2009/08/31

Megtörtént az első baleset is. A gyerekszoba földjén lévő matracról buccant le (kb. 15 cm-es szédítő mélység), kiválasztotta azt az egy babafejnyi részt, ahol nem volt takaró a földre terítve. Olyan ordítást levágott, hogy egy rutintalanabb anya minimum a balesetiig szaladt volna vele. Még a cicin is hüppögött, el is aludt hamar nagy sértődötten.
Hiába no, férfi...
Szombaton kisebb csapatot láttunk vendégül, a mi ötünkön kívül jött még két másfél éves kislány (nem ikrek), egy három és egy tízéves fiú.
Jura teljesen kipurcant a nyüzsgésről, én csak vigyorogtam, nálunk rendszeresen van ennyi gyerek teljesen spontán hétköznap ovi után.
Sütött spenótos canelloni-t, hát az isteni volt, a szilvás süti nemkülönbül.
A fiúk lecsaptak a számítógépre, aminek meg is lett az eredménye, a klaviatúrába hogy, hogy nem, beleömlött egy kis olvadt fagyi.
Kicsit furcsa még az új billentyűzet, amit végül tegnap szereztünk be az osanban...
Jurán szombat éjjel kitört valami pocsékság, ma is itthon van, megy dokihoz. Így aztán vasárnap nem is mentünk Edináékhoz.
Hát röviden ennyi. Rengeteg dolog vár még rám ma, menek is...

2009/08/29

Globalizáció

Részlet a Születések c. (amerikai) sorozatból:
egy háromgyerekes pár megtudja, hogy ikreik lesznek, az anyuka így meséli:
"... ezután azt tettük, amit minden rendes szülő tesz ilyenkor. Elmentünk az IKEÁ-ba, vettünk egy mandulás pogácsát, és csak néztük egymást."
A tegnapi tali tízpontos volt. Leszámítva azt az apró kellemetlenséget, hogy odafelé menet tankoltam Veresen, és le volt tiltva a céges benzinkártya. Iszonyat kínos volt, mert pénz sem volt nálam. Végül felhívtam Edinát, aki leszaladt, és kiváltott. Rögtön meg is hívott minket vasárnapra Tarnamérára egy nyárbúcsúztató összeröffenésre Timiékkel.
Az egész kicsengése számomra az lett, hogy a barátok adják az élet savaborsát, és nagyon jó érzés, hogy vannak, akikre számíthatok, és vannak, akik számíthatnak rám. Jó érzés volt menni barátokkal találkozni, jókat locsogni azokkal az emberekkel, akikkel már évek óta egy ösvényen gyalogolunk.
Éjfélkor még nem akaródzott egyikünknek sem indulni haza, de nem volt mit tenni, bezárt az étterem.
Nagyon feldobva jöttem haza, és bár így keveset aludtam, mégis nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ráadásul ma is jönnek barátok, akik azt állítják, a nyár utolsó hétvégéjét feltétlenül nálunk szeretnék megünnepelni...
Bár anyámról mostanában szinte csak jót tudok mondani, azért a mondást most igazán találónak érzem: az élet a barátainkkal kárpótol a családunkért...

2009/08/28

Emmaduma

Reggel punnyadunk a kanapén.
Emma:
- Hol van apa?!
- Már rég' elment dolgozni...
- Akkor ki fog ránk vigyázni? - kérdezi felháborodottan.
- Hát én... - válaszolom.
Mire Emma égre fordított tekintettel, szenvedő arccal:
- Jaj neeeee! Már megint teee?

Hát így szeretjük mi egymást... :-)
Egyszerűen nem bírom tovább a meleget. Én a gyík, aki a napot mindennél jobban imádta, aki 35 fok felett volt igazán az elemében, totálisan megsemmisültem ettől a hónapok óta tartó kánikulától.
Minden bizonnyal szerepet játszik ebben a szoptatás miatti rettenetes izzadás, és a rajtam lévő 10-12 kg túlsúly is, de ezzel most jelen pillanatban nem tudok mit tenni, mert izzadás és fogyókúra miatt nem fogom abbahagyni a szoptatást, ez nem is kérdés. Marad a túlélésre játszás, a vágyakozás, hogy végre emberi időjárás támad, elvégre lassan szeptember van...
Milosügyek, ami most nem vese

Tegnap végre eljutottunk Tiához, aki gimis osztálytársam volt, és gyógytornász lett belőle a Heim Pálban (nem mellesleg dévényezik is).
Három gyerekkel bevonatoztunk, és mondhatom remek volt. Végig csacsogtuk az egy órás utat, Milos szundított is egy keveset.
Mama már várt minket az állomáson, elmetróztunk hozzá. Minden ember végtelenül kedves volt velünk. Fel- és leszállásnál is legalább ketten ugrottak segíteni, babakocsit cipelni, gyerekeket le- és felsegíteni. Metrólépcsőzésnél is.
Aztán én eltaxiztam Tiához, hogy megnézze a kismókust.
Szerinte a tónusa egész jó, az öklözés sem olyan vészes, viszont tényleg féloldalas. A jobb kezét bár mindenre használja, van egy fáziskésés.
Az jó, hogy volt születése után koponya UH, mert akkor ez nem agyvérzés, ő inkább egy nagyon enyhe felkarbénulásra gyanakszik, ami születésekor érhette. Végülis nagy baba volt, és gátvédelemmel született, megnyomódhatott a válla.
Egyelőre nincs teendő, hiszen használja azt a kezét, és a mozgásfejlődésben is inkább előrébb van, de ő inkább ránézne 1-2 havonta, mert simán lehet, hogy a kúszással kimozogja, de az is lehet, hogy még jobban elhagyja a jobb kezét (bár mi inkább az előbbi verzióra tippelünk).
Hát ez van, ezek elég jó hírek, szerintem nem lesz itt semmi gond, kicsit oda kell figyelni arra a mancsira...

2009/08/26

Egyre többet bír négykézláb, és határozottan kutyázik. Azt hiszem viharos tempóban elindul nemsokára, és akkor jaj nekünk. A játéksarok kizárólag olyan cuccokkal van teli, amik szigorúan ellenjavalltak egy mindenre kíváncsi félévesnek.
Elő a rácsokkal!



Csak én gondolom azt, vagy tényleg van hasonlóság (persze beleszámítva azt, hogy a két képen látható ember között 70 év a különbség)? Amióta ez a gyerek megszületett, és láthatóan egyik rokonára sem hasonlít, azóta bújkál a tudatom mélyén, hogy valakire mégis nagyon hasonlít.
Ma, ahogy egy szundikálásból ébredve felnyitotta a szemét és rámkacagott, valami egészen zsigeri mélységből jövő, borzongató érzés járt át. Mintha Papa nevetett volna rám, örökké vidám kék szemeivel, pufók pofazacskóival, cakkos, kicsit elálló füleivel.
Nem tudom, van-e hasonlóság tényleg, vagy csak én akarom belelátni, mert bárhány év is telt el, és bármennyire is már nem gondolok rá minden nap, azért olyan sajgón fáj a hiánya, mintha sosem akarna múlni. Talán már nem is fog múlni, ott fog jajongani bennem mindig egy kis hang, ami őt hívja egyre csak...

2009/08/24

Kajaklub

Hazafelé megálltunk Veszprémben öt éhségtől visító kölyökkel az Olíva nevű étteremben. Jura fejéből pattant ki ez a nagyszerű ötlet, hihetetlen, hogy az ország bármely pontján járva tud 30 km-es körzetben egy jó helyet, amit feltétlenül ki kell próbálni. Az esetek döntő többségében nem csalódunk, mint ahogy most sem.
Életem talán legfinomabb borjúpaprikását sikerült elfogyasztanom, és az sem vett el a dolog élvezeti értékéből, hogy közben Milost kellett távolt tartanom a tányéromtól. Márpedig ő elég elszánt az asztal környékére kerülve, amióta az Óperenciásban megkaparintott egy zsömlét, és elfelhősült szemmel összenyálazta. Rájött, hogy amit mi eszünk, az klasszisokkal jobb annál, mint amit ő kap, azóta hörögve követeli a jussát a tányérom tartalmából.
A pincérek szívből jövő kedvességgel viseltettek kis kompániánk iránt, szemernyi rosszallást sem láttunk a tekintetükben, amikor a Sándor sarjak szelíden bontani kezdték a berendezést. Zárójelben: temészetesen ezt mi minden rendelkezésünkre álló eszközzel megpróbáltuk megakadályozni (szócséplés, könyörgés, fenyegetőzés, zsarolás stb...), remélve, hogy néha az a két szegény disznó is győzhet öt ludat...
Végül jelentősebb anyagi kár nélkül indulhattunk el, egy csodás ebéd emlékével. Ha legközelebb Veszprémbe fújna minket a szél, biztosan megállnánk ott egy ebédre, vagy főleg egy vacsorára. Nagyon el tudom képzelni, ahogy a kis udvaron meleg nyárestén ücsörögve kettesben(!) elfogyasztunk egy kellemes vacsorát, hozzá néhány pohár borral. És közben senki sem visít, próbálja lerántani a terítőt, ördögbotozik, bíbokszozik, somfordál el gyanúra okot adó csillogással a szemében, ordít, hogy kakilnia kell, stb...
Jura reggel fejest ugrott a munkába, és bőven 9 után ért haza, tehát bátran állíthatom, hogy csak egy átlagos hétköznap volt három gyerekkel itthon, mégis azt kell mondjam, öt gyerek után hárommal kacagtatóan könnyű az élet, mondhatni ujjgyakorlat.
Lám és lám, minden csak viszonyítás kérdése...
Szóval összességében nagyon jó kis nyaralás volt ez, az utolsó nap egyöntetűen állítottuk mind a hatan (és talán még Milos is így gondolta), hogy ez a négy nap nagyon kevés volt, simán bírnánk még bármeddig, senki sem vágyott haza kicsit sem.
Na persze Zsófiék esetében komolyan nyomott a latba az is, hogy nekik hétfőtől suli...
És mindenki írja is, hogy kész passz, vége a nyárnak, mostantól dolgos hétköznapok, ovi, suli, munka, stb...
De nekünk még van két hetünk, mármint nekem és a gyerekeknek, mert csak akkor kezdődik az ovi. Persze Jura ezerrel zuhant vissza a melóba, de talán neki is sikerült kicsit pihenni, mert ami azt illeti, elég sokat aludt a nyaralás alatt :-)
Szóval már számolgatjuk, hogy mikor megyünk vissza, de most egy hétre. Szinte bármikor mehetünk, mert rossz időben is tudunk számos programot csinálni, az egész Kis-Balaton arra vár, hogy mi felfedezzük, végső esetben pedig ott van a hatalmas benti játszó.
Milos eléggé elfáradt.
Este fél nyolckor kidőlt, és csak hatkor ébredt. Szopizott egyet, és visszaaludt. Legközelebb fél tízkor kelt...
Tovább hömpölyög a telefon história. Mivel vagyok akkora barom, hogy leszedtem a pin kódot a telefonomról, a "megtaláló" valószínűleg néha bekapcsolta és használta.
Mondjuk a céges percdíjakkal túl nagy számlát nem tudott csinálni, csak maximum ha Egyiptomot hívta több órán keresztül. Így viszont azt általa hívott számok szerepelnek a számlarészletezőn, és lenyomozható a dolog.
Ma le lesz tiltva a sim kártya és a telefon is (szerencsére még megvan a doboz az iban kóddal).
Elég nagy bosszúság, hogy ilyen gerinctelenek az emberek, megnézi a videókat a kisbabám első fordulásáról, a nagy gyerekeim első kétkeréken bringázásáról, és annyi lélek nincs benne, hogy nem csak hogy nem akarja visszajuttatni, de még használja is.
Hát hazaérkeztünk.
Hazafelé még megálltunk Sümegen, pont elcsíptük a várjátékokat, nagyon klassz volt, csak majd' szétfagytunk a süvöltő szélben.
Szombaton a Kis-Balatonra tettünk kirándulást, csodaszép egy hely, az biztos. Sajnos jobbára csak nyafogás volt, így nem tudtuk teljes egészében kiélvezni a dolgot. De a Kis-Balaton Ház remek hely, és a mellette lévő vizes játszótés szuper.
Nekiállok képeket válogatni...

2009/08/22

Tegnap végül találtunk boltot is meg gyógyszertárat is (valahol útközben veszett el a mobilom), és délután pancsoltunk a medencében, este pedig bújócskáztunk. Illetve én meg Milos csak sétáltunk körbe-körbe, a többiek bújócskáztak.
Tényleg jó kis hely ez, csak eleinte zavaró a nagymagyarország-matricás fíling, és a falon lévő iszonyat igénytelen képektől is lehet tekinteni, mert ezt maximum nem nézi az ember, minden más teljesen okés.
Bár talám mi vagyunk az egyetlen nagy családosak, nem nagyon néznek ránk elborzadva, az öt gyerek láttán. Mondjuk jó kis csapat is vagyunk, a Sándor banda.
Mára rossz időt mondtak, de egyelőre szerencsére se híre, se hamva. Jó lenne, ha ma is ragyogóan sütne a nap, mert nagyon élvezzük a medencézést...
Jó hírek

Na persze a tegnapi nap bőven tartogatott kellemes meglepetéseket is.
Milos kinövesztette a másik fogát is (bal alsó egyes), és a szerdán előbukkant szúrós kis csücsök őrült nővekedésnek indult. Mire hazamegyünk talán félig ki is nő.
Ééééés, megtanult kúszni előre. Az ágyon, ahol van sok klassz kapaszkodásra alkalmas ágynemű, elég jó tempóban halad.
Rossz hír

Elveszett a telefonom. A vadi új telefonom. Eléggé el vagyok keseredve, a tegnap délutánomat eléggé elrontotta. Jura szerint ez csak egy tárgy, és persze teljesen igaza van, de akkor is le vagyok törve, mint a bili füle...

2009/08/21

Élő egyenes adásban jelentkezem az Óperenciás Hotelből.
A leutazás egészen horrorisztikus volt, a Balatonig be volt állva az M7. Persze hogy elfogyott a gyerekek türelme, heten bezsúfolódva a kocsiba, és csak tötyörgés. Másfél óra után hangzott el az első "ott vagyunk már?"
Végre megérkeztünk (3 óra út után), és elfoglalhattuk a szállásunkat (rögtön kiderült, hogy csak egy dolgot hagytunk otthon, ez pedig a tisztasági és gyógyszeres doboz...
Ez a hely tényleg gyerekbarát. Minden kis részlet a helyén van, minden szükséges holmi bekészítve a szobába. Egyetlen probléma, hogy a tisztaság és a pontosság nem túl nagy erényük, a babakád olyan retkes volt, hogy semmi kedvem sem volt belerakni a gyereket.
De ez egy flakon tisztítószerrel megoldható, minden más nagyon rendben van.
Minden helység (tiszta zegzug az egész) megközelíthető rámpán. Én még ennyire akadálymentesített helyet nem láttam.
Az étkező mellett hatalmas játszósarok, és egy külön épületrész is egy hatalmas játszó. Ezen kívül van még oviszoba is, ahol óvónéni foglalkoztatja a gyerekeket.
Minden wc-ben dupla ülőke, kicsit is nagy egyben. Az apartman tökéletes, talán az étkező asztal helyett egy kanapé jobb lenne, de ez csak az én véleményem, másnak simán lehet, hogy bejön így.
Minden apartmannak van egy saját terasz része, a miénk a várra néz, este lónyihogás, szamárbőgés altatott minket.
Mert hogy a birtok külős része villanypásztorral van elkerítve, és ott lovak, szamarak legelésznek békésen. Minden állat szelíd, simán oda lehet menni, és megsímogatni őket.
Az pedig komoly fíling, hogy reggel kimentem a teraszunkra (pisis ágyneműt teregetni), és az út túloldalán legelészett két gyönyörű lovacska.
Van persze medence is, kicsi és nagy, pont megfelelő méretben.
Középen pedig egy hatalmas körben (séta-) bringaút, a belsejében pedig egy klassz kis játszó. A kör szélén padok.
Rengeteg apartmann van, és tekintettel az időpontra mind tele is van, mégis eloszlik ez a sok ember.

Nyugdíjasok, és kettesben nyaralni vágyók számára nem ajánlott a hely, de kisgyerekeseknek egyszerűen tökéletes. Az ár is pont megfelelő.
Ide tuti visszajövünk még.

Mivel Emma lebetegedett, a gyógyszeres doboz meg otthon maradt, most megyünk gyógyszertárba, de csak fele gyereksereggel. Másik fele marad sógyurmázni meg pingpongozni...

2009/08/19


Fél éves

Nagylegény!
A mai nap abszolút híre, hogy a félévforduló örömére kinövesztette végre az első fogacskáját. Így most már nem csak fáj ahogy harap, de szúr is (szerencsére cicit nem harap!).
Ez kihatott az alvásra is, két éjszaka óta (hetek óta először) visszaállt a normális éjszakai és nappali alvása.
Éjjel fél ötkor kel, eszik, visszaalszik, és legközelebb hétkor ébred. Hát ezt nagyon meg tudnám szokni.
Nappal alszik 9(10)-12-ig, aztán kb 2-4 között egy órácskát, végül hatkor szundít egy kicsit. Az esti alvás is 8-f9-re tevődött át.

Mozgásban rengeteget fejlődött, erősödött. Forog, minden irányba, hason körbe-körbe húzza magát a kezével, a kúszás helyett pedig feltolja a popsiját, néha sikerül a kezét is kinyújtani, egyegy másodpercre megvan a négykézláb.
A kutyázást elég érdekes stílusban nyomja, felpucsított popsi, könyöklés.

Sokat fejlődött értelmileg, érzelmileg. Határozottan huncut kezd lenni, és ha nem kínozzák fogbajok, akkor igazán mókás kis alak. A fájdalmat nagyon nem bírja (elvégre igazi férfi), fogzás esetén igazi nyavajgózsák.
Vasárnap pedig a haját is levágtuk (azaz elkezdtük levágni, ma fejeztem be), újra villanthat a bébibulin a klasszikus Sándor-féle makifrizkóban...

Súlyra és centire kicsit visszafogta a lovakat, ami már nem is ártott.
Mai mérés alapján kereken 8400 gramm, és 70 cm (már amennyire lehetséges centi mellé állítani egy sajtkukac félévest...)
A gyerekek már úgy-ahogy megtanulták, hogy ha Milos alszik, ne zajongjanak.
Már csak Jura fejébe kéne ezt beleplántálni. Rendszeresen a lihthóf közepén ordítja el magát öblös hangon...
Hát az én gyerekeim nem félenk a sötétben. Tegnap már naplemente után értünk haza, és még sokáig játszottak a vaksötét kertben. Végül úgy kellett őket berángatni...

2009/08/17

Shit! A fogzás monnyon le!
Nyavajog, sír, mindig, mindenhol, járókában, babakocsiban, hordozóban, kendőben, kisszékben, ölben, kézben, lóbálva, ringatva, cicin, nem cicin.
Alvásból legkésőbb háromnegyed óra múlva sikítva felsír.
Este kap panadolt.
Szegény feje...
Szegény fejem...
Annyira jó lenne

ha csend lenne
ha nem vonyítana egy éles hang percenként, hogy anyaaaaaa
ha le tudnék ülni a wc-re, és legalább 2 (kettő!) percig békességben végezhetném a dolgomat anélkül, hogy valaki rám rontana
ha végig tudnék ülni a fenekemen egy teljes étkezést
ha nem lenne az egyre erősödő gyanúm, hogy egy cseléd vagyok (bár nem is, a cselédeknek is van néha kimenőjük)
ha megszakítás nélkül fejezhetném be a megkezdett dolgomat
ha nem érezném azt, hogy folyamatosan ételt készítek, és tálalok (elpakolok, stb.)
ha ülve ihatnék egy jó kávét
ha nem kéne éjjelente zombimód pisis ágyneműt és pizsamát huzigálnom házszerte
ha tényleg senki nem szólna hozzám és akarna tőlem valamit
ha nem kéne dícsérnem, szidnom, igazságot tennem, békítenem
ha megírhatnám ezt a posztot együltő helyemben

de akkor ez a poszt nem is lenne, és én sem az lennék, aki most vagyok...
Szombaton én is felültem egy kicsit a lóra. Egyből megrohant az összes régi emlékem, jók is, rosszak is. De nem akartam leégni Jura és a gyerekek előtt, szóval igyekeztem helyt állni.
Nagyjából két perc ügetés után ki akartam köpni a tüdőmet, és elkocsonyásodtak az izmaim. Az összes.
Napokig tartó izomlázam volt. Hát ez, akárhonnan is nézzük hipergáz, nem kéne ilyen lerobbantnak lennem, nem csoda, ha estére mindig meg akarok halni a fáradtságtól.
Így aztán megbeszéltük Jurával, hogy ha megjön a következő fizu, veszek én is egy bérletet, és hétvégente lejárok lovagolni.
Túl azon, hogy jelentősen javulni fog az állóképességem, nagyon jól fog esni heti egy gyerekmentes óra. Lajos sem az a szószátyár típus, nagyjából egész (fél)óra alatt húsz mondat ha elhangzik, és azok is jobbára ilyesmik: "na jó, most ügessünk", csípőn a bal kéz", "kézcsere", stb...
Isssteniii lesz!




Napok óta nem bírtam megnyitni a bloggert. Persze a felére sem emlékszem annak, amit írni akartam...
Mindjárt be is linkelek pár videót szuper lovas Emmáról.

2009/08/14

Új telefonom van, hurrá!
Most talán már hívható is leszek végre.
Jura csengőhangja egy kb. 2 éves felvétel, amin öcsi az örökzöld mókuska, mókuska c. bölcsis eposzt adja elő.
Úgy két órát izzadtunk vele, mire a régi telefonról átvarázsoltuk az újra. De sikerült! A végső megoldás az volt, hogy a magyar menüben "felvétel2" néven futó fájlt magyartalanítani kellett, hiszen a szintén magyar menü az új telefonban ezt nem ismerte fel. No igen...

Ezúton is kérem a t. publikumot, hogy amennyiben rendelkeznek a következő számok mp3 változatával, ne habozzanak azt megosztani velem, ugyanis ezeket szeretném csengőhangoknak:
John Paul Young: Love is in the air
Joe Cocker: Summer in the city
Muse: Supermassive black hole
Nickelback: Rockstar

thx


Ez régi már, de csak most került elő a telefonomból.
Megtörtént ez első face to face kontakt a kutya és a bébi között.
Eddig is volt néhány óvatos odanyalintás a járókából kilógó végtagokra, de ma Milos a földön hencsergett, és Chili megrészegülve a simogatásomtól odasündörgött a kiskukachoz.
A játszószőnyeg szélén körömhegyre állva (hiszen arra neki nem szabad lépni) belógatta magát a gyerekhez, egy arcszimatolásra, de Milos azonnal hadiösvényre lépett és egy örömteli kurjantással a kutyára vetette magát.
Egy pillanat alatt belemarkolt az eb üstökébe, és húzta a szájához. Szegény állat próbált volna szabadulni, de Vasmarok Milos szorításából nincs menekvés. A kutya suttogva sikoltozott, nehogy megijessze a gyereket, de azért jelezze, hogy ez neki most nagyon nem jó.
Kimenekítettem szegény jobb sorsra érdemes párát a vérszomjas féléves karmaiból, de közben nagyon röhögtem.
Chili leszűrte a tanulságot, eztán még szélesebb ívben elkerüli a sikoltozó pisiszagú izét, hiába is próbálja az magához édesgetni szebbnél szebb gagyogásokkal.


Ez a negyedik lecke. Előző órán elkapta a ritmust, és azóta közel tökéletesen üget...
Kicsit úgy telt ez a hét, mint ha egy nagy csomó mindent összeturmixoltak, és fejemre öntöttek volna. Itt voltak a nagyok is, de teljesen összevissza jöttek, csináltak programot, és ez behabarva Jura munkaügyi kulminálódásával azt eredményezte, hogy 10-11 körül értek haza minden nap.
Persze kizárt, hogy Emmáékat ilyenkor időben lefekvésre bírjam, és ez magával görgetett egy csomó egyéb problémát is, úgyis mint a végső fáradtságtól való megbolondulás utolsó stádiuma, ami sikoltozós rohangászásban csúcsosodik ki.
Milos pedig határozottan meg van kattanva, napközben szinte egyáltalán nem alszik, este is jóval később fekszik le, közben pedig keserű felhanggal azt hajtogatja: bábábábábábááááá.
Csöppet sem bánom, hogy végre péntek van, és a jövő hét rövidkésre ígérkezik, legalább is ami a szívás részét illeti.

2009/08/10

Szombaton megkapta az első kiskanál almáját (HIPP bácsi főzte neki). Hát nem aratott nagy sikert, jobbára inkább csak fintorgást váltott ki a dolog. Vasárnap újra megpróbáltuk, a helyzet ugyan az. Döbbenten nézett rám, és én ezt meg is értem.
A kaja eddig ciciből jött, folyékony volt, édes, és közben anyához símultunk, aki a fejünket símogatta. Most meg jönnek ezzel a furcsa izével, ami kissé savanykás, furcsa az állaga, meg a szájba jutása is, és a műanyag etetőszékben kell ülni mindeközben.
Video is lesz, ha Jurának lesz kis ideje felrakni a youtube-ra.
Véget ért az éves pihenőm. Hát igen, anyám kibulizta, hogy hamarabb jöjjenek haza, így öt nap lett az egy hétből.
Jura persze ma estére már elígérkezett egy baráti összejövetelre, szóval egyből full üzemmódra kapcsolhatok. Én simán bírnék még egy hetet, az összes lelkifurkám abból áll, hogy még mindig nem igazán hiányoznak. Persze a sok eltervezett dolobgól szinte semmit sem csináltam meg, néhány bevásárláson és garázspakoláson kívül (az meg muszáj volt, szerdán lomtalanítás).
Nagyon jó volt az együtt eltöltött 3 nap is, de ezt is kibírnám még egy hétig simán, vagy bármeddig.
Szóval vegyesek az érzéseim, az persze kétségtelen, hogy jó lesz végre magamhoz ölelnek az én okos nagy gyerekeimet is...

2009/08/08

Bréking nyúz

Emmának kiesett a foga. Szám szerint a hetedik. Hova siet ez a gyerek?
Haszontalanságok

Jura hősiesen elvállalta ma a felvigyázást Milosra, amíg fodrásznál voltam. Bármennyire is igyekeztem, pont úgy jött ki a lépés, hogy túl kevés alvás után pont akkor ébredt fel a gyerek, amikor nekem indulnom kellett.
Jura nagyon szépen megoldotta a dolgot, hiszen a gyerek egész heti háromnegyed órás nyűgadagját fogta éppen ki.
Végül elaltatta, ami szintén nem könnyű egy olyan gyerek esetében, aki cicin alszik el.
Szóval minden szempontból tízpontosan teljesített.
Amikor hazajöttem, mégis arról panaszkodott, hogy nem érezte hasznosnak magát ebben a két órában.
Hát mondom velkám az életemben. Pontosan erről szoktam beszélni neki, és eddig ezt nem is értette. Hiszen ő becsüli, nagyra értékeli az én itthoni munkámat, és ennek alkalmasint hangot is ad . Ha fáradtságról panaszkodom, soha nem mondja, hogy nem lehetek fáradt. Soha nem vár el tőlem többet, mint amennyit a magam kedvéből tennék.
Mégis az embernek néha támad olyan érzése, hogy haszontalan. Itthon nincs olyan mértékű visszacsatolás, sikerélmény, mint pl egy munkahelyen. Senki sem vereget hátba, hogy ejjj, ez igen, milyen szépen levezényelted azt a bevásárlást a három gyerekkel (vö: ejjj, micsoda remek kis prezentáció lett ez), vagy hejj, de ügyesen leszerelted a hisztiző kölköt (vö: hejj, de diplomatikusan oldottad meg ezt a helyzetet a problémás külföldi ügyféllel), esetleg tyűű de szépen elzsonglőrködsz a mosással, teregetéssel, kajacsinálással, elpakolással, kifestőzéssel, szoptatássa egy időben hat dologra koncektrálva (vö: remek teljesítmény volt egyszerre havi zárást, üzleti terveket, auditálást egyszerre megcsinálni), stb, stb...
Itt nincsenek kollegák, tanúk. Az egyetlen dolog amin észrevehető, hogy jól csinálod a dolgod, hogy nincs semmi észrevehető.
Vagy ahogy dédanyám mondta mindig: édes lányom, a házimunka csak akkor látszik, ha nem csinálják.
Ez egy aprócska lépés Jura fejében annak megértése felé, hogy miért is panaszkodom néha arról, hogy olyan haszontalannak érzem magam (noha tudom, hogy hasznos vagyok).

2009/08/06

A mostani szoptatásnak egyetlen aprócska hátránya van. Konkrétan klimaxos tüneteket produkálok. Izzadok, mint kurva a templomban egy sörösló. Eddig röhögtem anyámon, aki egészen váratlan pillanatokban elvörösödött, és a tarkójáról csorogni kezdett a víz, most pedig felváltva lihegek vele.
Azt írják, legkésőbb a szoptatás befejeztével elmúlik. Remek kilátások. Ez, ismerve Milos cicifixációját, úgy az érettségiére meg is valósul.

2009/08/05

Ahhh máj gád
Gyermek egy fél órája alszik, Jura most ért haza egy zsák mexikói kajával. Nincs kétségem affelől, hogy a mennyországban vagyok....
Tévézni fogunk, és közben quesadillas-t és tortilla chipset fogunk falni. Mert megérdemeljük!
Henyehegyek

Emma és Iván ma reggel megkezdte az első hivatalos mamánál nyaralását. Ha minden igaz, egy hétig csak egy gyerekes leszek. Istenem, micsoda nyugalom és béke szállt a házra...
Kanapén heverészés, tévézgetés, maratoni belelavós szopik, csudaklassz.
A mai nap a teljes lustálkodásé, a házimunkát sem viszem túlzásba, majdnem félig bepakoltam a mosógépet.
Holnap jön a takarítónő, és végre úgy tűnik, egy óránál tovább rend és tisztaság is marad a házban. Deszarnekem, deszarnekem...
A lelkem mélyére nézve állítom: egy hangyabokányit sem hiányoznak. Nagyon jó érzés messziről imádni őket.
Lehet, hogy Jura kiveszi a pénteket, három napig csak mi ketten leszünk, és persze Milos, aki végre fél év óta először megérdemli, hogy a két szülője ájulásig imádja, csakis őt.
Na persze a két lókötőt sem kell sajnálni, nyilvánvalóan egy hét alatt tükörsimára lesz nyalva az alfelük, a mama által.

2009/08/04

Nagyon durva jégeső volt ma este. Borsónyi jég kopogott, mint a sörét, szó szerint leszakadt az ég. A gyerekek sikítozva rohangáltak, még Milos sem aludt, csak nézett nagy szemekkel.
Hét helyett fél kilenckor aludt el.
Holnap kárfelmérek...

2009/08/03

Kúszik. Hátrafelé, mint egy kis kerge hernyó.
Pürrög is, nyálat habosít nagy gonddal, ettől úgy néz ki, mint egy nagyon vidám veszett kisróka.

Szóval az utolsó pillanatban, konkrétan szombat reggel mégiscsak úgy döntöttünk, hogy ott alszunk Szilvásváradon. Jól döntöttünk.
Végül maradtunk a La Contessá-ban, és nagyon nem bántuk meg. Kaptunk egy csinos szobát, és bár nem hirdetik mellkas döngetve a nagy gyerekbarátságot, mégis hófehér kisherceg ágy várt Milosra, a fürdőben pedig első osztályú babakád.
Ebben a szállodában minden nagyon rendben van (főleg ha az ember nagyvonalúan elnézi a neobarokk berendezést).
Miután kissé zilált idegekkel érkeztem meg a három gyerekkel, Jura nagyvonalúan bejelentett a wellness-be egy masszázsra.

Maga Szilvásvárad valóban csodaszép, de engem (antiszoc vagyok, na, ez van) a mérhetetlen mennyiségű embertömeg elrészimsztett. Konkrétan a kisvasútra fel sem fértünk (pedig kettőt indítottak), volt szerencsék viszont oda-vissza vagy háromszor megjárni az ország szerintem legszutyvadékabb bazársorát, ahol még írmagját sem találtuk egy normális árusnak sem. Fröccsöntött bóvlitenger.
Mivel tömeg volt, és irdatlan hőség, visszamenekültünk a hotelbe, ahol betámadtuk a wellness részleget, és hosszasan pancsoltunk a jakuzziban. Milos egy angyal volt, a medence partján üldögélt a babakocsijában, és vagy másfél óra hosszat beszélgetett a rongyijával.
Este gyertyafényes vacsora ötösben, aztán ájult alvás. Ki akartuk próbálni a fürdőszobánkban lévő szaunát, de mire bemelegedett, mi kidőltünk.

Másnap végtelen jófejségemben egyedül vittem le a két nagyot az uszodába, Jura addig szusszant egyet, aztán indultunk Kecskemétre, meglátogatni a táborozókat.
Remek kis út volt, remek kis hétvége.
A fátyol vízesést pedig megnézzük majd egy túristarettentő esős őszi napon.

2009/08/01

Táviratilag
Hasrafordult tök egyedül.
Megyünk Szilvásváradra Juráért.
Ha nem lenne még kása az agyam helyén, ebből egy szép kis haikut lehetne rittyenteni...