2007/08/25
2007/08/20
És hogy milyen a szex egy pici, balatonparti faházban, ahol minden négyzetcentiméteren gyerekek nyüzsögnek pitymallattól késő éjjelig? Legfőképp semmilyen.
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
2007/08/19
Felfedeztünk egy isteni helyet Marcaliban. Termálfürdő és strand. Hatalmas terület, szuper medencékkel. Meglepően kihalt volt, a tökéletes strandidő ellenére. Kb. harminc ember lézengett az egész strandon. A gyerekek jóformán egyedül uralták a gyerekmedencét.
Pancsoltunk vagy három órát, amikoris egy őrületes felhőszakadás hazaűzött minket.
Alkalmam volt kipróbálni a páleszos ötletet búbborogatásra. Bár a koktélbárban csak vodka volt, azzal borogattam le Iván fejét, miután hanyatt esett a székről a térkőre. Jó hír, ennél nem volt nagy üvöltés, mint a késes verziónál, és pukli sem nőtt.
Lehet hogy halef helyett pálesz lesz nálam a játszóterezések alkalmával?
A Balaton tökéletes. Pont olyan, amilyennek lennie kellett volna már jó ideje. A víz tiszta és selymes, a strandok kultúráltak, a kajáldák mértéktartóan jó árban vannak, és jóformán nem lehet mellényúlni, mindenhol egységesen jó a kaja.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
2007/08/03
Ezt most találtam a neten, nagggyon vicces :
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
2007/08/02
A homeós doki néni azt mondta, azért van ez az egész (krupp, betegségek), mert Emmának extragyenge az immunrendszere. Egyszerűen ilyen típus. Nem bíztatott túlságosan, szerinte hónapokba fog telni, amíg gatyába rázzuk a dolgot. Dehát a homeopátia a türelmesek gyógymódja ugyebár...
Kaptunk egy hosszú listát a beszereznivalókhoz, úgyhogy immunrendszer vigyázz, kész, TŰZ!
Iván remekül üzemel, és hála a nagykésnek a feje is elég jól néz ki. (Akinek ilyen eleven gyereke van, mindig legyen kéznél a nagykés - nem nem azért -. A fejen keletkező ütések helyét azonnal le kell vele szorítani fél-egy percig, és bár rettenetesen fáj, és a gyerek visít mint a választási malac, nagyszerűen megelőzi a fejen keletkező (ijesztő mértékben növő) diónyi, vagy félbaracknyi hematómát. Mert az aztán tényleg nagyon- és sokáig fáj.)
2007/08/01
Címszavakban
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
2007/07/31
Harry Potter
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
2007/07/30
Öööööö... Most írnom kéne egy klassz beszámolót Londonról?
Na igen.
Elég jó volt, nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Persze Londonba én bármikor, bárhogy szívesen megyek, de azért nagyon nehéz két kicsi gyerekkel.
Az biztos, hogy a több mint három év óta, mióta először voltunk ott kisgyerekkel (Emma pár hónapos volt), rengeteget változott ebből a szempontból a város. Sokkal, de sokkal gyerekbarátabb minden, noha ők eddig sem a naaaaagy gyerekszeretetükről voltak híresek. Az ember inkább azt érzi, hogy nagyon udvariasan bár, de tehernek tartják a gyerekeket. Mindazonáltal nagyon sok feltételt megadnak a gyerekkel közlekedőknek. Minden (tényleg minden!) járdaszegély akadálymentesítve van, mindenhol van rámpa, lift, a gyerekek 11 év alatt jóformán ingyen utaznak, vannak igen klassz játszóterek (ha nem is sok, az a kevés nagyon magas szinvonalú).
A magyarok jobbára parasztok, ezt megtudtuk Ferihegyen, ahol éppen csak le nem köpnek (a többi utasok), amikor meglátják, hogy gyerekkel utazol, ellenben az angol repülőtéren azonnal szednek ki a sorból, és visznek előre.
Hazafelé pontosan ugyanezt tapasztaltuk.
Gyerekkel szigorúan kötelező gyakorlat Londonban járván Kew Garden. Ez volt azt hiszem a legjobb napunk. Egy teljes napot eltöltöttünk ebben a lenyűgöző botanikus kertben, szó szerint nyitástól zárásig ott voltunk (és még maradtunk volna).
Egy biztos, London rettenetesen, elképesztően, orbitálisan drága. De tényleg. Nagyon.
Ez alól azok a ritka esetek csak a kivételek, mikor csinálnak egy nagy árleszállítást. Akkor aztán lehet csemegézni.
A legnagyobb élményem mégiscsak az volt, mikor egy hallhatóan angol anyanyelvű nő tőlem kért útbaigazítást a Regent street-en.
Eléggé el volt keseredve, ez hallatszott a hangján, bennem lehetett minden reménye. Nagyon angolnak nézhettem ki a lestrapált fejemmel, a visító gyerekeimmel, és a hatalmas reklámszatyraimmal (ennél benszülöttebbnek talán csak akkor néztem volna ki, ha csadorban vagyok). A Mamas & Papast kereste. Történetesen tudtam hol az a bolt, amit keres (még jó, fejből felmondom a Regent és Oxford street összes üzletét), és makogó angol tudásommal útba igazítottam.
Hogy a gyerekek mennyire élvezték? Nekik az volt a legnagyszerűbb, hogy együtt volt a család egy hétig, sülve-főve. Apa száz százalékig jelen volt (csak néha kellett kiütni a kezéből a blekberit), labdáztunk, és szaladgáltunk azokban a gyönyörű parkokban, rengeteget utaztunk a buszok emeletén elöl, volt soksok sihuhúúú.
Ők valószínűleg Zambéziben, vagy Alsófelső-csücsökrücskén is pontosan ennyire élvezték volna az együtt töltött időt.
Hát szóval London az London, és nekem máris honvágyam van utána...
2007/07/20
Jó tett helyében jót várj!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
2007/07/17
Hurrá, Jura hozza ma haza az új mosógépet.
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
2007/07/16
Az élet kezd visszazökkenni a rendes kerékvágásba.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
2007/07/15
2007/07/12
2007/07/11
Tegnap felhoztuk dédikét vidékről. Dédike évei száma szerint 77, mint a magyar népmese, és nagyon zűrös. Járókerettel 1 m/perc sebességgel hasít.
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
2007/07/09
Rossz anya
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)