ma, mint a bölcsiben. Turbószökésre kapcsolt a kis pernahajder.
Marika, a kedvenc gondozónénink megjósolta, hogy kemény délutánra számíthatunk, Iván nem aludt ebéd után. Ilyet talán még sosem csinált.
És lőn, egész délután kemény hisztit nyomott a srác. Volt abban minden, földrevetődős rúgkapálás (csókjaim Lappának), anyapüfölés tiszta erőből, kutya megrugdosása, ésatöbbi, ésatöbbi...
Végigküzdöttük vele a vacsorát, a fürdést, majd mikor már egyenesben voltunk, kezében az esti iszóka, egy csapásra angyallá változott. Kacagva bújt ágyba, átnyújtotta a maradék italát, magához ölelte Fáfét, és azon nyomban mély álomba szenderült...
Kicsifiam éppen mélyinterjún ült a gondozónéni ölében, mikor megérkeztünk érte a bölcsibe. Sejtettük az okát, már az oviban is azzal fogadtak, hogy Öcsike többet volt odaát ma, mint a bölcsiben. Turbószökésre kapcsolt a kis pernahajder.
Marika, a kedvenc gondozónénink megjósolta, hogy kemény délutánra számíthatunk, Iván nem aludt ebéd után. Ilyet talán még sosem csinált.
És lőn, egész délután kemény hisztit nyomott a srác. Volt abban minden, földrevetődős rúgkapálás (csókjaim Lappának), anyapüfölés tiszta erőből, kutya megrugdosása, ésatöbbi, ésatöbbi...
Végigküzdöttük vele a vacsorát, a fürdést, majd mikor már egyenesben voltunk, kezében az esti iszóka, egy csapásra angyallá változott. Kacagva bújt ágyba, átnyújtotta a maradék italát, magához ölelte Fáfét, és azon nyomban mély álomba szenderült...
Meglehetősen furcsák az emberek. A strandon simán beengedik a 2,5-5 éves gyerekeiket a gyerekmedencébe, aztán könnyű szívvel dolguk után néznek (átmennek a felnőtt medencébe, elmennek sörözni, szundítanak egy jót az árnyékban).
Aztán az olyanok, mint én úgy járnak, hogy egy óvódára való gyereket animálnak, vizimentenek naphosszat.
Mások nem tudják, hogy a gyerekük (unokájuk) a legdrágább kincsük, és vigyázni kéne rájuk?
Elszorul a szívem, látva ezt a sok szünetelő gyereket, akinek a vakáció azt jelenti, hogy étlen-szomjan áll a nagyapja mellett a sarki talponállóban, vagy sóvárogva nézi az én gyerekemet, akinek a kedvére tesznek, figyelnek a szavára, meghallgatják a véleményét.
Aztán az olyanok, mint én úgy járnak, hogy egy óvódára való gyereket animálnak, vizimentenek naphosszat.
Mások nem tudják, hogy a gyerekük (unokájuk) a legdrágább kincsük, és vigyázni kéne rájuk?
Elszorul a szívem, látva ezt a sok szünetelő gyereket, akinek a vakáció azt jelenti, hogy étlen-szomjan áll a nagyapja mellett a sarki talponállóban, vagy sóvárogva nézi az én gyerekemet, akinek a kedvére tesznek, figyelnek a szavára, meghallgatják a véleményét.
Tegnap voltunk szemészeten Emmával. Kiderült, hogy a szemének kutya baja sincs, a legkisebb ábrát is gyönyörűen látta.
Azt mondta a doki nő, hogy felesleges is lenne cseppenteni, a gyerek tök jól lát, ha cseppentéssel ki is jönne egy kicsi dioptria, akkor sem írna fel neki szemüveget.
A hunyorgás szerinte allergiás eredetű, úgy látja, hogy van egy enyhe allergiás irritáció a kötőhártyáján, szerinte érdemes lenne neki csináltatni egy allergia tesztet.
Így aztán, mivel Emma már be volt indítva, hogy kapni fog egy szemüveget, már nem táncolhattam vissza, kapott egy napszemüveget (egy nagyon májer polaroid napszemcsit). Igazából úgy örültem neki, hogy nem kell szemüveget hordania, hogy a világ összes napszemüvegét megvettem volna neki...
2007/06/19
Hétvégén gondoltunk egyet, és lementünk Balcsira.
Szuper volt, szuper, tíz pontos. A víz langyos és tiszta, a strand gyönyörű, a vendéglátóhelyek közepes áron igen jó minőséggel operálnak.
Csak a bor, az a fránya bor! Olcsó nájlonküvé mindenütt, amit még fröccsnek sem szivesen iszik meg az ember (főleg hogy nem is szeretem a fröccsöt).
Képek is lesznek majd, csak elkeveredett valahol a kamera kártyálya, rajta az összes fényképpel.
Minap én vittem öcsit a bölcsibe, de apája öltöztette, ültette be a kocsiba. Azt még itthon észrevettem, hogy az előző napi összepisilt rövidgatya van ráadva, így gyorsan kicseréltem. Utána már nem felügyeltem az öltözést.
Így lehet az, hogy a gyermekem a kocsiból kivágódva kacsalábra húzott (egyébként otthoni) szandálban spurizott a bölcsi felé. Mire utolértem azt is láttam, hogy a zokni is felemás rajta, egy szürke téli térdzokni, és egy királykék kinőtt bébizokni volt a lábára húzva - természetesen sarokkal felfelé.
A csoportszoba felé röptében kaptam el, és ráhúztam a váltás zokniját, amit a zsákjából kotortam elő. Bent jót derültünk a gondozónénikkel.
Kifelé jövet még mindig vigyorogtam, meséltem az öltözőben lévő két anyukának, de az egyikük csak visszafogottan kacarászott.
A kocsiban jöttem rá. Az az anyuka most vált el, az ő gyerekét csak ő öltözteti minden reggel, apuka a közelben sincs, hogy akár felemáson is húzzon rá egy zoknit.
Szóval jó nekem, nagyon jó!
Így lehet az, hogy a gyermekem a kocsiból kivágódva kacsalábra húzott (egyébként otthoni) szandálban spurizott a bölcsi felé. Mire utolértem azt is láttam, hogy a zokni is felemás rajta, egy szürke téli térdzokni, és egy királykék kinőtt bébizokni volt a lábára húzva - természetesen sarokkal felfelé.
A csoportszoba felé röptében kaptam el, és ráhúztam a váltás zokniját, amit a zsákjából kotortam elő. Bent jót derültünk a gondozónénikkel.
Kifelé jövet még mindig vigyorogtam, meséltem az öltözőben lévő két anyukának, de az egyikük csak visszafogottan kacarászott.
A kocsiban jöttem rá. Az az anyuka most vált el, az ő gyerekét csak ő öltözteti minden reggel, apuka a közelben sincs, hogy akár felemáson is húzzon rá egy zoknit.
Szóval jó nekem, nagyon jó!
2007/06/13
Emma 3 napja alszik éjjel pelus nélkül. Ebből kettő szárazon sikerült, mára virradóra pedig kétszer is bepisilt. Egyszer éjjel, egyszer pedig reggelre.
Még szerencse, hogy két alternatív fekvőhely is van a gyerekszobában, bepisilés (rókatámadás) esetére. Így viszont brutális mennyiségű telehányt-pisilt ágynemű várja a megtisztulást a mosókonyhában. Addig is, mit tud tenni, hát szaglik emberesen...
Még szerencse, hogy két alternatív fekvőhely is van a gyerekszobában, bepisilés (rókatámadás) esetére. Így viszont brutális mennyiségű telehányt-pisilt ágynemű várja a megtisztulást a mosókonyhában. Addig is, mit tud tenni, hát szaglik emberesen...
Szombaton pedig jól megjártuk. Jura csak éjjelre volt várható (szegénykém az Adrián vitorlázot a céggel), a gyerekek pedig egész héten szinte elviselhetetlenek voltak. Hiába no, megérzik, ha nincs itthon az apjuk, és ez rövid időn belül a második hosszú útja volt.
Délutánra felfedeztem öcsike fejében egy kullancsot. Na usgyi a kórházba, mert ha létezik bármi, amitől rosszul vagyok, az a kullancs.
Nagyon kedvesek voltak, simán kiszedték neki.
Itthon kicsi fiam telehányta az etetőszékét. Gyorsan lezuhanyoztattam, átöltöztettem, és reménykedtem, hogy azért ez mégsem a skarlát.
Este evett pici ropit, gyorsan ágyba dugtam.
Éjjel -épphogy elaludtam-, sírós pátyizásra ébredtem.
Bementem a gyerekszobába, kicsi fiam ült a telehányt ágyban, és egy tócsára mutatva tájékoztatot a tényállásról:
- PÁTYI!
Noha ennyit én is láttam, itt bizony minősített pátyi esete forog fenn.
Gyorsan megnyugtattam, áthúztam az ágyat, átöltöztettem, kapott egy kis vizet. Fáradtan dölt le a padlón lévő matracra, és utolsó erejével még azt mondta nekem:
- Anyaka! Köszönöm szépen! - tisztán és érthetően. Majd mély álomba zuhant.
Délutánra felfedeztem öcsike fejében egy kullancsot. Na usgyi a kórházba, mert ha létezik bármi, amitől rosszul vagyok, az a kullancs.
Nagyon kedvesek voltak, simán kiszedték neki.
Itthon kicsi fiam telehányta az etetőszékét. Gyorsan lezuhanyoztattam, átöltöztettem, és reménykedtem, hogy azért ez mégsem a skarlát.
Este evett pici ropit, gyorsan ágyba dugtam.
Éjjel -épphogy elaludtam-, sírós pátyizásra ébredtem.
Bementem a gyerekszobába, kicsi fiam ült a telehányt ágyban, és egy tócsára mutatva tájékoztatot a tényállásról:
- PÁTYI!
Noha ennyit én is láttam, itt bizony minősített pátyi esete forog fenn.
Gyorsan megnyugtattam, áthúztam az ágyat, átöltöztettem, kapott egy kis vizet. Fáradtan dölt le a padlón lévő matracra, és utolsó erejével még azt mondta nekem:
- Anyaka! Köszönöm szépen! - tisztán és érthetően. Majd mély álomba zuhant.
2007/06/04
Ez az én mesém a felhőkről, és az mennydörgésről. Okuljék hát minden félős felnőtt és gyerek.
Amikor már nagyon nagy meleg van, és a fák, virágok szomjaznak, kókadoznak, akkor először csak halkan sóhajtanak a felhőknek, aztán már kiabálnak is:
- Felhők! Kérünk titeket, nagyon szomjasak vagyunk! Adjatok egy kis esőt, hogy ihassunk végre.
A felhők kicsit kéretik magukat, de azért gyülekezni kezdenek az égen, hogy jobban hallják a növényeket.
És akkor a növények újra kezdik, hangosan:
- Felhők! Oltsátok a szomjunkat hűs esővízzel!
Ekkor a felhők nagyon megsajnálják a kis virágokat, és odarohannak, hogy minél hamarabb esőt tudjanak rájuk zúdítani.
A nagy sietségben összeütköznek, méghozzá bumm, nagyon hangosan, összebuccan a kobakuk, ekkor halljuk, hogy dörög az ég.
Aztán rá is kezd a nyári zápor, a kis virágok ihatnak végre.
Amikor már nagyon nagy meleg van, és a fák, virágok szomjaznak, kókadoznak, akkor először csak halkan sóhajtanak a felhőknek, aztán már kiabálnak is:
- Felhők! Kérünk titeket, nagyon szomjasak vagyunk! Adjatok egy kis esőt, hogy ihassunk végre.
A felhők kicsit kéretik magukat, de azért gyülekezni kezdenek az égen, hogy jobban hallják a növényeket.
És akkor a növények újra kezdik, hangosan:
- Felhők! Oltsátok a szomjunkat hűs esővízzel!
Ekkor a felhők nagyon megsajnálják a kis virágokat, és odarohannak, hogy minél hamarabb esőt tudjanak rájuk zúdítani.
A nagy sietségben összeütköznek, méghozzá bumm, nagyon hangosan, összebuccan a kobakuk, ekkor halljuk, hogy dörög az ég.
Aztán rá is kezd a nyári zápor, a kis virágok ihatnak végre.
2007/05/31
Nem tudom, mi alapján szelektál az agyam, mi az, ami megmarad, és mi az, ami eltűnik.
Nagyon is jól emlékszem Emma első születésnapjára. Iván első születésnapja nem jut eszembe. Bárhogy gondolkodom, nem jön elő.
Viszont elképesztő élesen emlékszem rá újszülött korából. A kicsi testének az érintésére, szinte érzem a karjaimban a súlyát, tónusát, bőre illatát.
Ahogy megcsókolom őket, nézem az arcukat, alakjukat, erővel vésem be az agyamba, nehogy elfelejtsem. Hogy megőrizhessek egy kis darabkát belőlük.
De közben az emlékek alattomosan kicsusszanak a kezem közül, hiába kapok utánuk, csak szilánkok egy széttört tükörből.
Végre megkaptam az áhított fényképezőgépet. Hogy dokumentálhassak, szinte már mániákusan, hogy pótolják a lyukas memóriámat, ami talán sosem működött rendesen, talán a túléléshez kellett a tökéletes törlés (és csak beragadt a delete gomb), talán a füvezéssel csesztem szét, talán mind együtt. Nem tudom, de fáj ez nekem.
Nagyon is jól emlékszem Emma első születésnapjára. Iván első születésnapja nem jut eszembe. Bárhogy gondolkodom, nem jön elő.
Viszont elképesztő élesen emlékszem rá újszülött korából. A kicsi testének az érintésére, szinte érzem a karjaimban a súlyát, tónusát, bőre illatát.
Ahogy megcsókolom őket, nézem az arcukat, alakjukat, erővel vésem be az agyamba, nehogy elfelejtsem. Hogy megőrizhessek egy kis darabkát belőlük.
De közben az emlékek alattomosan kicsusszanak a kezem közül, hiába kapok utánuk, csak szilánkok egy széttört tükörből.
Végre megkaptam az áhított fényképezőgépet. Hogy dokumentálhassak, szinte már mániákusan, hogy pótolják a lyukas memóriámat, ami talán sosem működött rendesen, talán a túléléshez kellett a tökéletes törlés (és csak beragadt a delete gomb), talán a füvezéssel csesztem szét, talán mind együtt. Nem tudom, de fáj ez nekem.
Négy éve ilyenkor egyetlen dolog kötötte le a teljes figyelmemet.
Szemszájbecsuknyomnyomnyom!
Aztán egy negyed óra múlva (éjjel 11.22-kor, 18 óra vajúdás után) ott volt az a kis lény, gyűrött volt, véres, nyekergett, de szerelem volt első látásra.
Ez a szerelem azóta is tart, és én elbűvölve figyelem ahogy kinyílik a világra, ahogy meghatározza magát benne.
Négy éves, és beszélgetni lehet vele. Nem csak mesélni és bohóckodni, hanem beszélgetni, eszmecserét folytatni. Helytálló és döbbenetes megállapításokat tesz, ragyogó, tiszta tükre a világnak, de legfőképp nekünk.
Enyém a megtiszteltetés, hogy anyja lehetek egy ilyen nagyszerű embernek.
Isten éltessen sokáig, gyönyörű nagylányom!
2007/05/30
Emmaduma
Kiterít elém három könyvet este, az olvasás előtt.
- Anya! Ezt, vagy ezt, vagy ezt választod?
- Ezt! - mutatok a felém esőre.
- Nem anya! - forgatja a szemeit. -Ezt, vagy ezt? - mutat a másik kettőre.
- Hát akkor ezt - bökök rá az egyikre.
Emma mélységes önuralmat gyakorlova, előveszi a legtürelmesebb, hülyeszülőnek kijáró arckifejezését, és lassan, tagoltan közli velem a harmadik könyvre mutatva:
- Anya! Ez nagyon kedves könyv, én ezt választom!
Kiterít elém három könyvet este, az olvasás előtt.
- Anya! Ezt, vagy ezt, vagy ezt választod?
- Ezt! - mutatok a felém esőre.
- Nem anya! - forgatja a szemeit. -Ezt, vagy ezt? - mutat a másik kettőre.
- Hát akkor ezt - bökök rá az egyikre.
Emma mélységes önuralmat gyakorlova, előveszi a legtürelmesebb, hülyeszülőnek kijáró arckifejezését, és lassan, tagoltan közli velem a harmadik könyvre mutatva:
- Anya! Ez nagyon kedves könyv, én ezt választom!
2007/05/29
Az én gyerekeim jól megjárták.
Rettenetesen irtózom mindennemű össznépi rendezvénytől, főleg az olyanoktól, amik a gyerekeket használják fel a szülők zsebének kiürítésére.
Nem hiszem el, hogy a gyerekek élvezik azt, hogy ezer fokban rángatják őket a láthatóan csodák birodalmában, amiben ugrivár és vattacukor, lufi és perec van.
De a legtöbb szülő egy idő után (ha mást nem, a pénztárcája gyors ürülését látva) megálljt parancsol az élveket habzsoló gyereknek.
El is fárad mindenki. Anyu csak azt szeretné, ha a gyerekek élveznék (és szűnne az a fránya lelkifurka), apu már leülne egy sörrel és egy sült kolbásszal, a gyerek meg hetvenhetedjére is fel akar menni az óriási csúszdára, de valójában már hulla fáradt, túlpörgött, és ötször leütötték, eltaposták a tömegben.
Akkor aztán elkezdődik az agitáció a hazamenetelre, mert ennél még a milliószor látott, karcos, élvezhetetlen Ben Hur is jobb.
Akkor aztán látjuk a visító, őrjöngő gyerekeket vonszoló, visító, örjöngő szülőket, akik szitkozódnak, átkozódnak, fogadkoznak, hogy a jövő éve esedékes gyereknapon (majálison stb..) elássák magukat (és a gyereket) egy sötét verembe.
(Majd következő évben újra érzik a lelkiismeret-furdalást a gyerek irányában, meg is magyarázzák, hogy tavaly óta sokat okosodott a csemete, és újra lenyomják ugyanezt pepitában).
Ezt elkerülendő (plussz egy kis Houdinivel a családban) úgy döntöttem, az idei gyereknapot olyan helyen tartjuk, ahol még véletlenül sincs ugrivár, perecárus, körhinta és céllövölde. Választásunk a Börzsöny legmélyére esett.
Apa reggel sütött rántott húst, csomagolunk minden földi jót, és nekivágtunk.
Piknikeztünk egy jót, majd kisvonatoztunk egy laza húsz percet a festői erdőben.
Visszafelé sétáltunk úgy 2 km-t a kocsihoz. Lazán emelkedő, varázslatos erdei ösvényen.
Iván úgy a feléig bírta, majd felkéretszkedett a háti hordozóba. Emma szépen lenyomta.
Hazafelé megálltunk Vácon egy laza fagyizásra.
A nap tíz pontosra sikerült.
2007/05/22
Elképesztő nyári zápor zuhog!
Imádom a nyári záporokat. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye ez, a falusi nyári zápor. A levegő lehül, tiszta lesz és üde. A forró földre hulló eső illata olyan jellegzetes, mással össze nem téveszthető.
Mindazonáltal én marha kint hagytam a telefonomat a kerti asztalon. Kissé tocsog...
Imádom a nyári záporokat. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye ez, a falusi nyári zápor. A levegő lehül, tiszta lesz és üde. A forró földre hulló eső illata olyan jellegzetes, mással össze nem téveszthető.
Mindazonáltal én marha kint hagytam a telefonomat a kerti asztalon. Kissé tocsog...
2007/05/21
Ennek a hírnek a kapcsán elmerengtem kicsit.
Amikor az ember gyereket vállal, megfogan benne egy élet, köteles nem csak a rábízott életet védeni, de a sajátját is. Méghozzá minden erejével. Mert abban a pillanatban a mi életünk annak a másik életnek a záloga is.
Az talán evidencia, hogy az utolsó csepp véremig köteles vagyok védeni az általam életre hívott lelket, hiszen a gyermekem nem a tulajdonom, csupán engem ért az a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy engem választott anyjának. És aki a saját gyereke életét veszélyezteti, az megérdemel bármekkora büntetést a nyakába.
Ezért aztán állítom, hogy igenis elítélek minden olyan szülő, aki a saját életét veszélyezteti, akár extrémsport, akár életmód, akár bármi más tekintetben.
Az érem másik oldala persze az, hogy bizony vannak szülők, akik azzal teszik a legnagyobb jót a gyerekükkel, ha minél hamarabb elpatkolnak erről a sárplanétáról. Akárcsak az én apám. Életében két jó dolgot tett. Az egyik az volt, hogy összekufircolt engem erre a világra, a másik meg az, hogy viszonylag korán (bár nem olyan korán mint szerettem volna) eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mindazonáltal, és most legyen ez egy lezárás is, ha már ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok (talán születésnapom okán), nem mentség ilyen tettekre a sanyarú gyermekekkor, a túl nagy szegénység, vagy túl nagy gazdagság , sem a szeretetlenség, sem a szerethetetlenség sem. Mindezekben volt részem életem során, és még sok másban is, mégis normális ember lett belőlem (hellyel-közzel).
Amikor az ember gyereket vállal, megfogan benne egy élet, köteles nem csak a rábízott életet védeni, de a sajátját is. Méghozzá minden erejével. Mert abban a pillanatban a mi életünk annak a másik életnek a záloga is.
Az talán evidencia, hogy az utolsó csepp véremig köteles vagyok védeni az általam életre hívott lelket, hiszen a gyermekem nem a tulajdonom, csupán engem ért az a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy engem választott anyjának. És aki a saját gyereke életét veszélyezteti, az megérdemel bármekkora büntetést a nyakába.
Ezért aztán állítom, hogy igenis elítélek minden olyan szülő, aki a saját életét veszélyezteti, akár extrémsport, akár életmód, akár bármi más tekintetben.
Az érem másik oldala persze az, hogy bizony vannak szülők, akik azzal teszik a legnagyobb jót a gyerekükkel, ha minél hamarabb elpatkolnak erről a sárplanétáról. Akárcsak az én apám. Életében két jó dolgot tett. Az egyik az volt, hogy összekufircolt engem erre a világra, a másik meg az, hogy viszonylag korán (bár nem olyan korán mint szerettem volna) eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mindazonáltal, és most legyen ez egy lezárás is, ha már ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok (talán születésnapom okán), nem mentség ilyen tettekre a sanyarú gyermekekkor, a túl nagy szegénység, vagy túl nagy gazdagság , sem a szeretetlenség, sem a szerethetetlenség sem. Mindezekben volt részem életem során, és még sok másban is, mégis normális ember lett belőlem (hellyel-közzel).
Jura végre hazajött, és hozott haza egy isteni kis szerkentyűt. Valami nyomkövető szerüség.
Van egy nagykütyü, meg négy kiskütyü. A nagykütyün be lehet állítani, hogy ha valamelyik kiskütyü bizonyos távolságra kerülne, akkor riaszt. Az egyik kiskütyün van pánik gomb is.
Az egész zseniális, a nagykütyüvel meg lehet találni a kiskütyüket, mint egy detektorral.
Gondolom valami hasonló zilált idegrendszerrű szülő találhatta ezt fel, akinek az átlagnál is szökősebb gyereke volt (csak úgy, mint az enyém).
Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan applikálom Ivánra az egyik kiskütyüt. Talán műtéti úton...
Új világok nyíltak meg előttem!
Van egy nagykütyü, meg négy kiskütyü. A nagykütyün be lehet állítani, hogy ha valamelyik kiskütyü bizonyos távolságra kerülne, akkor riaszt. Az egyik kiskütyün van pánik gomb is.
Az egész zseniális, a nagykütyüvel meg lehet találni a kiskütyüket, mint egy detektorral.
Gondolom valami hasonló zilált idegrendszerrű szülő találhatta ezt fel, akinek az átlagnál is szökősebb gyereke volt (csak úgy, mint az enyém).
Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan applikálom Ivánra az egyik kiskütyüt. Talán műtéti úton...
Új világok nyíltak meg előttem!
2007/05/19
Az ember azt hinné, hogy amikor a másik hiányzik, akkor nagy sistergő érzelmek sülnek ki, a percek ólomlábakon vánszorognak.
Talán ez a hevesség elmúlik a kamaszkorral, a napok pontosan olyan hajszásan peregnek le a másik nélkül, mint vele.
De van egy pillanat, mikor megáll a világ, és belesajdul az ember szívébe a mélységes hiány.
Mikor tegnap töltöttem le a múlt heti íróakadémia előadását a diktafonról, akkor nyilallt belém. Ezt mindig Jura csinálta nekem, minden héten.
Apró csacsiság, mondhatná az ember, ezt bárki meg tudja csinálni.
Aztán mégis szerencsés aki tudja, minden kapcsolatnak kialakulnak a tradíciói. Pontosan ilyen apróságok.
Amit a másik is meg tud csinálni, hát persze hogy, de azért sosem csinálja.
Ahogy belegondolok, mindig csak arra tudok emlékezni, hogy Jurára várok.
Nyolc éve már, mindig csak várom, várom.
Nálam igaz a mondás, én bizony vágyakozom az után, amim megvan.
Talán ez a hevesség elmúlik a kamaszkorral, a napok pontosan olyan hajszásan peregnek le a másik nélkül, mint vele.
De van egy pillanat, mikor megáll a világ, és belesajdul az ember szívébe a mélységes hiány.
Mikor tegnap töltöttem le a múlt heti íróakadémia előadását a diktafonról, akkor nyilallt belém. Ezt mindig Jura csinálta nekem, minden héten.
Apró csacsiság, mondhatná az ember, ezt bárki meg tudja csinálni.
Aztán mégis szerencsés aki tudja, minden kapcsolatnak kialakulnak a tradíciói. Pontosan ilyen apróságok.
Amit a másik is meg tud csinálni, hát persze hogy, de azért sosem csinálja.
Ahogy belegondolok, mindig csak arra tudok emlékezni, hogy Jurára várok.
Nyolc éve már, mindig csak várom, várom.
Nálam igaz a mondás, én bizony vágyakozom az után, amim megvan.
2007/05/18
Ivánduma
Leggyakrabban használt általános szava: pátyi
Minden pátyi, mindenki pátyi, az etikett szerint a pátyi minden élethelyzetben alkalmazható, természetesen megfelelő hangsúllyal használva.
Néhány példa:
- Lefekvés után a szobájából süvöltve:
Pátyi, pátyi, páátyiii = Anya! Azonnal gyere vissza, nem akarok aludni!
- Reggel fél hatkor vidáman:
Pátyi, Páttyi! = Jó reggelt! Felébredtem, kezdődjék a nap!
- Bölcsiből hazaindulván:
Iszát Pátyi! = Viszlát Gondozónénik! Holnap jövök!
Ésígytovább, ésígytovább...
Leggyakrabban használt általános szava: pátyi
Minden pátyi, mindenki pátyi, az etikett szerint a pátyi minden élethelyzetben alkalmazható, természetesen megfelelő hangsúllyal használva.
Néhány példa:
- Lefekvés után a szobájából süvöltve:
Pátyi, pátyi, páátyiii = Anya! Azonnal gyere vissza, nem akarok aludni!
- Reggel fél hatkor vidáman:
Pátyi, Páttyi! = Jó reggelt! Felébredtem, kezdődjék a nap!
- Bölcsiből hazaindulván:
Iszát Pátyi! = Viszlát Gondozónénik! Holnap jövök!
Ésígytovább, ésígytovább...
Álljon itt mementóul az utókornak:
Öcsike tegnap belepisilt a wc-be.
Felültettem fürdés előtt, de szokás szerint le akart róla ugrani. Mondtam neki, hogy ne szórakozzon már, pisiljen csak bele ügyesen. Mire belepisilt.
(Na persze, mert nekem semmi sem jó, hozzá tenném, hogy igazi férfi módjára tette ezt, a vége még csurgott, mikor felpattant, és már ment is volna a dolgára...)
Öcsike tegnap belepisilt a wc-be.
Felültettem fürdés előtt, de szokás szerint le akart róla ugrani. Mondtam neki, hogy ne szórakozzon már, pisiljen csak bele ügyesen. Mire belepisilt.
(Na persze, mert nekem semmi sem jó, hozzá tenném, hogy igazi férfi módjára tette ezt, a vége még csurgott, mikor felpattant, és már ment is volna a dolgára...)
2007/05/17
Mondtam én, hogy ez a hét lassan fog telni!
Igaz már csütörtök van, de a kiskorúak válogatott korán kelnek reggel. Ezen a héten még nem sikerült hatig aludnom. A rekord kelés ma négy óra volt a kutya részéről.
Szerencsére egy perc alatt elintézte a dolgát, és mehettem vissza az ágyikóba, aholis majdnem hatig tudtam is aludni.
Na persze, aki House-t és Dr. Bones-t néz este, annak csak csitu.
Cserében délután meglehetősen jófejek, viszonylag visszafogottan őrjöngenek.
Ami nem annyira jó az az, hogy az Emma elég krupp-gyanús (ami persze nem lenne meglepő, tekintettel az időjárásra, arra, hogy az apja elutazott, és én egyedül vagyok velük egész héten)...
Még szerencse, hogy ma jóga volt, és tudtam lazítani. A pihentető gyakorlatnál nagyon koncentráltam, hogy még véletlenül se aludjak el. Komoly koncentrációt igényelt a dolog...
Igaz már csütörtök van, de a kiskorúak válogatott korán kelnek reggel. Ezen a héten még nem sikerült hatig aludnom. A rekord kelés ma négy óra volt a kutya részéről.
Szerencsére egy perc alatt elintézte a dolgát, és mehettem vissza az ágyikóba, aholis majdnem hatig tudtam is aludni.
Na persze, aki House-t és Dr. Bones-t néz este, annak csak csitu.
Cserében délután meglehetősen jófejek, viszonylag visszafogottan őrjöngenek.
Ami nem annyira jó az az, hogy az Emma elég krupp-gyanús (ami persze nem lenne meglepő, tekintettel az időjárásra, arra, hogy az apja elutazott, és én egyedül vagyok velük egész héten)...
Még szerencse, hogy ma jóga volt, és tudtam lazítani. A pihentető gyakorlatnál nagyon koncentráltam, hogy még véletlenül se aludjak el. Komoly koncentrációt igényelt a dolog...
2007/05/15
Elkezdődött hát ez a hosszú hosszú hét.
Jura tegnap elutazott Dublinba, vasárnap jön csak haza. Loptunk magunknak egy fél délelőttöt hétfőn, az nagyon jó volt.
Nélküle minden sokkal zökkenőmentesebben zajlik, csupáncsak azért, mert tudom, csak magamra számíthatok, nem várom hogy jöjjön, segítsen, és ha ez nem történik meg, akkor az erőmet és türelmemet a bosszankodás emészti fel.
Persze hosszú távon nem bírnám ezt a nagy fegyelmezettséget, egy hét még pont belefér.
A gyerekek is sokat segítenek, tegnap este tündérien jók voltak, ahogy hazajöttünk a böliből bevonutak a nappaliba. Egészen vacsiig egy kupacban heverésztünk, és amíg ők nézték a TeszVesz várost, én olvastam.
Sokat kapok a tornától is, és én, a világ lustája sosem gondoltam volna, hogy találok egy olyan helyet, ahova nem csak hogy szívesen járok, de alig várom hogy mehessek. Lelazítja bennem a stresszt. Reggel háromnegyed nyolckor már leadtam a srácokat a megfelelő intézményekben, nyolc körül pedig mzs-nél voltam már átvenni tőle a kulcsokat, és odaadni neki a kinyomtatott repjegy foglalást, és Róma tudnivalókat (itt jegyezném meg csendben: internet=elidegenít? hahh!).
Fél kilencor pedig végre megkezdhettem a jól megérdemelt tornámat.
Jura tegnap elutazott Dublinba, vasárnap jön csak haza. Loptunk magunknak egy fél délelőttöt hétfőn, az nagyon jó volt.
Nélküle minden sokkal zökkenőmentesebben zajlik, csupáncsak azért, mert tudom, csak magamra számíthatok, nem várom hogy jöjjön, segítsen, és ha ez nem történik meg, akkor az erőmet és türelmemet a bosszankodás emészti fel.
Persze hosszú távon nem bírnám ezt a nagy fegyelmezettséget, egy hét még pont belefér.
A gyerekek is sokat segítenek, tegnap este tündérien jók voltak, ahogy hazajöttünk a böliből bevonutak a nappaliba. Egészen vacsiig egy kupacban heverésztünk, és amíg ők nézték a TeszVesz várost, én olvastam.
Sokat kapok a tornától is, és én, a világ lustája sosem gondoltam volna, hogy találok egy olyan helyet, ahova nem csak hogy szívesen járok, de alig várom hogy mehessek. Lelazítja bennem a stresszt. Reggel háromnegyed nyolckor már leadtam a srácokat a megfelelő intézményekben, nyolc körül pedig mzs-nél voltam már átvenni tőle a kulcsokat, és odaadni neki a kinyomtatott repjegy foglalást, és Róma tudnivalókat (itt jegyezném meg csendben: internet=elidegenít? hahh!).
Fél kilencor pedig végre megkezdhettem a jól megérdemelt tornámat.
2007/05/11
Nem hív az autószerelő, pedig tűkön ülök. Nagyon nem mindegy, hogy most akkor kell-e délután mennem Érdre hozzá, vagy nem. Próbálom szervezni a gyerekfelügyeletet, de persze csak akkor nem ér rá soha senki, amikor valami igazán fontos lenne. Noch dazu azt sem tudom, hogy tényleg kell-e mennem, és ha igen, akkor mikor?
Közben persze nagyon morgok, hogy dehát nem egy pasi dolga lenne azt a kurva kocsit szervízeltetni (na jó, még ha az enyém is). Miért nekem kell szívnom bontókkal, szerelőkkel, stb...? Bahhh!
Közben persze nagyon morgok, hogy dehát nem egy pasi dolga lenne azt a kurva kocsit szervízeltetni (na jó, még ha az enyém is). Miért nekem kell szívnom bontókkal, szerelőkkel, stb...? Bahhh!
Járok tornázni!
Na ez önmagában azért még nem akkora hír, hogy a CNN itt dörömböljön az ajtómon, de azért valamennyire mégis.
Az összes eddigi próbálkozásom kudarcba fúlt, jobbára a megfelelő motiváltság hiányából fakadóan (bahh, de szép mondat!).
Általánosban gyűlöltem a tornaórákat, mert sporttagozatos suliba jártam (ha normál osztályba is), és rettenetesen megalázónak találtam a tornaórákat, a vacogástól márványos combjaimat, az örökös bénaságomat, a muszáj-fradidrukkerséget.
Középiskolában egy remek húzással örökérvényűleg felmentettem magam, jól is tettem, a mindegyre előtörő labdafóbiám megakadályozta az önfeledt kosarazást. Bár negyedikre már olyan tesitanárunk volt, aki többet lógott, mint mi (pedig ez nagy szó!).
Nagy szünet következett, majd huszonévesen egy könnyes szakítás után dühből kezdtem el kondizni járni öcsémékkel. Azt nagyon élveztem, és viszonylag hamar döbbenetesen látványos eredményt értem el.
Aztán sajnos kibékültem a pasimmal, visszaköltöztem hozzá, és tovább keserítettük egymás életét, a kondizásokról meg elmaradoztam.
Megint nagy szünet következett.
Emma születése után következett egy harmatgyenge próbálkozás, jobbára konvencionális megfontolásokból. Hamar hamvába holt, de sok tapasztalattal lettem gazdagabb:
- nem fogok torna miatt korábban kelni, ki van csukva!
- képtelen vagyok ugrabugrákra járni, összezárva egy csapat izzadó, lihegő nővel (sokkal inkább pasikkal, de hát azok ugye ritkán látogatják csapatokban a fitness órákat)
- nem vagyok képes hülyeségekről csacsogni a női öltözőben
Nehéz helyzetbe kerültem. Legszívesebben kondizni jártam volna. Ha az ember megtanulja a gyakorlatokat, akkor szinte meditálni is lehet közben, testileg, szellemileg felszabadító érzés.
De nyúl vagyok, nem jártam utána.
Aztán a Nők Lapjában olvastam egy cikket egy nőről, akinek Dunakeszin van terme.
Megtetszett, elmentem megnézni.
Minden klappolt, bennem a mélyről jövő szándék, hogy tornáznom kell, leráznom magamról a belső feszültségeket, és ez a hely nekem pont megfelel.
Igaz közös órák vannak, de én statikus edzésekre járok, jóga, pilates stetshing. Semmi ugrabugra, dagadó nyaki ütőerek, lila fejek, órák utáni világonmindent megbánásra késztető izomláz.
Halk jógazene, sok nyújtás, tartásjavítás.
Hát ez kell nekem! Jókor voltam jó helyen, jókor jött a megfelelő infó és utánamentem. Ilyen egyszerű az egész.
Na ez önmagában azért még nem akkora hír, hogy a CNN itt dörömböljön az ajtómon, de azért valamennyire mégis.
Az összes eddigi próbálkozásom kudarcba fúlt, jobbára a megfelelő motiváltság hiányából fakadóan (bahh, de szép mondat!).
Általánosban gyűlöltem a tornaórákat, mert sporttagozatos suliba jártam (ha normál osztályba is), és rettenetesen megalázónak találtam a tornaórákat, a vacogástól márványos combjaimat, az örökös bénaságomat, a muszáj-fradidrukkerséget.
Középiskolában egy remek húzással örökérvényűleg felmentettem magam, jól is tettem, a mindegyre előtörő labdafóbiám megakadályozta az önfeledt kosarazást. Bár negyedikre már olyan tesitanárunk volt, aki többet lógott, mint mi (pedig ez nagy szó!).
Nagy szünet következett, majd huszonévesen egy könnyes szakítás után dühből kezdtem el kondizni járni öcsémékkel. Azt nagyon élveztem, és viszonylag hamar döbbenetesen látványos eredményt értem el.
Aztán sajnos kibékültem a pasimmal, visszaköltöztem hozzá, és tovább keserítettük egymás életét, a kondizásokról meg elmaradoztam.
Megint nagy szünet következett.
Emma születése után következett egy harmatgyenge próbálkozás, jobbára konvencionális megfontolásokból. Hamar hamvába holt, de sok tapasztalattal lettem gazdagabb:
- nem fogok torna miatt korábban kelni, ki van csukva!
- képtelen vagyok ugrabugrákra járni, összezárva egy csapat izzadó, lihegő nővel (sokkal inkább pasikkal, de hát azok ugye ritkán látogatják csapatokban a fitness órákat)
- nem vagyok képes hülyeségekről csacsogni a női öltözőben
Nehéz helyzetbe kerültem. Legszívesebben kondizni jártam volna. Ha az ember megtanulja a gyakorlatokat, akkor szinte meditálni is lehet közben, testileg, szellemileg felszabadító érzés.
De nyúl vagyok, nem jártam utána.
Aztán a Nők Lapjában olvastam egy cikket egy nőről, akinek Dunakeszin van terme.
Megtetszett, elmentem megnézni.
Minden klappolt, bennem a mélyről jövő szándék, hogy tornáznom kell, leráznom magamról a belső feszültségeket, és ez a hely nekem pont megfelel.
Igaz közös órák vannak, de én statikus edzésekre járok, jóga, pilates stetshing. Semmi ugrabugra, dagadó nyaki ütőerek, lila fejek, órák utáni világonmindent megbánásra késztető izomláz.
Halk jógazene, sok nyújtás, tartásjavítás.
Hát ez kell nekem! Jókor voltam jó helyen, jókor jött a megfelelő infó és utánamentem. Ilyen egyszerű az egész.
2007/05/05
Hol tanulja meg az ember, hogy mikor és hogyan kell hívni mentőt és rendőrséget? Gyermekéveim messzeségéből felrémlik, hogy szépen be kell mutatkozni, lediktálni a telefonszámot, és tömören, lényegretörően elmondani a tényállást. Hogy miért is telefonálunk. Gyermeki hittel gondolom a mai napig, hogy a rendőr tényleg szolgál és véd, a mentős pedig jön, és héroszként menti meg az életünket.
De azt sosem tudtam elképzelni, hogy mikor lesz az a pillanat, mikor nekem valóban fel kell emelnem a telefont, és tárcsáznom a mindenki által ismert számok valamelyikét.
Évekkel ezelőtt hívtam először a központi ügyeletet, mikor az Egressy útra bekanyarodva rámszakadtak a trolivezetékek. Szemerkélő eső esett, és mint egy lassított felvételen láttam, ahogy leszakadnak a vezetékek, és a karvastagságú kábelek szikrázva, durrogva, hatalmas ostorokként zuhantak le a kocsi mellett. Én voltam az egyetlen, akinek a kocsija nem sérült meg.
Akkor elég egyértelmű volt, hogy telefonálni kell, de mondták, hogy már tudnak róla, mennek.
Aztán évekig semmi, majd jött az emlékezetes Karácsony tavaly, mikor Emma bekruppolt. Iszonyú sokáig kapcsolgattak össze-vissza, mire a sokadik ember azt mondta végre, jövünk, segítünk. Sokára jöttek, dé tényleg segítettek. Nem csak a gyereken, hanem rajtam is. Végtelen türelemmel, és remek pszihológiai érzékkel oldották bennem a hisztériát.
Aztán bő egy hétre rá nem hívtam őket, pedig most már tudom, kellett volna. Mikor Jura leesett a lépcsőn, és betörte a fejét. Mindegy már, hogy jutott kórházba, így utólag lényegtelen, de hát ki tanítja meg nekünk, hogy egy fejsérülés alattomos dolog, sokkal súlyosabb is lehet, mint azt elsőre a laikus szemlélő gondolná? Ezen egy élet is múlhat...
Ma pedig, ahogy kanyarodtam fel a Kacsóh Pongrác felüljáróra, a szomszédos le- vagy felhajtó sáv rézsüjén egy fekvő biciklist pillantottam meg. Először csak a bringát, még át is futott az agyamon, hogy ki az a marha, aki otthagyja a bringáját. Akkor láttam meg, hogy van ott egy ember is, egészen groteszk módon fektében is a biciklin ül.
Megállni ott képtelenség, visszakanyarodni is, így hát folytattam az utamat, de hívtam a rendőrséget. Hosszasan magyaráztam ("tudja, az az út, ami az Árpád hid felöl jön, és kanyarodik rá arra a felüljáróra, aminek most nem jut eszembe a neve, és az megy ki az M3-ra" stb...), végül már szinte nem is voltam benne biztos, hogy mit is láttam.
A diszpécser udvarias volt, és segítőkész, azt mondták megnézik, mit csinál ott az az ember...
Én meg hazajöttem, és azt hiszem sosem fogom megtudni, mit csinált ott az az ember...
De azt sosem tudtam elképzelni, hogy mikor lesz az a pillanat, mikor nekem valóban fel kell emelnem a telefont, és tárcsáznom a mindenki által ismert számok valamelyikét.
Évekkel ezelőtt hívtam először a központi ügyeletet, mikor az Egressy útra bekanyarodva rámszakadtak a trolivezetékek. Szemerkélő eső esett, és mint egy lassított felvételen láttam, ahogy leszakadnak a vezetékek, és a karvastagságú kábelek szikrázva, durrogva, hatalmas ostorokként zuhantak le a kocsi mellett. Én voltam az egyetlen, akinek a kocsija nem sérült meg.
Akkor elég egyértelmű volt, hogy telefonálni kell, de mondták, hogy már tudnak róla, mennek.
Aztán évekig semmi, majd jött az emlékezetes Karácsony tavaly, mikor Emma bekruppolt. Iszonyú sokáig kapcsolgattak össze-vissza, mire a sokadik ember azt mondta végre, jövünk, segítünk. Sokára jöttek, dé tényleg segítettek. Nem csak a gyereken, hanem rajtam is. Végtelen türelemmel, és remek pszihológiai érzékkel oldották bennem a hisztériát.
Aztán bő egy hétre rá nem hívtam őket, pedig most már tudom, kellett volna. Mikor Jura leesett a lépcsőn, és betörte a fejét. Mindegy már, hogy jutott kórházba, így utólag lényegtelen, de hát ki tanítja meg nekünk, hogy egy fejsérülés alattomos dolog, sokkal súlyosabb is lehet, mint azt elsőre a laikus szemlélő gondolná? Ezen egy élet is múlhat...
Ma pedig, ahogy kanyarodtam fel a Kacsóh Pongrác felüljáróra, a szomszédos le- vagy felhajtó sáv rézsüjén egy fekvő biciklist pillantottam meg. Először csak a bringát, még át is futott az agyamon, hogy ki az a marha, aki otthagyja a bringáját. Akkor láttam meg, hogy van ott egy ember is, egészen groteszk módon fektében is a biciklin ül.
Megállni ott képtelenség, visszakanyarodni is, így hát folytattam az utamat, de hívtam a rendőrséget. Hosszasan magyaráztam ("tudja, az az út, ami az Árpád hid felöl jön, és kanyarodik rá arra a felüljáróra, aminek most nem jut eszembe a neve, és az megy ki az M3-ra" stb...), végül már szinte nem is voltam benne biztos, hogy mit is láttam.
A diszpécser udvarias volt, és segítőkész, azt mondták megnézik, mit csinál ott az az ember...
Én meg hazajöttem, és azt hiszem sosem fogom megtudni, mit csinált ott az az ember...
2007/05/04
Iván teljesen kikészült a nővére hiányától. Emma tegnap utazott el mamával a dédikéhez.
Tegnap már volt egy kis szüttyögés este, Iván nehezen aludt el. Éjjel felsírt, egy órát kellett abajgatni.
Ma este olyan történt, mint már nagyon rég nem, megtagadta a lefekvést. Először jól összevesztünk, de aztán megesett rajta a szívem. Tuti valami baja van ("tanulj már meg beszélni fiam!"), ő nem szokott ok nélkül nyavajogni, nem lefeküdni.
Levittem a konyhába még egy körre, egy kis pótvacsi, és pöttyös után már kicsit vonakodva, de feljött. Végül hüppögve bevonult Emma ágyába.
Megkapta májszit, Fefét, és végre, jóízűen összegömbölyödött.
Még nem alszik, de csend van.
Megígértem neki, hogy holnap hazajön Emma, végre gyepálhatják egymást újra.
Tegnap már volt egy kis szüttyögés este, Iván nehezen aludt el. Éjjel felsírt, egy órát kellett abajgatni.
Ma este olyan történt, mint már nagyon rég nem, megtagadta a lefekvést. Először jól összevesztünk, de aztán megesett rajta a szívem. Tuti valami baja van ("tanulj már meg beszélni fiam!"), ő nem szokott ok nélkül nyavajogni, nem lefeküdni.
Levittem a konyhába még egy körre, egy kis pótvacsi, és pöttyös után már kicsit vonakodva, de feljött. Végül hüppögve bevonult Emma ágyába.
Megkapta májszit, Fefét, és végre, jóízűen összegömbölyödött.
Még nem alszik, de csend van.
Megígértem neki, hogy holnap hazajön Emma, végre gyepálhatják egymást újra.
Jesszummakaróni!
Most jövök az állatorvostól. A macskánkról kiderült, hogy LÁNY!
A doki csak nagyon diszkréten röhögött ki. Amit én férfias területvédésnek hittem, az valójában férfias vetélkedés volt macskahölgyünk kegyeiért.
Éjjel vérfagyasztó hangok szoktak beszűrődni a kertből, reggel nagy szőrcsomók éktelenkednek a bokrok alján.
Azt hittük Roti csinálja (innen is a neve). De nem, a környékbeli kandúrok gyepálják egymást.
Így hát Roti (lánykori nevén Undi) most már sem nem Roti, sem nem Undi, mivelhogy az egyik legkedvesebb macskacicó, akivel valaha is találkoztam, még szuri közben is dorombolt.
Azt hiszem új nevet kell neki adnunk.
Hétfőre elő van jegyezve ivartalanításra, mielőtt egy hódoló célba érne, és kis idő múlva macskababák árasztanák el a kertet.
Chili egyébként rendes kutyagyerek formáját hozta, összekakálta és pisilte a rendelőt, a rá oly jellemző rettenetes szaghatások közepette.
Így aztán néhány oltás beadva, még sokkal több hátra van. Fog még szagolni minket ez a doki!
Most jövök az állatorvostól. A macskánkról kiderült, hogy LÁNY!
A doki csak nagyon diszkréten röhögött ki. Amit én férfias területvédésnek hittem, az valójában férfias vetélkedés volt macskahölgyünk kegyeiért.
Éjjel vérfagyasztó hangok szoktak beszűrődni a kertből, reggel nagy szőrcsomók éktelenkednek a bokrok alján.
Azt hittük Roti csinálja (innen is a neve). De nem, a környékbeli kandúrok gyepálják egymást.
Így hát Roti (lánykori nevén Undi) most már sem nem Roti, sem nem Undi, mivelhogy az egyik legkedvesebb macskacicó, akivel valaha is találkoztam, még szuri közben is dorombolt.
Azt hiszem új nevet kell neki adnunk.
Hétfőre elő van jegyezve ivartalanításra, mielőtt egy hódoló célba érne, és kis idő múlva macskababák árasztanák el a kertet.
Chili egyébként rendes kutyagyerek formáját hozta, összekakálta és pisilte a rendelőt, a rá oly jellemző rettenetes szaghatások közepette.
Így aztán néhány oltás beadva, még sokkal több hátra van. Fog még szagolni minket ez a doki!
2007/05/02
Vajon miért fáj az más embereknek, hogy a gyerekeink magánoviba járnak? Vajon miért sajnálják helyettünk kiadni mások azt a bizonyos összeget a mi zsebünkből? Vajon miért gondolják azt, hogy nekünk sokkal jobb lenne, ha azt a pénzt összegyűjtenénk (amire képtelenek vagyunk), és inkább elmennénk nyaralni belőle?
Nem is értem! Tényleg jobb lenne egy (esetleg szűkös kettő) hét valami trendi helyen nyáron (télen), mint egy teljes évi nyugalom, hogy tudom, jó helyen van a gyerekem?
Vajon miért nem elég indok az, hogy a lányom végre szeret oviba járni? De miért is merül ez fel egyáltalán kérdésként?
A döntés a mi kezünkben van, és alapos mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy magánoviba járjanak a gyerekeink, ahelyett, hogy
- egyéb más nem túl fontos dologra szarnánk el ezt az összeget havonta
- egy igen kúl kocsit vegyünk nekem, és annak fizessük a törlesztőit havonta
- összegyűjtsük, és nyaraljunk belőle
- összegyűjtsük, és nézegessük a bankszámlánkon gyűlő számjegyeket
ésatöbbi...
Vajon miért "ciki" és "szinte szégyellnivaló" ma még mindig, hogy tisztességes (és nagyon sok) munkával keres a férjem annyi pénzt, hogyfelvállalhassunk egy ilyen döntést? Vajon miért kell azt hallanom egy baráti beszélgetés közepette, hogy hülyén csináljuk ezt, és végülis jó az az ovi is a lányomnak, ahol kétszerennyien vannak, és terrorizálja egy csoporttársa úgy, hogy minden nap bepisil a stressztől?
Igazságosnak tartom, hogy mi nem kapunk gázár-támogatást, igazságosnak tartom, hogy a legmagasabb adósávba esünk, ezáltal kevesebb a nettó bére a férjemnek, mint tavaly (fizetésemeléssel együtt!), és igazságosnak tartom azt is, hogy a gyerekeim olyan helyre járhassanak oviba, ahol optimális körülmények között cseperedhetnek.
Tényleg magyarázkodnom kell mindezért? Pláne olyan embereknek, akiket szeretek?
Nem is értem! Tényleg jobb lenne egy (esetleg szűkös kettő) hét valami trendi helyen nyáron (télen), mint egy teljes évi nyugalom, hogy tudom, jó helyen van a gyerekem?
Vajon miért nem elég indok az, hogy a lányom végre szeret oviba járni? De miért is merül ez fel egyáltalán kérdésként?
A döntés a mi kezünkben van, és alapos mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy magánoviba járjanak a gyerekeink, ahelyett, hogy
- egyéb más nem túl fontos dologra szarnánk el ezt az összeget havonta
- egy igen kúl kocsit vegyünk nekem, és annak fizessük a törlesztőit havonta
- összegyűjtsük, és nyaraljunk belőle
- összegyűjtsük, és nézegessük a bankszámlánkon gyűlő számjegyeket
ésatöbbi...
Vajon miért "ciki" és "szinte szégyellnivaló" ma még mindig, hogy tisztességes (és nagyon sok) munkával keres a férjem annyi pénzt, hogyfelvállalhassunk egy ilyen döntést? Vajon miért kell azt hallanom egy baráti beszélgetés közepette, hogy hülyén csináljuk ezt, és végülis jó az az ovi is a lányomnak, ahol kétszerennyien vannak, és terrorizálja egy csoporttársa úgy, hogy minden nap bepisil a stressztől?
Igazságosnak tartom, hogy mi nem kapunk gázár-támogatást, igazságosnak tartom, hogy a legmagasabb adósávba esünk, ezáltal kevesebb a nettó bére a férjemnek, mint tavaly (fizetésemeléssel együtt!), és igazságosnak tartom azt is, hogy a gyerekeim olyan helyre járhassanak oviba, ahol optimális körülmények között cseperedhetnek.
Tényleg magyarázkodnom kell mindezért? Pláne olyan embereknek, akiket szeretek?
Nagy-nagy változások vannak a világ dolgaiban (vagy inkább: A Világ Dolgaiban).
Teljesen megszokott, mondhatni axióma jellegű törvény A Világ Nagy Dolgaiban, hogy ha én elteszek egy üveg kovászolni való uborkát, akkor abban a minutumban szakadni kezd az eső, és abba sem hagyja egy hétig.
Minek következményeképpen az uborka nem kovászolódik, hanem szétrohad.
Erre meg mi történik?! Tegnapelőtt eltettem egy üveg ubit, és süt, ragyog a nap, az ubi kovászolódik. Nagy-nagy dolgok vannak készülőben...
Biztos forrásból tudom, azért nem eszik olyan forrón a kását (vagy az uborkát), a válasz még mindig 42...
Teljesen megszokott, mondhatni axióma jellegű törvény A Világ Nagy Dolgaiban, hogy ha én elteszek egy üveg kovászolni való uborkát, akkor abban a minutumban szakadni kezd az eső, és abba sem hagyja egy hétig.
Minek következményeképpen az uborka nem kovászolódik, hanem szétrohad.
Erre meg mi történik?! Tegnapelőtt eltettem egy üveg ubit, és süt, ragyog a nap, az ubi kovászolódik. Nagy-nagy dolgok vannak készülőben...
Biztos forrásból tudom, azért nem eszik olyan forrón a kását (vagy az uborkát), a válasz még mindig 42...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)