Egyéb kalandok

Azt gondoltam, hogy mostanában semmi említésreméltó nem történik velünk, és ami mégis, az egyáltalán nem vicces. Ez a mostani sem.
Tegnap reggel megpróbáltam alagutat vájni az útmenti töltésbe, hátha kihozzák idáig a négyes metrót. Kiderült, hogy a kocsi nem fúrópajzs, nem túl hatékony ebből a szempontból. De azért ahhoz mégis mekkora mázli kell már, hogy az utánunk jövő kocsi egy autómentő tréler legyen?! Kitolt az a drága ember a sárból, és többen is megálltak segíteni. Az eredmény két hisztérikusra rémült gyerek, és egy megrándult váll (részemről). A kocsinak annyi baja lett, hogy újra kellett centíroztatni a gumijait, és ráfért egy alapos mosás, mert úgy nézett ki, mintha Somogybabodról jönnék egy extrém offroad buliból. Az őrangyalaim aznap is túlóráztak. Bár Jura szerint nem túlóráztak, munkaidőben történt az eset.
Délután suliba menet megtekintettem a helyszínt, és azt kellett látnom, hogy az útszakasz egyetlen olyan pontját választottam, ahol ép kocsival megúszhattuk, előtte, utána, szemben, mindenhol fák, árok. Azon a pár méteren ember magas, puha erdei földből álló töltés.
Mondjuk amikor végül hatalmas döccenéssel megálltunk, megbillent a kocsi, akkor átfutott az agyamon, hogy ha felborulunk, akkor megszívtuk. Nem borultunk.
Aznap megfogadtuk a gyerekekkel, hogy ha öt fok alatt van a reggeli hőmérséklet, inkább körbemegyünk a biztonságosabb úton.