Az a napnak egy kétségkívül kellemes pontja, amikor leróttam a reggeli köröket, zúgattam a porszívót, beraktam a mosást, a szárítást, a mosogatást, kicsit pakolásztam is.
Jó olyankor körülnézni, viszonylagos rend és tisztaság van (igazi tisztaság csak csütörtökönként van, ha itt volt a takarítónő), és megnyugtatóan zúgnak a gépeim.
Ilyenkor van egy órácskám, mielőtt sorban elkezdenek csengetni a gépek, hogy készen vannak.
Ezek a gépek jó munkaeszközök, sok munkát végeznek, rengeteg időt spórolnak meg nekem. Szeretem őket...

I am a Snapdragon What Flower Are You?

Szegény Jura viszontagságai

Hajnalban bökdösöm, hogy tegye tisztába a gyereket, én a szememet sem tudom kinyitni, a kétóránkénti kelések okán.
Mire a válasz fáradt hangon: ő most nem tud felkelni a gyerekhez, mert egész éjjel szörnyű rosszakat álmodott...

Pár nappal később szintén bökdösöm, hogy keljen a gyerekhez, a fenti okok miatt.
Mire ő: rettenetes éjszakája volt, nem igazította meg este a párnáját, és kicsavart nyakkal aludt.
(mellékzönge: miért nem igazítottad meg akkor? ő: mert nem volt erőm rá...)

Most sírjak, vagy nevessek?!

Képekben

Csütörtökön itt jártak Orsiék babalátogatóban. Milossal megbeszéltem, hogy legyen nagyon jófiú, nem is titkolt kedvcsinálási szándékból.
Jó fiú volt.

Aztán megültük apa szülinapját. A torta mzs csokiskönyvéből származik, gazdag csokitorta pekándióval. Nagyon nyammi.

A fújós képen Emma is fúj :-)

Képek csak úgy a gyerekekről:

És egy személyes kedvenc, ami jól mutatja, miért is olyan remek dolog a hétvége:

Negyvenöt

Annyi éves az én szerelmem.
Amikor megismertem harmincöt volt.
Sokkal jobban tetszik most.
Tíz évvel, tizenöt kilóval, és húsz tonna önbizalommal több most.
Jól áll neki.
Isten éltessen kutyafüle!

Hja, és tegnap meglett a vizelettenyésztés eredménye is, baci tenyészett ki a pisijéből. Az üledék rendben van, a doki néni szerint csak akkor kell antibigyó, ha az sem lesz jó.
Mert kedden megint kell vinni pisit. Basszameg! A kutya mindenit!

Hasfájásrúl

Hát igen, a tankönyvek szerint nagyjából hat hetes korban kezdődik a hasfájás. Milos ma öt hetes, és elég egyértelműen kezdődik nála valami hasonló.
Arra már rájöttem, hogy akár csak Iván, ő sem bírja, ha kávét iszom (voltak előjelek, terhesen sem kívántam sokáig a kávét). Ami tőlem a létező legnagyobb lemondás.
Négy napja nem iszom kávét, és bár Milos megnyugodni látszik, rajtam a létező összes elvonási tünet kitört. Kezdve a nyugtalanságtól a kézremegésen át az éjjel nappal szűnni nem akaró fejfájásig, amit szó szerint megfejeltem a kocsiajtóval, szóval most már van egy hatalmas dudor is a homlokomon, ez biztosítja két napja a halántéktól halántékig nyilalló fejgörcsöt is.
Nyilván az is közrejátszik, hogy Milos éjjel kel 11-kor, 2-kor, majd 4-től óránként. Ez kávé nélkül erősen kileng az elviselhetetlen tartományba.
A tea sem hoz megfelelő eredményt, ráadásul csak a zöld tea mehet, mert a fekete tea is csikarja.
Meg az uborka, a krumpli, és jóformán bármi más, ami nem cukros tészta. Az pedig csak egy pár napig jópofa, utána broáf...

Nem is panaszképpen írom, csak mint egy ténymegállapításként, és nagyon remélem, ha újra gyerekre vágynék, előtte elolvasom ezt a posztot.
Na persze később ezekre az emlékekre a feledés jótékony fátyla terül, és csak az marad meg, hogy bár kel szopni, szépen vissza is alszik utána. Pár év múlva nyilván valami olyasmire fogok emlékezni, hogy hát igen, Milos a kezdetektől fogva remek alvó volt, sosem fájt a hasa, összességében rendkívül jó gyerek volt, az a pár hónap kávé nélkül pedig egyértelműen az én egészségemet szolgálta, gyerekjáték volt lemondani róla...

Szóval megyek is a gyógyszertárba, és megveszem a gripe watert...

Édes Emmám

Tegnap fekvéskor kibökte, pedig láttam rajta, hogy még beszélni is fél a dologról, legszívesebben nem beszélne róla.
Azt mondták neki az oviban, hogy szurit fog kapni. Ugye hogy nem?
Olyan reménykedve nézett rám, annyira remélte, hogy megnyugtatom. A szívem is belesajdult, annyira sajnáltam, úgy éreztem, hogy cserbenhagyom a válasszal.
Mert hát bizony fog kapni szurit. Vár rá a hatéves oltás. Ha eltitkolom, akkor hazudok neki, ha elmondom, beigazolódik a rettegése.
Szinte láttam, ahogy a nagyobb lányok piszkálják vele az oviban, ő pedig váltig állítja nekik, hogy ő bizony nem fog kapni szurit, és majd az anyukája is jól megmondja ezt.
Elmondtam, mert nem akartam hazudni.
Nagyon rossz volt. Még sokáig sírt, és sokáig nyugtatgattam.
Na persze a legnagyobb megnyugvást az hozta, hogy elmondtam, aki szurit kap, az utána ajándékot is választhat.

Paranya

Milos a bal szemét sosem nyitja ki annyira, mint a jobbat. Az első hetekben egyáltalán nem is nyitotta ki, fél szemmel sandított gyanakodva a világra.
Mondtam is tegnap a védőnőnek, aki megmosolygott. Azt mondta, egyszerűen arról van szó, hogy az a szeme kisebb, és hát az ilyen duci babák (höhö, finoman fogalmazva... mégis mit lehet mondani egy olyan gyerekre, aki heti fél kilót hízik - jobbára arcra...?!), na szóval az ilyen duci babák könnyen behízzák a szemüket, és a hájtól hurkáktól nem is tudják kinyitni...
Na tessék, én meg már komplex neurológiai rendellenességről fantáziáltam, pedig egyszerűen csak dagadt kissé husi a gyerek.

Mosollyal továbbra sem kényeztet szemtől szembe, a hatalmas vigyorokat és csiklandós kuncogásokat kizárólag a mellemnek tartogatja.

Már egy hónapos!
Hát igen, rohamtempóban öregszenek ezek a gyerekek...
Ez alatt az egy hónap alatt sokminden történt. A nagy zabálásoknak meglett az eredménye, egy kilót ráhúzott a születési súlyára (a legkisebb mért súlyára pedig majdnem másfelet).
Tegnap szép kerek 4990 grammot mutatott a mérleg.
Kinőtte az ötvenes ruhákat, és úgy tűnik, most hosszra gyúr, az ötvenhatosokban sem fog sokáig időzni.
Túl vagyunk az első betegségen is, egy egy hétig tartó taknyosságon (jobban belegondolva eddigi életének egynegyedében beteg volt).
Két-három óránként éhezik meg még mindig (vö. a súlygyarapodásával), bizony éjjel is.
Éjjel sokáig másfél óránként ébredt enni, ennek is megvan a maga szépsége, mégpedig az, hogy 2 napja már csak két és fél - három óránként kel. Ilyenkor reggel friss vagyok és üde.
Fürdeni utál, pucéran lenni utál, a tisztábatevést utálja.
Tulajdonképpen mindent utál, ami nem cicizés.

Már nem csak eszik-alszik csomag, többet ordít is, mert már nem alszik el olyan könnyen, viszont elég hamar elfárad még.
Érdeklődve nézelődik, kedvence egy plüss macska amit az ágyrácsra akasztottam neki. Ezt használtan szereztem a neten párszáz forintért.
A soktízezer forintos zenélő, forgó, fényjátékos hájtek hintát utálja.
Szépen emeli a fejét hason, úgy nézelődik egykét percig is.

Szociális téren is sokat fejlődött, egyszer véletlenül majdnem rámmosolygott, de aztán időben észbekapott. Már hajlandó rámnézni, összeráncolt szemöldökkel, csücsöri szájjal, kicsi manószemeiben egy aggszűz matektanárnő rosszallásával.
Vigyorogni kizárólag a mellemmel a szájában hajlandó, akkor viszont sokat és elégedetten, néha felkuncog duhaj jókedvében.

Összességében imádnivaló, klassz kiskölyök, megtiszteltetés az anyjának lenni...

Szombaton kiderült, hogy a természet bármennyire is titkolja, itt bizony tavasz van. Nagyon jót piacoztunk. Iván kicsit elveszett, de aztán meglett, a főtéren ült a szökőkút peremén, és az indián zenészeket nézte.

Közben Milos elkezdett nyígni, én pedig leültem egy padra a napsütésben, és megszoptattam. Közben néztem Jurát és a gyerekeket, ahogy a szökőkutat nézték, és a zenét hallgatták.

Arra gondoltam, hogy mennyit ijesztegettek, hogy majd milyen nehéz lesz három gyerekkel, csak egy-két ember mondta, hogy neki ettől kerekedett ki a világ, de mások leginkább csak a problémákat sorolták.

Hát vannak problémák persze, és rengeteg megoldani való feladat, de ott a padon végre meg tudtam fogalmazni az érzéseimet.

Ez a legjobb dolog, ami történhetett, Milosnak helye volt a családban a kezdetektől fogva, és most hogy megszületett, kerekké vált a család. Így vagyunk mi teljes egész.

Pedig Milos kezd életre kelni, már nem csak egy alvó kis csomag. Néha nehezen alszik el, éjjel másfél-két óránként kel, ordítani is szokott torkaszakadtából sokáig, és mégis...

A terhesszexben az a jó, hogy maximum 9 hónapig tart, nem is annyira szenvdélyes, cserébe rendkívül vidám, különösen az utolsó hónapokban sokkal gyakrabban végződik röhögőgörcsben, sem mint orgazmusban.
De a leges-legjobb dolog az benne, hogy egyszercsak elmúlik, és akkor olyan örömet lel az együttlétben az ember, mint a legnagyobb szerelem idején.
Vegyen Ön is mosómedvét terhesszexet!

Ps: ugye, ugye, hogy érződik, hogy sikerült majdnem(!) három órát egyben aludnom? Szinte sok is volt...

Tanácsadás

Egy héttel hamarabb mentünk, mert három hetesen a fiatalember még ragaszkodik a köldökcsonkjához. Nem kellett lápiszozni szerencsére.
Viszont megnézte a doki néni a torkát, szerencsére csak a takonykór van.
Az bőven elég is, második éjszakája ébred szegénykém (és szegény én) másfél-két óránként, mert csak szopi közben tisztul fel az orra.
A mérlegen 4,5 kg-ra mázsálták az én csöppemet, ez kicsi hijján egy kilóval több, mint a legkisebb mért súlya...
Hosszra továbbra is 54 cm, ez vicces, a fejkörfogata meg még kevesebb is, mint amivel született. Legalábbis a védő néni centije szerint...
Szerencsére most egy hónapra békénhagynak minket, csak pisit kell vinni.

Tegnap megvolt az első egyedüli utunk Milossal. Jó fiú volt, 4-re végzett a kajálással, tiszta pelusban, álmosan pislogott, mikor beraktam a hordozóba.
Részéről végigszunyálta az egész utat.
Nagy nehezen bekötöttem az ülésbe (bakker alig fér el az anyósülésen...), és az ovihoz érve használatba vettük az új hiperszuper babakocsi vázat. Tényleg egykezes!
Az oviban volt hű meg háá, meg deszép babaaa. Emma és Iván pedig büszkén mondta mindenkinek, hogy ez a baba csak az övék, és sütkéreztek a dicsőségben. No meg persze az is számított, hogy csak ők nyúlhattak hozzá...
Szépen hazajöttünk, és vidáman töltöttük az estét, amíg apa haza nem ért...

Nőnek, növögetnek.
Néhány éve ábrándozunk erről, hogy az milyen lesz, mikor egy hétvégén végre alhatunk, a gyerekek nem fognak bombaként az ágyunkba vágódni hajnali hatkor.
(Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy elég jó alvók voltak mindig is, panaszra nem sok okunk volt eddig sem.)
Pár hete Emma felnőtt.
Reggel felkel, lemegy a földszintre, bekapcsolja a tévét (mindig a bebén, vagy a jimjam-en van), és csinál magának reggelit (csokigolyót tejjel). Iván néha csatlakozik hozzá, kap reggelit Emmától, vagy csinál magának.
Na mi ebbe az istenkirály helyzetbe szültünk bele egy újabb gyereket...
Még szerencse, hogy Milos továbbra is imádnivaló, jó természetű gyerek, öröm vele az élet.
Azért így nagyon könnyű háromgyerekesnek lenni...

Nőnap
Én nőnapra virág helyett inkább alvást kértem, és kaptam is, igaz csak egy nappal később...
Milos egész jól tartotta a 2,5-3 órás ébredéseket éjjel, és csak egyszer kellett szívni az orrát.
Én tegnap este megpróbáltam megnézni a Bones-t, de képtelen voltam ébren maradni. Esélytelen vagyok egy 10 után kezdődő film megnézésére.
Reggel Iván bejött, és akart valamit, de én olyan kómás voltam, hogy nem is emlékszem rá, mit mondott, csak arra, hogy könyörögtem neki, hagyjon aludni.
Szegény látta, hogy nem tud velem mit kezdeni, szóval békénhagyott.
Reggel f9-kor ébredtünk Milossal, felkaptam a kis tátotogó madárkát, és lecaplattam a földszintre. Mi ez csend? Már nem is voltak otthon. Jura összekészítette őket, és már el is mentek az oviba. Iván úszócucca itthon maradt, de később kiderült hogy direkt, hiszen Iván nem akart ma úszni...
Egy biztos, kipihentebb vagyok, mint terhesen...

Milos csúnyán lebetegedett. Elkapta (vagy az Emmától, vagy anyutól) a takonykórságot.
Szegény kismókus még alig múlt két hetes, de már megismerkedett a Naagy Orrszívó Porszívó Szörnnyel.
Szóval szívom az orrát éjjel-nappal, kúrálom homeós cuccal (az egyébként tényleg szuper), hallgatom a köhécselését, és nagyon csúnyákat gondolok aznak a felmenőiről, akik azt híresztelik, hogy az anyatejes gyerekek nem betegek...

Ez az ezredik bejegyzésem ebbe a blogba!
Hurrá!

Ivánduma

Tegnap tettünk így öten egy kisebb kirándulást a Balaton partra a babakocsiért.
Milos az út közepén (autópálya, 150 km/h offkorsz) elkezdett éktelenül üvölteni, de mint akit nyúznak. Hiába csitítottuk csak ordított egyre szürkülő fejjel.
Próbálkozásainkat megunva Iván rezignált hangon megszólalt hátulról:
- Azt mondja, hogy vegyétek már le azt a kurva sapkát!
Levettem, és láss csodát, Milos elégedetten elhallgatott és visszaaludt...

Pénteken ötgyerekesek voltunk:



Milos végigszunyálta a bulit. De hogy mit csinál négy testvér egy szeles koratavaszi délutánon?
Hát játszanak. Na jó, egy kamasz lány már inkább a netezést választja a duplózás helyett...



De ha apa is beszáll a mókába, akkor mind az ölében teremnek... (Na jó, Milos mindeközben tovább szundikált...)

Milos 2 hetes

Milos szerint az élet

egy hatalmas cicizés, amit bosszantó dolgok szakítanak meg, úgyis mint alvás, kakilás, pelenkázás, fürdés.

Egyetlen megoldás létezik, bármiféle probléma merül fel.

Ha éhes, ha álmos, ha pisilni kell, ha kakilni kell, ha csikar a pocak, ha megijed, ha fázik, ha melege van, mindenre csak a cici hoz enyhülést.

Ha jobban belegondolok tulajdonképpen a férfi lét alapjai meg is vannak, innetől már csak szocializálódnia kell...

Nem tudom létezik-e a bébiblúznak ellentéte, de az biztos, hogy én abban az állapotban vagyok.
Tökéletesen kerek a világ, boldog vagyok és kipihent. Végre tudok aludni, ha 3-4 órát is, de akkor legalább mélyen alszom.
Persze könnyű egy ilyen remek gyerek mellett.
Kezdi beállítani a napirendjét, reggel 1-2 órát már ébren van, fekszik az ágyában, nézelődik, dumál, röfög, hadonászik.
Közben én el tudom indítani a napot, zuhanyzom, felöltözöm, összeszedem a szennyest, a szétdobált pelusokat, kiürítem a szemeteseket, berakok egy mosást, stb...
Aztán elszunnyad egy órára, azalatt megreggelizem, esetleg begíújtok a kályhába.
Aztán egész nap eszik-alszik üzemmódban van, max negyed órákat van ébren.
Este megint ébren van egy órácskát, fürdés, hosszú szopi és alvás.
Éjjel 3-4 óránként ébred, kényelmesen falatozik, és szinte azonnal vissza is alszik. Ha még ébren van és úgy teszem le, akkor is visszaalszik néhány perc röfögés után.
Sajnos muszáj éjjel is pelusozni, mert iszonyat sokat pisil, reggelre simán kifolyik a pelusból, ha nem teszem tisztába éjjel.
De szerencsére nem szokta zavarni a visszaalvásban a pelusozás sem.
Remélem ezt a jó természetét megőrzi, és nem csak az újszülött demó üzemmód ez még...

Nagycsaládosak lettünk, ez egészen nyilvánvaló.

Nagy örömöm, hogy Emma és Iván teljesen lenyugodott, amióta Milossal hazajöttünk. Rettenetesen stresszelte őket a várakozás.

Most minden nyugis és nagyon jó.

Persze Milos egyelőre nagyon jó baba, egyedül az esti fürdetést nem szívleli, azt őrületes hangerőn ordítja végig.

Így:

Tegnapelőtt pelenkázásnál sem hagyta abba, rezegtek az ablakok a hangerőtől.

Emma és Iván nagyon meg volt szeppenve, a nagy stresszt végül úgy oldották fel, hogy felkucorodtak az ágyukra, és szoptatták az alvós állataikat.