Egy kedves felkérés...

Igazán írhatnál arra hülye blogodra, ha már van, mert van, akit érdekel - esdekelt szívhez szólóan egy régi kedves virtuális ismerősöm ma este FB-on (ahol egyébként ha már kérdezte más, Sándorné Liebermann Judit néven vagyok megtalálható).
Hát ki tudna ellenállni egy ilyen kedves kérésnek, főleg, hogy fejben olyan sokat írok nap mint nap. Úgy másfél hete megtudtam, és most tudjátok meg ti is, hogy kisgyereket nem szabad kézen fogva forgatni, ugyanis még gyengék a könyök szalagok, és könnyen kiugrik a ded könyöke.
Pocsékul hangzik? Fáj is piszkosul, tehát ha azt látjátok, hogy mozdulatlanul lóg a gyerek keze, és nem hajlandó mozgatni, akkor spuri az ügyeletes sebészetre, hogy visszarakják neki.
Kitaláljátok, kivel esett meg ez? Miloskával a minap.
Doki bácsi pedig csiribúcsiribá visszarakta neki, hatalmas bömbölés közepette. Nem doki bácsi bömbölt...
Olyan rég voltunk már a váci kórházban, azt nem mondom, hogy hiányzott, de a szinvonal nem romlott.
Hát ilyen unalmas módon telnek a napjaink...