Így állunk mi



Valamint:
Iván csak kitúrta az öccsét a mama öléből:

Tegnap megjártuk a szemészetet, a neurológiát és a saját dokinkat. Mindezt reggel kilenctől délután háromig. Még szerencse, hogy anyu velünk tudott jönni, egyedül a három gyerekkel nem tudom mit csináltam volna.
A neurológustól megtudtam, hogy én tehetek róla, hogy ennyit kellett várni, bezzeg ha a kórházban maradunk a gyerekkel, akkor hipphopp minden házhoz jött volna.
Mondjuk amikor beadtam a papírokat, látta, hogy egy agyrázkódásos gyerekről van szó, arra az ötperces (szó szerint ötperces) vizsgálatra behívhatott volna kicsit hamarabb, mint 2,5 óra.
A szemészeten sem mehettünk be hamarabb, végülis miért is mehetnénk, nyilván valóan Kovács néni szemüvege jóval fontosabb, hiszen Kovács néni bejelentkezett. Én kérek elnézést, hogy nem tudtam már két héttel előre, hogy a gyereknek balesete lesz...
De a két rendőr által közrefogott bilincsbe vert pasi nem ücsörgött a folyosón órákat...

Nem is puffogok többet, nincs is értelme, szar ez úgy ahogy van, de hát ezt eddig is tudtuk. Nyilvánvaló tanulság, vagy legyünk bűnözők, vagy menjünk magánintézménybe, hogy emberi időben orvos szeme elé akarunk kerülni.
Szerencsére Ivánnak nincs nagy baja. A vasárnapra egyáltalán nem emlékszik, a kórházról vannak homályos emlékei. Nem is baj... Vannak még apróbb memória-zavarai, a neurológus szerint pihentetni kell, és rendbejön.
Milos kutyául van, nagyon csúnyán köhög, öklendezik. hörög, sípol. Még hallgatni is tereh.
Emma egész jól van, ha nem számítjuk a zöld taknyot és a köhögést. Őt tegnap elvitte a mama magával.

Nekem mostanra a stressztől és az extrém kialvatlanságtól bebetonozódott a fejembe egy jó kis szemkifolyatós fejfájás. Fáj minden porcikám, hiszen napok óta hol a tíz, hol a tizenhat kilós gyereket cipelem.
No de innen már csak fölfelé visz az út...

Ahogy nyitottuk, úgy zártuk is a napot a sürgősségin.
Iván nekibringázott egy parkoló kocsinak, de annyira, hogy az behorpadt. Beütötte a fejét, térdét.
A sürgősségin megröntgenezték, megnézegették (na nem túl alaposan), és miközben ezeket a köröket róttuk kiderült, hogy Iván nem csak hogy a balesetre nem emlékszik, de szinte az egész nap kiröppent a fejéből. Azt kérdezgette minduntalan, hogy miért lett beteg. Kísértetiesen emlékeztetett egy régi esetre, egészen elszorult a szívem. Amikor visszakérdeztünk, azt mondta, mert féllábon állt, megszédült és elesett. A biciglizésre egyáltalán nem emlékszik.
Agyrázkódás.
Bent akartak tartani 72 órás megfigyelésen, de hazajöttünk saját felelősségre. Végülis van itthon egy kruppos szopós bocim, meg egy félig meggyógyult másik.
Jurának a héten indul az SAP, kizárólag saját halált fogadnak el igazolt hiányzásnak.
Holnap megyek Ivánnal szemészetre és neurológiára (amennyiben éjjel nem kell visszamennünk). Persze Milost is vinni kéne háziorvoshoz a köhögéssel, és az sem segít túl sokat a dolgon, hogy lassan egy hete éjszakázom Milossal.
Egyelőre működik a robotpilóta, teszem, amit tenni kell. Ha vége, jöhet a hiszti.

Krupp
Mi más?! Sejtettem én ezt.
Hát evvan, végülis Emma már pont kinőtt belőle, hogy is nézne ki ez a ház kruppos gyerek nélkül?

Kissé elvavult bréking nyúz :-)

Pénteken felállt!

Sajnos kép nincs, mert ugyan a telefonom nálam volt, de az egész csak egy másodpercig tartott, aztán összerogyott a kis lába.
Tegnap este is vidáman ácsorgott az ágyunkban Jura oldalába kapaszkodva. De akkor meg semmiféle fényképezős alkalmatosság nem volt nálam.
Szóval a kiságyat sürgősen leengedtük.

Viszont a takony lehúzódott a torkára (talán a mellkasára is?!), szóval a mai reggelt az ügyeleten kezdjük. Természetesen. Egy magára valamit is adó kisgyerek hétköznap egyszerűen nem betegszik meg. Ez azonnali kizárást von maga után a Babák És Kisgyermekek Nemzetközi Szövetségéből.

A szomszéd fűje

Hm, Iván meg mit csinál?


Aha! Az én játékommal játszik...


Hát akkor... Célozzuk be a tiltott kincset.

Megvaaan! Jó kis játék ez.

Hát azért a közös játék mégiscsak jobb...

Ismerkedés

Azért javul a helyzet, ma már csak két óránként ébredt. Így el is értük az újszülött-kori állapotokat. Csodálkozom azon, hogy míg pár éve egy ilyen éjszakától is totálisan kikészültem volna, most kettő után sem voltam teljesen nullán, és a harmadik (azért valljuk be szintén pocsék, de) kicsit jobb éjszaka után már szinte kipihent vagyok, hogy sikerült két-háromszor két órát egyben aludnom.
Öregszem, vagy nemtommi...

Köszi mzs-nek, hogy felhívta rá figyelmemet, pár napja csinálom, a FlyLady programot.
Szuper.
Azt vettem észre, hogy a gyerekek is nagyon lelkesen csatlakoztak, bár nekik fogalmuk sincs róla, hogy mi ez a változás. Például minden vacsi után leszedik az asztalt, és le is törlik.
Szívből remlem, hogy azon kevés hóbortok közé fog ez nálam tartozni, amiket nem hagyok félbe.

Mászik

Még csak pár napja, de minden nappal egyre gyorsabb sebességre kapcsol. Mintha valami versenyben lenne önmagával.
Viszont elkapta a taknyot Emmától, így éjféltől fél-egy óránként ébredt, aztán a komplett délutáni alvást kihagyta. Tokkal vonóval. Ez már megér egy szemöldök emelintést.
Na persze semmi szilárd ételt nem hajlandó magához venni, bár amilyen rémségesen rosszak ezek a bébikaják, nem is csodálom. Háromfélével kínáltam, és a harmadik az én michelin csillagos párolt bioizém volt, de egyik sem kellett neki. Szóval visszaállunk egy pár napig a full cici üzemmódra. Én nem is bánom, sokkal kényelmesebb így.

Itt jegyezném meg, hogy délután csillagos ötösre abszolváltunk egy posta-gyógyszertár-fagyizás kört. Az a helyzet, hogy egyre könnyebb velük, és ettől egyre élvezetesebb.

Az, hogy le van verve állandóan a sípcsontom, okés.
Hogy karomon, könyökömön, csípőmön mindig van egy-két lila folt, rendben.
Hogy havonta csapom szét a fejem valami polcban, vagy kinyitott szekrényajtóban, megszoktam.
Hogy tegnap beletört egy rózsatüske az ujjbegyembe, hát túlélem.
De hogy annyira béna legyek, hogy a sarokbőr-reszelő cuccal elnyessem az egyik lábujjam belsejét, azt már kicsit túlzásnak érzem. Mire elállítottam a parakokban folyó vért, és feltakarítottam magam után, le is késtem a diavetítést a gyerekszobában.
Bénaén...

Jujj
Kaptunk egy gyorshajtási bírságot, harminc rugó. Jurának lufit fogok kötni a lábára...

Párológép
Akkor vettük, mikor Emmával voltam terhes, és sómentes diétát kellett csinálnom. Nagyjából háromszor használtam, mert a sótlan párolt halnál kevés rosszabb dolgot tudok így kapásból mondani.
Aztán összevissza költöztünk, és mindig a ládák mélyén hevert, itt pedig négy éve lakik a pincében.
Mivel pempőkés korszakba léptünk a legkisebb deddel, előcsillant az agyam mélyéről, hogy hát párológép.
Előástam, levakartam róla a több centis dzsuvát, és beüzemeltem. Most persze azon gondolkodom, hogy nem jutott nekem ez eddig eszembe, hiszen ez egy remek találmány.
Zöldség megpucol, felkarikáz, begór a gépbe, és fél óra múlva kész a szuperpempő (na persze pürésíteni azért még kell).
Teljesen más íze van így a zöldségeknek, mint főve, könnyű használni és tisztítani. Szóval éljen a párológép.

Fányíkoe

Elég régóta érik már ez a bejegyzés. A pátyi óta nem volt a családnak általános szava, de két-három hónapja felütötte a fejét a fányíkoe. Nem tudni honnan jött, tán a keleti szél hozta, de itt van, mindannyiunk megelégedésére.
Mindenki kicsit máshogy mondja, és minden helyzetben máshogy lehet ejteni, a hangsúlyok tologatásával.
Lehet fányikóóe, fányííkoe, esetleg fánikoe.
Kérdezni is lehet, és válasznak is tökéletes.

Hét hónapos

Nagyon mozgalmas hónap volt, őrületes tempóban megindult a mozgásfejlődése. Egy hónapja még csak egy kapálózó fókabébi volt, most pedig már egy izgő-mozgó kisgyerek.

Szóval mozgás:

Elsőrangúan kúszik, bár a jobb keze a hasa alá szorul mindig, és gyakran felborul. Gyönyörűen négykézlábra áll, és pár "lépést" mászik is. Ezzel és a kúszással bárhova eljut, ahova akar. Gyönyörűen, és sokáig ül.

Napirend kialakulóban, van jobbára kétszer alszik egy nap. A délelőtti alvás után van egy kis főzelék evés. Kedvence a répa. Nem sokat eszik, viszont sokat iszik, és utána még cicizik kicsit.

Délután kisebbet szundít, hat körül kap anyatejes-gyümölcsös tejpépet.

Ezen kívül jobbára továbbra is szopizik, akár nyolcszor is egy nap.

Van két foga, amit használ is. A többit folyamatosan növeszti, egyszerre.

Keveset hízott ebben a hónapban, ami nem is csoda, hiszen minden kalóriát lemozog. 8860 gramm. Hosszra nem sokkal több, mint volt.

Értelmileg is nagyon sokat fejlődött, hallgat a nevére, érti azt, hogy "nem". Játszik (és kezdeményez) kukucs-játékot. Emmáékkal szemben megvédi magát, rájuk visít, csíp, harap, ha piszkálják. Az etetőszékbe ültetve hangosan követeli a jussát, ha mást nem, akkor egy kis kenyérhéjat (amit egyébként nem különösebben szeret).

Gagyogása sokat finomodott, kedvence továbbra is a "bábábábá".

Itthon van végre.
Úgy hiányzott, mint egy elvesztett végtag, ami fáj és viszket, csak éppen megvakarni nem tudja az ember.
Éjjel nagyon kevesen várakoznak az érkezési oldalon. Nincs öt-hat rokon utasonként, nem jut virágcsokor, széles mosoly. Gyűrött arcú sorfőrök várakoznak, kókadtan lógatják a papírra firkantott neveket. Épp csak néhány.
Én ünneplőbe öltözött szívvel robogtam végig az emmnulláson, és ahogy berobbantam az ajtón, lobogott utánam a kis retikülöm (szigorúan a legkisebb), álmosan rezzentek fel az ott várakozók. Megbotránkozva néztek rám. Én meg nem értettem. Ha éjfélkor száll le a gép, már nem is szabad örülni az érkezőknek?
Azt mondta olyan vagyok, mint egy szertelen kamsz lány, ahogy vigyorogva integettem neki messziről, és végig ugrabugráltam mellette a kordon külső oldalán, amíg csak ki nem ért.
Hát persze hogy! Minden éjjel vele álmodtam, vágyakoztam utána, és most végre itt van!
Hozott nekem EAT!-es szecsót, és egy sokkal klasszabb meglepit, mint amit én valaha is gondoltam volna (Twilight soundtrack és Muse CD).
Hazafelé csak beszéltünk, beszéltünk, szorongattuk egymás kezét, mint két bamba alak. Nevetséges, hogy három gyerek, és tíz év után most csak egy hülye kis mondat kotyog a fejemben:
Baszki, tökre szerelmes vagyok...

P.S. Padlószőnyegen nem tanácsos szexelni, mert komoly felhámsérüléseket szerezhet az ember. És kényelmetlen is...

A testnedvek éjszakája

Nos ez a poszt egészen másról szól, mint szólt volna tíz évvel ezelőtt (ugyanezen cím alatt), hiszen a blog neve magzatvíz és nem tűsarkú lágyékcsizma.
Úgy kezdődik, mint minden jó éjszaka. Hajnali négyig alvás (részemről éjféltől), amikor is Milos ébredt szopizni. Cicire cuppantottam, ő pedig ahogy újszülött korától megszokta, fuldokolva evett is, akkorákat kortyolva, hogy nekem fájt.
Aztán mikor leraktam, egy öblös, férfias böffentéssel visszaadta az egészet, csak úgy locsogott. Kizárt, hogy bármi is maradt volna a gyomrában. Így aztán felkaptam, egy ronggyal felitattam a nagyját, és az ágy másik végébe visszafektettem a gyereket. Ő meg jólesően szusszant egyet, és mély álomba merült. (Egyébként elégedetten alszik azóta is, pedig mindjárt nyolc óra.)
Áttámolyogtam a gyerekszobába, ahol kiderült, Iván alaposan be van pislive. Pit staff, ahogy Villám McQueen kis haverja mondaná, másodpercek alatt átöltöztettem a gyereket szárazba, átfektettem a matracra, és lehúztam az ágyneműt.
Ezután már csak kézmosás, és alvás következett.
Ez egy jó éjszaka volt, egész kipihent vagyok. Remélem ez tendencia...

Zsuzsa néni szerint Iván ma elsőször fogott ki rajta. Nagyon mogorva volt, sokat rosszalkodott, nem aludt. Mondtam neki, hogy üdv a klubban, ezek szerint Iván igazán otthon érzi magát az oviban, mert eddig csak velem csinálta ezt, ha rossz napja volt.
A fene se' hitte volna, hogy ennyire megviseli őket, hogy az apjuk elutazott.
Sűrűn reméltem, hogy kirosszalkodta magát az oviban, de sajnos nem. Még mentünk zeneoviba, majd haza. Iván rémesen elviselhetetlen volt, szabályosan büntetett.
Nehezen is aludt el. Remélem az éjszaka nem lesz olyan szörnyű, mint tegnap volt.

A Pannon Szétesem meg tehet nekem egy szívességet (vö: nyasgem), az lett a kedvenc hétfői szórakozásuk, hogy letiltják a telefonomat, mert szerintük számlatartozásom van. Nincs számlatartzásom, viszont (akár csak a múlt héten) itt állok szál magam a három gyerekkel, letiltott telefonnal. Szeretném az illetékes elvtársat addig ütlegelni egy igen kemény tárggyal, amíg nem szerez néhány nyolc napon túl gyógyuló sérülést.
Sejtettem én, hogy hosszú hét lesz ez, de nem számítottam rá, hogy ennyire, még csak hétfő este van, és én félig megőszültem...

Az első apátlan éjszakánk meglehetősen katasztrófálisra sikeredett. Emma még este is pityergett, hogy hiányzik neki apa. Nagy nehezen elaludtak, én is átvonszoltam magam a saját (nagyon üres) ágyamba.
Jó darabig forgolódtam, majd mire nagy nehezen álom jött a szememre, megjelent Iván, hogy pisilnie kell. Pisiltünk, visszarogytam. Nemsokra rá Emma jött, hogy szerinte reggel van. Éjfél volt ekkor.
Ezután már csak Milos kelt ötször, és hipphopp, meg is pirkadt. Fél hatkor valami mókamester dudált többször is az után. Na akkor azt gondolotam, hogy ha most lenne egy puskám, tuti seggbe durrantanám a köcsögházit.
Ehhez képest viszonylag gördülékenyen zajlott az ovibamenetel. Csepergő eső bedagadt szemek, és persze el is késtünk.
Na sebaj, lesz ez még így se.

Tattini gerincvédő mellény jelenleg nincs sehol, nagykerben sem, és nem is lesz két hónapig. Basszameg.