Amikor összejönnek a dolgok...

Ma ötye volt a csajokkal, sajnálhatja, aki nem jött el, mert remekül éreztük magunkat, mi hárman, hónapok óta újra először.
Hazafelé a kocsiban szóbakerült a blogom, a blogolás. Mondtam, hogy sokan kérdezik tőlem, hogy ezt a sokmindent, ami velünk történik, történt, hogyan lehet bírni. Nekem erre mindig ugyanaz a valaszom: kellő humorérzékkel. Vannak napok, amikor minden összejön, és ez a sok apróság sokszor egyetlen pontba sűrűsödve kirobban, azaz mindig van egy utolsó csepp. És ez az a pillanat, amikor az embernek kicsit meg kell állnia, és elgondolkodnia, hogy ott helyben agyvérzést kapjon-e a dühtől, vagy csak egyszerűen lássa meg a dolgok fonákját, és írjon egy vicces posztot a blogjába.
Megsúgom, az esetek kilencven százalékában ez történik az én esetemben.
Itt és most le is szűrhetünk valamit speciel az én blogom mostani aktivitásából, jól mennek a dolgaim. Vagy az ingerküszöböm nő, nem tudom.
Vegyük példának a mai napot. Két napja egyre kialvatlan vagyok, mert egy rusnya megfázás döntött le a lábamról, természetesen velem erről előre nem egyeztetve. Viszonylag nehéz úgy aludni, hogy az embernek úgy folyik az orra, mint a Niagara vízesés, ráadásul Milos is ágyra jár.
Ennek örömére ma reggelre a két iskolás is lerobbant, fájó torokkal, taknyosan ébredtek. Sebaj, mivel valami csoda folytán hét elején turbó üzemmódban voltam, a házimunka nagy része el volt végezve, mára csak állatorvos volt beütemezve a három kutyával. Még jó is lesz, segítenek a gyerekek. Na igen, csakhogy a kocsi szerint sokkal viccesebb ezt a lécet kicsit magasabban megugrani, mondjuk pont annyival, amennyivel a csomagtartó teleszkópok beszarása esetén ugrani kell. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy csomagtartófedél kipattintása, meglepődés, szemgúvadás, gyors fejszámolás, hogy mégis miért ilyen mocsok nehéz egy csomagtartó ajtó. Kutyák csomagtartóba való beugrasztása a gyerekek segítségével. (Na srácok befelé! Nem Csili, nem te, összetaposnak a nagyok te ostoba! Suzy befelé, Silky ugorj már be! Csili menj onnan, Emma segíts már neki, nem, Silky nem ki, hanem be, na hopika, ügyes kutya, Emma segíts már, mert beszarok, ha még két percig tartanom kell ezt a -hosszú sípszó- ajtót, stb).
Kutyák bent, gyerekek kint, ajtó lecsuk, illetve zuhan, halk fohász, hogy ne farok amputáció, vagy EU szabvány tagló legyen a vége, csendes elhatározás, hogy ezzel részével nem dicsekedem a gerinc klinikán legközelebb, vagy ha igen, akkor sem a kímélő életmódot fogom címszó alatt.
Megérkezünk az állatorvosi rendelőhöz, helyes, helyes, senki sincs, pont terveim szerint.
Kiszállásnál ugyanaz a móka, kutyák kiözönlenek, ötfelé rohannak, én tartom a csomagtartó ajtót, majd leejtem, csattanás.
Kutyák közepes jóneveltséggel, és beszarási faktorral benyomulnak (avagy vonszoltatnak - kinek, kinek vérmérséklete szerint) a váróba. Nagy zajjal lehetünk, két gyerek, három durván rettegő kutya, kijön az asszisztens nő, és igen elmésen megkérdezi,  hogy mind ide jöttünk-e. Nem bazmeg kávezni jöttünk.
Hamar sorra is kerülünk, a doki el van bűvölve, alaposan megvizsgálja, meglappogatja őket, apróbb trükköket is megpróbál betanítani nekik (sikerül, ennyire okosak, na).
Visszafelé vad özönléssel nyomulnak a kocsihoz, boldogok és felszabadultak, hiszen senki sem szurkákta őket, és dugdosott a fenekükbe semmit, sőt, jutifalatot is kaptak. Egy kutyának ennyi bőven elég az örömmámorhoz. Túlbuzgó eminens diákként, egymást fellökve ugranak a csomagtartóba, szinte tartják helyettem az ajtót, nehogy egy rossz pillanatomban eszembe jusson mégiscsak a hőmérőzés.
Hazafelé felszabadult jókedv uralkodik a kocsiban, Iván megkérdezi, hogy nem visszük-e el őket állatorvoshoz, ahogy megbeszéltük? WTF kicsifiam, te hol voltál az elmúlt félórában? Kiderül, hogy ő kint felejtődött a váróban a padon, de nem is baj, úgysem akart bejönni a vizsgálóba.
Mindenki elégedett, itthon boldog hintalóként vágtatnak végig a kerten, písz és láv van, én közben már a szervízzel vagyok telefonban, sürgetem a teleszkóp beszerzését.
Eszembe jut, hogy akár mérgelődhetnék is, de mi a fenének, minden megoldódott, inkább legurítok egy stampedli neocitránt, elvégre egyszer élünk.

Ivánduma

Ivánt faggatják a szuperhősökről, kérdezik, melyik tetszik neki a legjobban. Iván szégyenlősen bevallja:
- Én csak egy szuperhőst ismerek...
- És kis az?
- Hát apa...

Emma az ultrakonzervatív

Tegnap legorombìtott, hogy én már ne hordjak fekete csipkemelltartót, mert nekem már gyerekeim vannak.
Ma pedig pikírt hangsúllyal kérdezte, hogy én miért akarok elenni (az apjával) randizni, hiszen én már házas vagyok... Aki házas, az ne randizzon, főleg ne fekete csipkemelltartóban. Végülis értem én, nem hiányzik neki, hogy még egy kistesót szabadítsunk a nyakára...

Eltűnés

Több oka is van ennek. Először is az infúzió-kúra, 5 alkalommal reggel 9-kor a Kútvölgyiben (laza 2x2 órás út). Íme az utolsó alkalomról a fényképes bizonyíték, ez szombaton készült, ezt a kórház intenzív osztályán kaptam, ami végtelenül nyomasztó hely, de a személyzet magyartalanul kedves.

Aztán elkezdődött az iskola, és az oviban, meg a különböző különfoglalkozásokon is beindult az élet, a három gyereknek közel heti 20 foglalkozás, amiből kb 5 pl ovin belül megoldott, de akkor is fejben kell tartani, hogy melyik nap kell úszócucc, tornacucc, mittoménmilyencucc.
A délelőttök nagy részét a nyárról elmaradt tüzek oltásával töltöm, és a két új kutyával foglalkozom, a délutánjaimat pedig olyan szintű logisztikai mátrix tölti ki, amin még a jó öreg Neo is csak a fejét vakarná (ha lenne időm, fotosoppolnék ide egy jó kis képet Neoról, amint felálló hajjal, sikításra tátott szájjal, képregény-gúvadt szemekkel nézi a hűtőmre kitett menetrendet - de mivel nincs időm, ezért csak képzeljétek ide lécci).

Rakok ide kutyás képet is, mert jófejek (aki követi a facebook-oldalamat, annak sajnos nem tudok újat mutatni):

A fogyókúrát nincs időm csinálni, de mivel tulajdonképpen életmódot váltottam,  azért lassacskán csepegnek le rólam a kilók, 57.9-58,5 kg között vagyok.
Megpróbálom visszatérni a bloggolás kebelére, mert szeretem, és jó nekem (de most megyek baglyot varrni az ovis Mihály-napi vásárra, meg sapkát kötni Emmának, meg felmosni a fürdőszobát, mert a kismacskák romba-döntötték. Megjegyzem a mai nappal megváltották a kinti életmódhoz a jegyet, még egyszer nem vagyok hajlandó görényesíteni a házat).
Na jó, azért még a macskákról is rakok képet, mert bármennyire is miniterroristák, azért nagyon cukik (az egyik cirmos még gazdira vár):

Kutyákrúl

Hogy róluk is essék pár szó, hiszen velünk élnek egy kis ideje.A megérkezésük sima volt, Suzy egyből birtokba vette a kertet, mintha mindig is itt lakott volna. Silky sokkal nehezebben oldódik, ő az emberektől vár nyugtatást.

Aztán néhány nap múlva jött Bori a Kutyaduma suliból, hogy gatyába rázza a bandát, segítse felépíteni a falkarendet, és hozzásegítsen minket három jólnevelt kutyához, akikkel öröm az élet. Akik nem szaladnak világgá, ha nyílik a kapu, akik nem veszik ki a gyerekek kezéből a kiflit, akik nem döntenek fel az ajtóban, akik szót fogadnak, és teljes biztonsággal behívhatók bármilyen terepen.
Az első alkalom után teljesen kinyúltak, úgy elfáradtak:

Itt látszik, hogy Suzy mennyire otthon érzi magát első perctől fogva:

Aztán kiderült, hogy túlságosan is jól érzi magát, míg mi Szegeden voltunk hétvégén, anyu hívott, hogy Suzy megharapta Milost. Kis seb lett az arcán.
Hétfőn jött Bori, és kicsit újraterveztük Suzy nevelését. A kis hölgy fajtájához méltatlanul domináns, alaposan meg kell erősíteni a gazda pozíciót. Bori igazi profi, nagyon hálás vagyok neki, hogy jön, és segít, jó tanácsokat ad, nevel.
Mostanra lenyugodtak a kedélyek, Silky oldódik, sikerült már a kavicson is átcsalogatnom (retteg a szűk átjáróktól, a kavics érintésétől, és az ijesztő hangokkal teli tyúkudvartól), és Suzy sem gondolja azt, hogy ő a főnök. A kapu tárva-nyitva lehet, ők megállnak a fák vonalában, és a kajához is csak akkor nyúlnak, ha megengedem nekik.
Chilike is kezdi elfogadni, hogy ez már bizony így marad, ezek a két behemót nálunk fog lakni :)
Alakulunk, de még nincs vége, jó pár hét után fogom tudni azt mondani, hogy köszi Bori, most már boldogulunk egyedül is :)

Évnyitó és autizmus

Ha csak egy képet tehetnék fel arról, mi az autizmus, ezt a képet választanám. Cseppben a tenger, annyira visszaadja az egész lényegét. Így élnek ők közöttünk.

Harmadik látogatás

Újra vittük Chilikét is, aki nagy örömmel fogadta barátait, és igazán feloldódott a falkában.
Nagy élmény várt ránk, részt vehettünk az esti etetésben.
HÉT kutya várta a mennyei falatokat:

Amit meg is kaptak, és elképesztő tempóban behabzsoltak:

Nagy nap a mai, ma hozzák a két új családtagot, nagy az izgalom...

Újabb lakók érkezését várjuk a Bárkán

Az egész akkor kezdődött, mikor Zsuzsáék örökbefogadták Zippert. Zippi egész egyszerűen egy tündérbűbáj kutyafiú, és én akkor arra gondoltam, hogy de jó lenne nekünk is egy ilyen kutyus (Zsuzsáék egyébként Virágék Vacakjától kaptak kedvet, szóval mindenről ők tehetnek :-)
Zsuzsa folyamatosan linkelte a FB-on a fajtamentők képeit, én meg gondolatban ízlelgettem a dolgot, mit szólnának a gyerekek, Jura, Chili....
Aztán már a gazdikereső kutyusok képeit nézegettem, ki is néztem egyet-kettőt, mikor félve megemlítettem Jurának a dolgot. Mondhatni nyitott kapukat döngettem. Felvidult, és közölte, hogy ő gyerekkora óta vágyik egy goldenre, szóval régi vágya teljesülne ezzel.
A dolog eldőlt, Durellék újabb tagokkal szaporítják a bárkát.
Néhány kör után a fajtamentőknél kikötöttünk Suzy-nál, aki hogy, hogy nem Vácon lakik az ideiglenes gazdáknál. Fogadott testvére, Silky is vele van.
Suzy kiskora óta lakott a gazdiknál, ő az:

Silkynek hosszú, és hányattatott élete volt, 4 éve találtak rá egy sintértelepen, 11 kilóra lefogyva (35 kg a versenysúlyuk), rettegve egy ketrec sarkában.

 Kimentették, rendbehozták, kiszerették belőle a rettegést, így került Suzy mellé társnak három évre. De sajnos a gazdiknak "megváltoztak a lakhatási körülményeik", így visszakerültek a fajtamentőkhöz, most már egészen máshogy néz ki:

Itt találtunk rájuk. Először mi csak Suzyhoz mentünk, de akkor Silky beült Jura ölébe, nagy bociszemekkel ránézett, Jura ugyanilyen szemekkel rám, és akkor tudtam, kicsi bárkánk két új taggal fog bővülni. Második látogatáskor már így néztek egymásra:

Suzy mindeközben teljesen rákattant a gyerekekre, főleg Ivánra, kertszerte szaladgáltak, Iván sikoltozott a gyönyörűségtől.

A képeken látható egy aprócska, igen lelkes, de féltékeny kis állat, Chilike, aki hamar túltette magát az első rettegésen, és vidáman szaladgált a falkával (Suzyn és Silkyn kívűl van még 4 kutyájuk).
Folytatom a harmadik látogatással.

Újabb gyilok

Fogyatkoznak az állatok, szerencsére tervezett ütemben.
Az előző alomból maradt három kisnyúl, akit nem vett át a veresi árus, így anyukájukkal növekedtek tovább. De már nagyok is voltak, és kezdtek ivaréretté válni, szűkös volt nekik az egyszemélyes ketrec, lépni kellett.
Találtunk egy embert, aki vállalja a munka erőszakos részét. Egy reggel eljött egy kis kosárral, és elvitte a három nyuszit. Két óra múlva visszahozta a nyuszik egy részét:

Tejfölös nyúlpaprikás lett a hús egy részéből, a combok le lettek fagyasztva, várják a későbbi gasztrolelkesedésünket.

Szerencsére tyúkfronton változatlan az állomány, bár Etus nagyon megijesztett, hosszasan betegeskedett, valószínűleg összetört benne a tojás. Nem volt szívem levágni, és úgy néz ki megtérül a türelem, mert Etus szépen összeszedte magát. Még nem tojik, és kicsit lassabb, de már bent alszik a többiekkel.

Nyakas témák

Kb. 2 hete már jó ideje fájt a nyakam, mikor egy éjszaka, amikor Miloshoz keltem, valami banánlis mozdulattól bedurrant. Minden mozdulat, és mozdulatlanság iszonyatosan fájt, 2 Aleve csillapított rajta annyira,  hogy már nem sírtam a fájdalomtól. Akkor éjjel elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak. A fájdalom kisugárzott a jobb karomba, zsibbadtam egészen a kisujjamig. Kétféle bika erős fájdalomcsillapítót szedtem váltva éjjel-nappal, hogy valahogy kibírjam.
Másnap írtam a Dávid Gerincklinikának, akik egy órán belül visszahívtak, hogy a tüneteim alapján mindenféleképpen MR javasolt. Kaptam is időpontot keddre.
Az MR-ről annyit, hogy nem ez lesz a kedvenc vizsgálatom, noha maga a vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas. Viszont 40 percet feküdni mozdulatlanul fájós nyakkal maga volt a kín. Ráadásul az lehet, hogy minden fémet  levettem, de a tetkóimat úgy rángatta a mágneses tér, mint valami tébolyult. Vitustáncot járt mindkét szemem, és szemöldököm.
No mindenesetre meglett az eredmény:

"Nyaki lordosis kiegyenesedett.
Enyhe balra convex scoliosis.
A dens fejében mind a T1, mind a T2 sequentiakon kis scleroticus pont környezetében jelintenzívebb gyűrűvel.
Ezen elváltozás további megfigyelés tárgyát képezi, azaz 3 hónap múlva kontroll javallt, illetve rtg. készítése.
A C.V./VI. résnek megfelelően a foramenbe beterjedő kifejezett gyöki compressiot okozó, hátsó hosszanti szalagot elemeló, canalist szűkítő acut discus hernia.
A középső szakaszon a porckorongok víztartalma csökkent.
A discus hernian kívüli porcok is ellapultak különböző mértékben.
Egyéb csontszerkezeti eltérés, vagy discus eltérés nem látható.
A beteg panaszai hátterében a már említett jobb oldali discus hernia áll."

Ez azt jelenti, hogy nagyon szarok mind a csigolyáim, mint a porckorongjaim, valamit porckorong sérvem van.
Kedden mentem a Gerincklinikára, ahol megállapították, hogy mindezeken felül hanyagtartásom van, és valószínűleg sok bajomat ez okozza, az ott elvégzett mozgásos tesztek is a sérvet támasztják alá. Látható sérülés is a csontokon, mintha autóbalesetem lett volna. Mondtam, hogy semmi ilyesmi nem történt velem. Valamint van valami világító folt az egyik csigolyámon, ami nagy valószínűséggel meszesedés, de inkább nézze meg a Fődoktortótumfaktum Professzor Úr (alázatosankeziccsókolom) is.
Hát itt tartunk, várjuk a fent említett istenség diagnózisát is, aztán ha ő zöld utat ad, akkor indul a heti 2 gyógytorna, 5-10 alkalommal, és a személyre szabott házi torna. (Budán baszki, Budán!)
Ha nem ad, akkor CT, rtg. Addig is mozgásos, emeléses tilalom (hahaha).

Etus

Bemutatom nektek Etust, aki névadója a méltán híres Szomszédok című teleregény egyik központi figurája volt.
Etus egy klasszik tenyeres-talpas, faros-bögyös kendermagos menyecske, akiből simán kinézem, hogy elsőként fog jövőre elülni a tojásokon, hogy kiscsibékkel örvendeztessen meg minket, hacsak addig tengelyt (vagy kést) nem akasztunk egymással.
Etus tyúk létére rafkós egy fazon, A megboldogult fekete kakas első számú háremhölgye volt, megtanult kiszökni az udvarból, néhai ura tanította meg neki.
Amikor reggel rájött, hogy a főnök az utolsó útjára indult az ölemben, hosszas kotkodácsolásba kezdett (olyanba, amilyet a tyúkok akkor csinálnak, mikor megtojtak), végül a nagy bánatban megörvendeztetett minket a lent említett második tojással.
Ezután Etus illegalitásba vonult, hogy szívós aknamunkával torpedózza meg a tárkonyos kakasleves utáni jól megérdemelt délutáni pihenést.
Etus szökik, de pechjére a konyhaablakból kiváló rálátás nyílik a fű azon részére, ahol legelészni szeret. Amikor meglátja, hogy jövök, bűntudatos képpel spurizik a tyúkudvar ajtajához:

Majd azért ott ártatlan pimaszsággal fordul vissza, miszerint ő nem is érti, hogy kerülhetett ki:

Még ma lehálózzuk a kerítés gyenge pontját, ha az sem válik be, akkor Etus szárnyain kipróbálom a legújabb trendi fazonvágást.

Egy nem annyira kellemes emlék

Jura vitte pénteken Miloskát bölcsibe, mikor egy mellékútról egy kocsi hirtelen elé kanyarodott. Ő nem akarta elcsapni az anyósülésen ülő nőt, ezért jobbra rántotta a kormányt. Azért így is összecsattantak, Jura kocsiját egy kerítés állította meg, az valószínűleg totálkáros lett.

Szerencsére nem lett semmi bajuk, csak a sokk, és másnap fájt a nyakuk, és Miloska azért azóta is karamboloztatja az autóit (mondjuk azt előtte is csinálta, azóta mélyebb átéléssel).
Kint volt azt RTL klub is, na nem azért, mert olyan nagy volt a sztori, hanem mert felhívták őket, és nem volt jobb dolguk.
Szeretném mihamarabb elfelejteni az egészet.

Bréking nyúz

A második tojás! Mellette egy bolti, az arányok érzékeltetésére.

Gyilkosság a tyúkudvarban

A helyzet mostanában fokozódott a szárnyasok háza táján, a pimasz kis fekete kakas, és bandája kezdett nagyon elszemtelenedni. Elverték a többieket a kajától, verekedtek, zaklatták a szemérmes tyúklányokat.
Valamelyik nap kivitte a háremét az udvarból, a füvön legelésztek békésen, mikor megláttam őket. Ő persze egyből felsorakozott a kiskapunál, mint aki maga sem tudja, mit keres kint. Amikor visszament, a csajok teljesen elanyátlanodtak, alig tudtam beterelni őket.
Mivel ez a kakas volt az, aki Emmát megcsípte kisebb korában, nem volt kérdés a sorsa, vagy mondhatni végzete, amivel ma reggel találkozott is Veronka néni kése által.
Íme néhány nappal ezelőtt:

Megfogtam őket, tartottam a lábukat, Veronka néni pedig fogta a szárnyukat, hátrahúzta a fejüket, és nyissz. Pár perc, és már mehettek is a forró vízbe.
Az első nyisszantástól számítva fél órán belül jelentős változáson estek át nagy hangú madárkáim:

Jura teljesen ki volt borulva, annyira féltette a gyerekeket az élménytől, hogy inkább elvitte őket boltba, leveshezvalókat venni.
Mint később kiderült, csak ő volt ilyen érzékeny, Emma zokogásban tört ki, hiszen ő akarta kopasztani a pipiket, Miloska pedig vígan látott neki a bontásnak mamával:

Emma érdeklődően végigkísérte a boncolást, vidám történeteket meséltünk a megboldogultakról, a baromfik anatómiáját elemeztük. Végül nem maradhatott el egy kis bábozás sem:

A belsőségek főnek a cicáknak, a zsigereket a tyúkudvar megmaradt lakói fogyasztották el, az értékesebb részek pedig várják a további feldolgozást:

Összességében nagy élmény volt, úgy nekem, mint a gyerekeknek, nem kizárt, hogy kiterjesztem az állományt vágni való baromfival is.
Update:
tárkonyos kakasleves:

Tegnap egyébként megszületett az első tojás, picike, de nagyon formás, fényképet nem tudok mutatni, mert Miloska kicsit "játszott vele"...

Igazgyöngy Alapítvány

Néhány klikk a netes bank automatikus utalását beállítani, 1500 ft egy közepes ebéd egy napra, vagy egy család egyszeri fagyizása. Egy hátrányos helyzetű gyereknek egy havi lehetőség az Igazgyöngy Alapítványnál.

Ha szeretnél segíteni, itt a lehetőség:

Igazgyöngy Alapítvány felhívása.

Eközben egy messzi, messzi galaxisban...

Miloska remekül érzi magát mamánál:

És az Árnyas Táborban sem unatkoznak a nagyok:

Szerdán,

azaz tegnap sajnos szomorúan indult a napunk. Az egyik kiscica sajnos elpusztult. Egész pontosan elhagyta az élet, nem szopott, nem hízott, a tápszer sem kellett neki, mire elvittük az állatorvoshoz, már csak egy szurit kaphatott. Szép csendesen elaludt.
A többi négy szerencsére igen jó bőrben van, dagadtak, hangosak, erőszakosak, szétrágták már szegény anyukájukat.
Nem sokat szomorkodtunk otthon, inkább felkerekedtünk, és elindultunk, Bécsbe kirándulni.
Azaz nem is Bécsbe, hanem Shopping City Südbe, ahol van egy kész-ház bemutatópark, a Blaue Lagune. Tíz éve akarunk oda elmenni, és most végre eljutottunk. Több mint száz felépített házba lehet bemenni, körbenézni. Volt ott tiroli fakunyhó, elegáns polgári otthon, és ultramodern kockaház. Elképesztő terek, lakberendezési megoldások.

Két órát kódorogtunk ott, a végén már teljesen elzsibbadt az agyunk. Átruccantunk SCS-be, ahol sikerült megszerezni a Rock of Ages zenéjét CD-n, és újra úton voltunk. Kicsit beszimatoltunk Eisenstadtba, de az este Rust-ban ért minket, ebben a csodás kis ékszerdobozban, ahol a hagyomány szerint minden háztetőn gólya lakik. És tényleg:

Leültünk egy kellemes kis étterem teraszára, ahol igazán romantikus környezetben költöttünk el gasztro-szempontból felejthető vacsorát.

Éjfélre értünk haza, fáradtan, jókedvűen. A szomorú kezdet után igazán nagyszerűen sikerült ez nap is.

A szabadság édes íze

A gyerekek hétfő reggel elpályáztak az Árnyas Táborba, ahol egészen biztosan istenien érzik magukat.

Miloskát bevittük mamához, és nekünk elkezdődött a dolce vita.
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a  szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...

Csak szép sorban...

Múlt heti visszatekintő képekben:

Szuper ez az intenzív úszás, bár nagyon fárasztó három gyereket egyedül úszni vinni, igazán megéri. Sokat ügyesedtek, és jól szórakoztunk.

5-6. hét

Az ötödik hét csendes érdektelensége után a meleggel együtt odalett a testem ellenállása is, újra beindultak a dolgok.
Ma reggel nagy öröm ért a mérlegen, a súlyom újra ötössel kezdődik (ilyen kb. 4 éve nem volt). Tornázni továbbra sem járok, de a múlt héten intenzív úszásra jártunk a gyerekekkel, megtette a hatását.
Sajnos utolért a nők szokásos baja a fogyókúrában, a mellemből is fogytam kicsit. Mondjuk nem igazán bánom, az eddigi 90/95D-ről már csak 85D, esetleg 85C a melltartó méretem. A mellemet jövőre úgyis megcsináltatom, de maradok a C kosárnál, semmi kedvem csöcsmanci lenni, akinek a férfiak soha nem néznek a szemébe.
Apropó férfiak. A súlyvesztés kedvező hatása, hogy sokkal merészebb ruhákban járok (azért ciciben bőven van mit villantanom), és igencsak élvezem, hogy újra megbámulnak a pasik.
Ezen a héten már nem rendelek kaját, vettem norbis cuccokat, azt esszük Jurával, és odafigyelünk, hogy mit eszünk és mennyit. Segít a dologban, hogy a héten a gyerekek nincsenek itthon (péntekig), és csak diétás étel teszi be a lábát a házba.
Továbbra is a legnagyobb fegyver a hat óra utáni nem evés.
Súly: 59,5 kg
Jura -7 kg-nál tart, lógnak rajta a ruhái, szuperül néz ki!
(Szintén fogyizók meséljetek, ki hol tart?)