Íme az én szemüveges kislányom. Kb. 10 perce volt meg, mikor ezt fényképeztem.
Hihetetlen csoda, ahogy a gyerekek hozzáállása meg tud változni szinte egyik percről a másikra. Hónapokig titkolta, hogy nem lát jól. Amikor már mi is észrevettük, nagyon elkeseredett, hogy szemüveges lesz. Sokat sírdogált. Még a szemészeti vizsgálaton is. Ott nagy türelemmel ápolták a kis lelkét.
Próbáltam én is nagy lelki erővel átfordítani a hozzáállását.Végső fegyverként bevetettem, hogy pénteken ellóghat a suliból, akkor megyünk kiválasztani az új társát.
A pénteket már nagy izgalommal várta. Ahogy odaléptünk ahhoz a falhoz, ahol a gyerek szemüvegkeretek voltak, ő a kb. száz keret közül kihúzta ezt, hogy neki ez kell. Soha még ilyen gyorsan nem döntött. Felpróbáltattam vele még párat, de neki csak ez kellett. Ha ez, hát ez.
Kiderült, hogy még aznap kész lehet. Délután a Mihály napi vásárra már ebben ment, és szerény mosollyal fogadta a hódolók hadát. Mindenki végtelenül jófej volt, és nagy hangon lelkendezett, hogy milyen csinos benne. Persze csak az igazságot mondták :-)
Azóta ő és a szemüvege elválaszthatatlan jóbarátok, rájött, hogy az éleslátás csuda klassz dolog, élvezi a szemüveges létet.
2 megjegyzés:
Szia Emma! Gyönyörűszép a szemüveged! :) Nagyon ügyesen választottad ki a keretet, ennél csinosabb nem is lehetne! Komoly nagylány vagy benne! :)
iszonyu jo a szemuveg, es tok jol all neki, en, mint aki szemuvegeskora elso pillanatatol szemuveggyulolo, oszinten allithatom ezt (meg hogy mekkora hujeseg, h nekem nem engedtek meg evekig, h valaszthassak magamnak szep es draga keretet, hanem sztkt kaptam, arra hivatkozva, h ugyis osszetorom, ossze is tortem, nana, mert ronda volt, es direkt betettem a taskamba:)
Megjegyzés küldése