2012/07/19

Eközben egy messzi, messzi galaxisban...

Miloska remekül érzi magát mamánál:


És az Árnyas Táborban sem unatkoznak a nagyok:




Szerdán,

azaz tegnap sajnos szomorúan indult a napunk. Az egyik kiscica sajnos elpusztult. Egész pontosan elhagyta az élet, nem szopott, nem hízott, a tápszer sem kellett neki, mire elvittük az állatorvoshoz, már csak egy szurit kaphatott. Szép csendesen elaludt.
A többi négy szerencsére igen jó bőrben van, dagadtak, hangosak, erőszakosak, szétrágták már szegény anyukájukat.
Nem sokat szomorkodtunk otthon, inkább felkerekedtünk, és elindultunk, Bécsbe kirándulni.
Azaz nem is Bécsbe, hanem Shopping City Südbe, ahol van egy kész-ház bemutatópark, a Blaue Lagune. Tíz éve akarunk oda elmenni, és most végre eljutottunk. Több mint száz felépített házba lehet bemenni, körbenézni. Volt ott tiroli fakunyhó, elegáns polgári otthon, és ultramodern kockaház. Elképesztő terek, lakberendezési megoldások.

Két órát kódorogtunk ott, a végén már teljesen elzsibbadt az agyunk. Átruccantunk SCS-be, ahol sikerült megszerezni a Rock of Ages zenéjét CD-n, és újra úton voltunk. Kicsit beszimatoltunk Eisenstadtba, de az este Rust-ban ért minket, ebben a csodás kis ékszerdobozban, ahol a hagyomány szerint minden háztetőn gólya lakik. És tényleg:
Leültünk egy kellemes kis étterem teraszára, ahol igazán romantikus környezetben költöttünk el gasztro-szempontból felejthető vacsorát.
Éjfélre értünk haza, fáradtan, jókedvűen. A szomorú kezdet után igazán nagyszerűen sikerült ez nap is.

A szabadság édes íze

A gyerekek hétfő reggel elpályáztak az Árnyas Táborba, ahol egészen biztosan istenien érzik magukat.

Miloskát bevittük mamához, és nekünk elkezdődött a dolce vita.
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a  szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...

Csak szép sorban...

Múlt heti visszatekintő képekben:


Szuper ez az intenzív úszás, bár nagyon fárasztó három gyereket egyedül úszni vinni, igazán megéri. Sokat ügyesedtek, és jól szórakoztunk.

2012/07/17

5-6. hét

Az ötödik hét csendes érdektelensége után a meleggel együtt odalett a testem ellenállása is, újra beindultak a dolgok.
Ma reggel nagy öröm ért a mérlegen, a súlyom újra ötössel kezdődik (ilyen kb. 4 éve nem volt). Tornázni továbbra sem járok, de a múlt héten intenzív úszásra jártunk a gyerekekkel, megtette a hatását.
Sajnos utolért a nők szokásos baja a fogyókúrában, a mellemből is fogytam kicsit. Mondjuk nem igazán bánom, az eddigi 90/95D-ről már csak 85D, esetleg 85C a melltartó méretem. A mellemet jövőre úgyis megcsináltatom, de maradok a C kosárnál, semmi kedvem csöcsmanci lenni, akinek a férfiak soha nem néznek a szemébe.
Apropó férfiak. A súlyvesztés kedvező hatása, hogy sokkal merészebb ruhákban járok (azért ciciben bőven van mit villantanom), és igencsak élvezem, hogy újra megbámulnak a pasik.
Ezen a héten már nem rendelek kaját, vettem norbis cuccokat, azt esszük Jurával, és odafigyelünk, hogy mit eszünk és mennyit. Segít a dologban, hogy a héten a gyerekek nincsenek itthon (péntekig), és csak diétás étel teszi be a lábát a házba.
Továbbra is a legnagyobb fegyver a hat óra utáni nem evés.
Súly: 59,5 kg
Jura -7 kg-nál tart, lógnak rajta a ruhái, szuperül néz ki!
(Szintén fogyizók meséljetek, ki hol tart?)

2012/07/13

MadeByYou

Elkészültek a Gaudis tálak. Íme:



Valamint csütörtökön voltam a Perui tanfolyamon. Három óra nem sikerült végeznem, íme a félkész tálam:
Még vagy két órányi festegetés van benne, és persze az égetés :-)

2012/07/11

Kamaszlélek

Annyira emlékszem kamaszkorom érzelmi hullámvasútjára. Amikor egy aprócska dolog hirtelen óriásivá duzzad, és az ember a legvidámabb jókedvből a mélybe zuhan egy pillanat alatt, és jönnek azok a rettenetes nyomasztó lélekfájdalmak.
Emmácskám jegyet váltott erre...
Tegnap mikor jöttünk el Virágtól, szokatlanul csendes volt a kocsiban. Megkérdeztem, mi bántja. Mintha egy csapot nyitottam volna ki, elkezdett zokogni, mint a záporeső, és elmondta, hogy Virág egyik lányát véletlenül anyának szólította, és emiatt rettenetesen érzi magát, annyira ciki volt.
Kérdetem, hogy kinevették a többiek? Nem, dehogy, nem erről van szó. Csak neki rossz érzés, és most már soha többet nem akar Virághoz menni.
Hosszasan vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy ezek a rossz érzések a kamaszodás miatt vannak, sajnos ez előfordul, de tudnia kell, hogy sem én nem haragszom, és az is lehet, hogy Virágék észre sem vették, hiszen ahol hat gyerek van, ott szinte mindennapos egy ilyen tévesztés, én is össze szoktam őket keverni, mégsincs harag emiatt.
Próbáltam felvidítani, többé-kevésbé sikerült is, de azért este mellettem aludt el, úgy, hogy simogattam.
Tudom, hogy ez természetes, és benne is próbálom ezt tudatosítani, hátha ettől könnyebb lesz, hiszen azt látom, hogy valahogy nincs még erre az egészre felkészülve, ő egy bolondos kisleányka, ezek a dolgok egy csöppet sem érdeklik még. Kaphatott volna a természettől még egy kis haladékot...

2012/07/10

Gyarapodott a család

Maszat cica várva-várt kicsinyei tegnap megszülettek! Nagyon kis rendes volt, mert bár reggel mindent összekakált, vajúdni a neki felkínált macskakuckóba húzódott a vendégszobában.
Megvárta, amíg mindent elintézek, és csak akkor kezdett szülni, mikor hazaértem, és tényleg ráértem segíteni neki.
Délben kezdtek el potyogni a babák. először egy kis fekete született, aztán egy cirmos. Az ő születése látható ezen a videón (VIGYÁZAT, CSAK AZ NÉZZE MEG, AKI BÍRJA AZ ILYET!):





Nagyon jól látszik, milyen kis ösztönlény a cica. Kinyomja a babát, felszakítja a magzatburkot, és nyalogatni kezdi. Ténylegesen csak akkor kezd el foglalkozni a babákkal, amikor azok elkezdenek mozogni, vagy hangot kiadni. Elrágja a köldökzsinórt, kihúzza magából a méhlepényt, és megeszi. Na az, tényleg gusztustalan volt (ez nem látszik már a videón).
Ha a baba nem mozog, nem foglalkozik vele. A második, és negyedik, ötödik babákat én dörzsölgettem tiszta törölközővel, amíg el nem kezdtek prüszkölni, és nyávogni. Akkor visszaadtam őket anyucinak, aki lelkes mosdatásba kezdett. A picik nagyon életrevalóak, kúsznak-másznak, vadul szopiznak.
Amikor egy született, a többieket áttettem egy kibélelt cipősdobozba, hogy anyuka csak a frissen születettel tudjon foglalkozni. Néha meghallotta a többiek nyavajgását (azért ott voltak a közelben), és kérdőn rám nézett.
Ilyenkor mondtam neki, hogy majd én vigyázok a babáira, ne aggódjon. Komolyan, mintha értette volna. Teljesen megbízott bennem, sokat simogattam, vigasztaltam közben, láthatóan jól esett neki, egészen besimult a tenyerem alá.
Az első három (fekete, cirmos, fekete) kiscica megszületése után egy hosszabb szünet következett, majdnem egy órás. Maszatka pihent, nyalogatta a kicsiket, magát, a picik pedig szopiztak.
Aztán újabb hullámok futottak végig rajta, és úgy húszperces eltéréssel megszületett még kettő (cirmos és fekete). Maszatka már olyan fáradt volt, hogy már csak feküdt, a kiscicákat én dörzsölgettem, tisztogattam, masszíroztam.
Ilyen egy pár perces cicababa:


Végül befejezte a szülést, pont egy fél órával azelőtt, hogy indulnom kellett a gyerekekért. Így aztán a kis családot átköltöztettem egy törölközővel kibélelt  rekeszbe, bedobtam a mosógépbe a "szülőszobát", és alaposan felmostam. Maszatka pedig kimerülten pihent le a friss ágyneműbe a kisbabáival:



Talán mondanom sem kell, hogy a gyerekek vad örömmámorban úsznak, ha itthon vannak, a rekesz előtt térdelnek, és abajgatják a kicsiket. Nagyon örülök, hogy a véres részekről lemaradtak.
Újabb lakók tehát a Bárkán :-)

2012/07/08

Sztresszoldás és házassági teambuilding

Jurának igazán stresszesek mostanában a mindennapjai. Éjjel-nappal dolgozik, szinte nem is találkoztunk hetek óta. Így esett, hogy gondoltam egyet, és őt is beírattam a MadeByYou tanfolyamára szombaton.
Gaudi volt a téma, kis inspirációs előadás, és technikai tájékoztatás után elkezdődött az alkotás.
A tervezett három helyett ÖT órát töltöttünk ott, annyira belemerültünk az alkotásba.
Jura teljesen lelazult, hosszú idő óta az első öt óra volt, mikor nem gondolt munkahelyi problémákra. Íme:
Az őt inspiráló képet nem tudom megmutatni, de a kiégetés előtti kész alkotását igen (szabadkézzel rajzolva):
Az én tálam ennek a mintának az alapján készült:
Menet közben a tál alja:
Végül a kiégetés előtti kész mű:



2012/07/06

Sellő és kalóz tábor

Ezen a héten a Varázsuszi szervezte táborban voltak. Napi egy úszás volt, a többi időszakban pedig a fenti tematika köré épített kézműveskedés, játék.
Nagyon, nagyon színvonalas volt, a barkácsolós rész pedig messze felülmúlta minden várakozásomat. Bikinifelsőt festettek-hímeztek, fa kardot készítettek, nemezeltek, iránytűt és kalózhajót eszkábáltak, közben pedig aranyrögöket gyűjtöttek. A rettenetes hőség ellenére nagyon jól érezték magukat.
Ma volt a lányok szinkron bemutatója, amit a lenti youtube-os felvételeken meg is örökítettem.
Óra végén így ki voltak purcanva a csajok:

Emma víz alatt úszik

Szinkron bemutató

Emma a sorban utolsó előtti, rózsaszín virágos bikiniben, pink úszósapiban.

2012/07/04

Nyáron nem cseperedünk

Véget ért az év a Cseperedőben, itt az ideje, hogy egy kis összegzést írjak a dologról.
Csak és kizárólag jót tudok írni. Hatalmas változást hozott ez az életünkben, nem győzök ámulni és bámulni. A szociális készségein látszik a legnagyobb előrelépés. Régen nem szívesen ment el pl. szülinapi zsúrba, vagy olyan rendezvényre, ahol sok ember volt. De a tortázáshoz soha nem lehetett odaráncigálni.
Most szívesen eljön, végig maradni akar (nem csak i-pad-en, vagy telefonon játszani egy sarokban), és ÉLVEZI! Csupa nagybetűvel. Odaül tortázáshoz is, játszik a gyerekekkel hosszasan.
Általában persze nem érti a szabályokat, főleg ha gyorsan változnak, de a többi gyerek jóindulatával már képes majdnem teljes értékű csapatjátékra is.
Az tanév végi fáradtságot leszámítva szinte teljesen megszűntek a kezelhetetlenségig fajuló rohamok, kisebb hisztik előfordulnak, de semmi komoly.
Most kalóz-táborban van, és szereti!
Mindent összevetve jóval szociálisabb, nyitottabb, érdeklődőbb lett az én szuper kisfiam, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Zsuzsának.

Harmadik-negyedik hét

Azért nem írok, mert nincsen semmi változás.
Megrekedtem 61-61,4 kg között, se le, de szerencsére fel sem. A hétvégék nagyon húzósak, és úgy általában a gyerekek étkezései, nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek belőle. Többször is kilengtem már, nincs mentségem.
Mint ahogy arra sem, hogy két hete a konditerem felé sem szagoltam, eszem ágában sincs ebben a pokoli kánikulában egy légkondicionálatlan helységben szenvedni. Lekvár vagyok, túlélésre játszom...
A melegnek van egy másik hozadéka is, ez a harmadik terhességem maradandó emléke (egy olyan nemesfémből készült alkatrészem mellett, amit nem lehet zaciba csapni), hogy rettenetesen fel vagyok vizesedve. A napi 2 liter folyadékot megiszom, de kifelé már jóval kevesebb távozik, be vannak dagadva a végtagjaim, a gyűrűmet le is kellett vennem.
Mindezek mellett sokkal jobban érzem magam már így is a bőrömben, jobban állnak a ruhák, de ahogy izmosodik a hasam, úgy lóg egyre jobban a bőröm rajta, félek, ezen már csak a kés fog segíteni...
A legjobb hír viszont az, hogy Jura már fogyott 6 (HAT!) kilót, az ingei lógnak rajta, ma egy olyan nadrágot vett fel, amit már évek óta nem tudott, és egyre másra kapja a pozitív visszajelzéseket.
Mitagadás, nekem is nagyon bejön a dolog, imádom legeltetni rajta a szemem :-)

Milosduma

Milos szerint ma reggelre elromlott a légycsapó, mert kimerült benne az elem. Hiába bizonygattuk neki, hogy ebbe nem is kell elem, a keze mozgatja.
De ő csak állt szomorúan, rázta a kis fejét. Azt hiszem ideje kicsit waldorfosabb ösvényekre lépni...

(Igen, az ott a kezében egy I-pad...)

Fejlesztő játékok újratöltve

Tegnap a rasel háló mellett vettem még három sokkal fontosabb dolgot is. Légycsapót!
A múltkor akciósan 80 ft volt a CBA-ban, de vesztemre csak egyet vettem, az aktuálisan velem lévő gyereknek. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, verekedésig fajult az összetűzés délután.
Tegnap már fizettem, mikor megláttam, hogy a Gazdaboltban bizony árulnak légycsapót is. Rögtön kértem hármat, és kissé szégyenkezve súgtam az eladó hölgynek, hogy "a gyerekeknek lesz".
Ő azonban egy cseppet sem jött zavarba, és mindent tudó hangsúllyal közölte, hogy ez a legkurrensebb cikkük (így: legkurrensebb, beszarás) a gyerekek körében, fiúknak, vagy lányoknak lesz?
Egy lány, két fiú - motyogtam még mindig az államat keresgélve, és két perc múlva birtokosa voltam egy pink, egy zöld, és egy kék légycsapónak.
Hazaérve a gyerekek egyből megtalálták, és olyan üdvrivalgást csaptak, mint legutóbb akkor, mikor megvettük az új i-pad-et. Hátizé...
Kiderült, hogy a légycsapó (behízelgő ára mellett) igen sokmindenben jeleskedik. És még vízálló is, ami nagyban megkönnyíti a kerti medencében egymás ütlegelését.
Egy szó, mint száz: Unatkozik? Vegyen mosómedvét légycsapót!

2012/07/03

Kismamacska és Milos

Bent is inkább csak kiterülés van, a macska olyan szinten terhes, hogy nekem fáj látni. Remélem nem nyolc cicával örvendeztet meg minket, csak kettő-hárommal. Nagyon helyes kis állat, ha simogatjuk, hanyatt fekszik, szemérmetlenül széttárja a lábát, és hagyja, hogy a hasát simogassuk. Abban pedig cukin ugrabugrálnak a kicsik. Úgy tűnik, apácának már nem adjuk...

Kánikula a tyúkudvarban

Bár északi tájolású az udvar, azért délelőtt rendesen odasüt a nap. Szegény csirkék földbe kapart lyukakban hasalnak a bokrok tövében. A nyuszik viszont nem tudnak sehova menekülni, csak fekszenek kiterülve, lihegve.
Így aztán ma felkerekedtem, és vettem jó sok méter rasel hálót a gazdaboltban, és kiterítettük a tyúkudvar fölé. Nem fogja el az összes napot, de több, mint a semmi. A nyusziknak támasztottam külön árnyékolót (egy régi radiátort), és szerintem fogok nekik venni napernyőt is. Elég idétlen látvány lesz, és remélem, hogy a nyulak helyi szakszervezete  nem követel papírnapernyős koktélokat is...
Elsöpörtem alóluk a ganyét, és alaposan felslagoltam a betont. Rájuk is ment bőven, az egyik kicsi beletartotta a kis pofáját a vízsugárba, és nyelte a vizet. Remélem így jobban bírják majd ezt a pokoli időjárást.
A házban is mindenféle régi függönyöket aggattunk az ablakok elé, hogy kirekesszük a napot.
Visszatérve még a tyúkokra, van egy kakaskám, aki próbál kukorékolni. De nem nagyon sikerül neki. Kb. olyan hangja van, mintha egy mutáló kamasz egy nagyon durva buli  után szétcsapva kisnyugdíjas Vazul néniként térne magához.
Íme a behálózott tyúkudvar (jobb fent a lihegő nyulakkal):

2012/07/01

Szilvágy



Hosszúhétvége Tagyon

Mert voltunk ott is, nagy merészen három gyerekkel. Ez egy boros gasztro-hétvége volt, és bár én kifejeztem abbéli kételyemet, hogy ezt nem három gyerekkel kéne megugrani, Jura elhessegette az érveimet. A mi gyerekeink márpedig végig fognak ülni egy nyolc fogásos borvacsorát jólnevelten, jólfésülten, angolul társalogva. Elfojtottam egy hisztérikus kacagást, és megkérdeztem, hogy akkor biztos erre a családjára gondolt-e, vagy valamelyik általam nem ismertre, esetleg van három tartalék gyerekünk, aki tud viselkedni?!

A lefelé út természetesen maga volt a kénköves pokol előszobája, a három órás út alatt végig verekedtek, üvöltöztek, és türelmetlenkedtek. Ahogy megérkeztünk (este nyolckor) a gyerekeket belöktük a medencébe, mi pedig betoltunk egy páleszt.
Rajtunk kívül csak két család hozott egy-egy gyereket, egy tündéri hároméves kislányt, akit a három nap alatt egyszer sem láttam életveszélybe keveredni, visítani, hisztizni, ész nélkül rohangálni. Igen, vannak ilyen gyerekek. Egy perces néma csenddel adózom most lánykori álmaimnak a gyerekvállalásról.

A másik gyerek egy ötödikes kisfiú volt, akinek az egyik legkedvesebb szórakozása az volt, hogy a fent említett kislányt gardírozta... De most komolyan... Lehet, hogy robotok voltak... Legalábbis szeretném ezt gondolni.
A többi vendég huszon-harmincon-éves szingli, esetleg bimbózó kapcsolatban lévő ember volt. Elmorzsoltam  egy kósza könnycseppet, mikor a huszadik kör közben (anyaaaa, kérek törölközőt, úszószemüveget, másik fürdőruhát, almalét, stb...) megláttam, hogy ezek borozgatva heverésznek a medence mellett, a levendulabokrok tövében.
Akkor már Jura is kezdte pedzegetni, hogy nem feltétlenül vagyunk kompatibilisek a rendezvénnyel.
Este  Milos mellett aludtam el, ami azt eredményezte, hogy reggel úgy ébredtem, mint aki Rákosrendező legforgalmasabb sínpárján töltötte az éjszakát. Ráadásul másnapos is voltam.

Reggeli (és a reggeli medencézés) után pánikszerűen távoztunk beltéri program után nézve. Keszthelyre esett a választásunk, és mondhatom, szuper döntés volt. A Festetics kastély csodálatos volt, gyönyörűen berendezve, a parkban mentünk egy kört hintóval, megnéztük a hintó múzeumot Emmával, és amíg mi ámultunk és bámultunk a csodásan restaurált hintókban, a fiúk átmentek a modellvasút-kiállításra, majd mi benéztünk a vadászati múzeumba, addig ők kerti vasutaztak. Tízpontos volt, csak ajánlani tudom.
Hazafelé Milos nyakonöntötte magát úgy fél liter vízzel, ezen hisztériás rohamot kapott, szóval hazafelé beugrottunk egy pólóboltba, és a Tesoba, mert reggelit is kellett vennünk. Kicsit elmerengtünk, hogy milyen lehet az a hétvége, ahol a reggelit tízkor tálalják (és nem hajnali ötkor), de sokra nem jutottunk, és inkább vettünk egy doboz gabonapelyhet.

A borkóstoló nagyrészét le is késtük, a második felén meg nem tudtunk résztvenni, hiszen a kocsiból szabadult három gyerek visítva rótta a köröket, követelte, hogy medencézhessen. Mi egy darabig próbáltunk felváltva az aromákra, meg a tanninokra figyelni, de leginkább csak kutyafuttában hörpöltük a bort, míg én úgy döntöttem, hogy önként mondok le  a borkóstolóról, de Jura szolidarított velem.
Vacsorához nekünk kintre terítettek, így az ételek felvezetésének felét nem hallottam (pláne hogy az egész angolul volt), de nem is volt baj, mert kellemes volt ott kint, szemmel tudtuk tartani a srácokat, és enni is tudtunk.

Másnap hazafelé voltunk biopiacon, és kalandpályán (átkompoztunk Tihanynál), majd már majdnem hazaértünk, amikor kiderült, hogy tankolnunk kell. Igen, csak nem nyílt a tanksapka. Úgy ötven km-re voltunk otthontól, volt harminc km-re elegendő üzemanyagunk, három nyűgös gyerekünk, egy telepakolt kocsink, mindez este nyolckor.
Nem túl jó egyenlet.
Végül kocsit cseréltünk Kőbányán, és este tízre otthon is voltunk.

Legközelebb vagy gyerek nélkül megyünk, van nem gasztro-hétvégére...