2008/02/29

Február 29.
Négyévente van lehetősége az embernek február 29-én blogbejegyzést írni.
De mit írjon az ember, ha nagyjából semmi sem történt vele? Mármint persze sokminden, és összességében ez egy remek nap volt, tekintettel arra, hogy tegnap Desperate Housewife maratont hirdettem, szóval vagy 4 részt lenyomtam ma is egyben, de hát azért ez nem egy fenkölt dolog. Talán észre sem venném, ha idén sem lenne február 29...

2008/02/27

Egy kis statisztika

2000 novemberében hagytam abba a fogamzásgátló szedését
2002 május 19-én menstruáltam utoljára (norcoluttól)

2002 augusztus végén úgy döntöttünk, indulhat a baba projekt
2002 szept. 1-én bejelentkeztem a felkészülős topikba
2002 szeptember 10-én megvettem a hőmérőt
2002 szeptember 12-én elkezdtem a hőmérőzést
2002 szeptember 17-én valószínűsíthetően összejött Emma
2002 szeptember 23-án pecsételő vérzésem volt, valószínűleg a beágyazódás miatt. Csináltam tesztet, negatív lett. Elkezdtem szedni a norcolutot
2002 október 2-án pozitív lett a teszt.
2003 május 31-én megszületett Emma

2004 február elején eldöntöttük, jöhet a kistesó ("természetesen" nem menstruáltam addig sem)
2004 február 4-én elkezdtem hőmérőzni, és bejelentkeztem a felkészülős táblába
2004 február 20-án peteérést jelzett a ferilitifriend, valószínüsíthetően akkor jött össze Iván
2004 március 2-án pozitív lett a teszt, igaz alig láthatóan
2004 november 4-én megszületett Iván

Aki nem hiszi, járjon utána...
Öcsiduma

- Anya! Kérek csokijojót (csokigolyó)!
- Szívesen adok. És egy puszit kérsz?
- Nem! Inkább a csokijojót...

2008/02/26


És ha már a múltat idézzük...
A képen láthatók a nagyszüleim, és a dédszüleim. Ez egy olyan nyári nap, amilyen nyári napok sokasága él bennem a gyerekkoromból (a kép készítése idején 1 éves lehettem). Ülünk a nagy diófa alatt, és beszélgetünk. Vagy talán mi gyerekek elmélyülten homokozunk a közelben. A nap szinte perzsel (ez látszik a kép felső részén, ahogy beégett a kép), de a diófa alatt kellemesen hűs van. A kutya lihegve fekszik a maga kaparta lyukban, néha odaszédeleg a vizestálkájához, ami egyébként egy csorba kislábos, és a kerti csap alatt van, hogy mindig lehessen friss vizet engedni neki. Ahogy lefetyel, mind odébblökdösi a betonon, ezért egészen kopott már a láboska alja.
Senki sem rohan, úgy tűnik megáll az idő.
Az az idő, ami azóta harminc évet rohant tova. A háttérben lévő két "kis" diófa közül a kisebbik már gyerekkoromban ki lett vágva, a nagyobbik pedig éppen tavaly. Életveszélyessé vált.
A kút nem működik már, a kert pedig csak haldoklik, elmúlt már az a buja növénytenger, ami gyerekkoromban elborította.
A képen lévő négy ember közül három halott, és a "nagy túlélő" mama is inkább csak vegetál, sem mint él.
Így leszünk igazán felnőtté, szép lassan meghalnak azok, akiknek mi voltunk "a gyerek", a mi kezünkben van a stafétabot, nekünk kell újabb buja szilvágyi kerteket varázsolni, mi beszélgetünk csendesen a fiatal diófa alatt, miközben a mi gyerekink játszanak a közeli homokozó hűsében.
Miénk az elkövetkező harminc év nyara!
Összesítettem a tavalyi számlákat. Rezsi, mobil, újságelőfizetés, biztosítások, stb.
Hát csaknem egy millára rúg az összeg.
Még szerencse, hogy egy évben csak egyszer szembesül ezzel az ember...

2008/02/25




Na hát hogy miből lesz a cserebogár!
Ez itt én vagyok, pár hetesen, és egy évesen. Szerintem egyik gyerekem sem hasonlít rám, de én sem egyik felmenőmre sem...

2008/02/23

Tegnap zombi voltam
Mostanában egyre gyanusabbá vált, hogy az alkoholt egyre nehezebben, és hosszabban bontja le a májam, mint ahogy én azt megszoktam. A laboreredményeim is ezt támasztották alá, a májfunkcióm nem lett százas.
Elképzelhetetlen, hogy három pohár könnyű, minőségi fehérbor elfogyasztása, sok víz, és nagy alvás után reggel részegebb legyek, mint amikor lefeküdtem.
Napközben még simán sípolt volna a szonda, ha fújattak volna velem.
Hipergáz.

Hipergáz, hogy elfelejtettem kindertojást vinni Emmának, mikor megígértem. Úgy éreztem magam, mint egy szarházi alkesz, aki mattrészegen még a gyerekéről is megfeledkezik.
Ezek után egész nap zombi voltam. Bevásároltam, de Fótról hazafelé jövet úgy éreztem, hogy nem bírok Veres felé kerülni, haza is alig érek.
Lepunnyadtam a gép elé, akkor kicsit kipihentem magam.
Aztán irány az ovibölcsi, rohanás haza, mert jönnek Orsiék.

Ezer éve nem találkoztunk velük, és már nagyon hiányoztak, de én olyan kripli voltam, hogy még a palacsintasütést sem élveztem. Úgy éreztem, kiájulok a tűzhely mellől. Idegesített a nyüzsgés, az agyam lomhán döccent, gondolatokra már nem futotta az erőmből.
Rengeteg vizet megittam, de alig pisiltem, estére teljesen felvizesedtem.
Végül fél tízkor elmentek Orsiék, tízkor már a gyerekek is ágyban voltak, Jura altatta őket.
És beájultam az ágyba, és AZONNAL elaludtam.

Hajnalban átjött Emma, de most az sem esett jól, hogy hozzámbújt, nagyon pihenni akartam. Végül helyet cserétünk Jurával, így tudtam még aludni.

Ma is nyomi vagyok, de közel sem annyira, mint tegnap. Jönnek vendégek, főztem isteni csirkebecsináltat, meg rakott krumplit.
Remélem a tegnapi csak valami egyszeri szívás volt, mert azon túl, hogy bosszantott, még ijesztő is volt.
Az alkoholnap meg befellegzett, úgy tűnik arról a kevés kis borról is le kell mondanom, amennyit eddig megittam.

2008/02/22

Ivánduma 2.

Minden reggel apa viszi őket ovi/bölcsibe. Van hogy én, de együtt szinte sosem.
Tegnap este viszont az állomáson maradt az autóm, Jura pedig rábeszélt, hogy menjek el vele ovi/bölcsibe, aztán visszahoz a kocsimhoz. Persze könnyen ráálltam.
Beszállunk az autóba, elindulunk. Kicsi zavart csönd után öcsi elképedt hangja hasít a levegőbe:
- Anya, micsináááálsz?! - ti. mi a túrót keresek én itt a kocsiban, miközben apa viszi őket.
Hát igen, a megszokás nagy úr!
Ivánduma

- Úgy hívnak hogy Sándor Iván László?
- Nem! Sándor Öcsike László!

2008/02/21

Jellemző rám nagyon

Tegnap esti beszélgetés:
- Édesem, képzeld, találtam a Vaterán egy tök jó babakocsit, olcsó is nagyon, és pont olyan, amilyet akarok...
- Szerelmem! Én tényleg nem vagyok babonás, meg nem hiszek ezekben a dolgokban, és oké, ne is várjunk még a 12. hétig sem, de KÖNYÖRGÖM leglább legyél terhes, mielőtt babakocsit veszünk!
- Szőrszálhasogató! - duzzogva jobbra el...

Hát igen, nincsen könnyű dolga a férfiaknak sem :-)))
P.S. Azt hiszem ma mégsem megyek az okmányirodába. Nehogy véletlenül rosszat kívánjak valakinek... :-D
Kedves barátaim és üzletfeleim, valamint nem barátaim, ellenségeim, rokonaim és egyéb állatfajták!
Kívánok nektek minden jót a mai napon, teljesüljenek a kívánságok, legyen boldogság meg békesség és így tovább és így tovább...

Na merthogy kaptam egy mélt, miszerint ma ööö... nah, megkeresem inkább.
Szóval:

"2008-ban a 10 milliószoros napok:
Február 21. csütörtök
Május 19. hétfő
Július 6. vasárnap
Október 21. kedd

Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint. Ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Fontos,hogy arra gondolj amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid,gondolataid merülnek fel.Nyilvánítsd ki,hogy elengeded őket. A nagy terheid felodását érdemes erre a napra időzíteni. Küldj fényt a Földnek és az emberiségnek!Képzeld el a Földet egészségesnek,a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek. Lásd a Világ békét ünnepelni! Tegyél meg mindent amit szeretnél 10 milliószoros erővel hatni! Szólj minél több embernek,hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon."

Hát így, remélem mindenkinek világos.
De még ha ez az egész egy nagy horcrux hoax is, amire azért komoly esély van, akkor is rájöttem, hogy ez tök jó.
Merthogy jó jót kívánni az embereknek, még azoknak is, akiket nem szeretünk. Csak úgy...

2008/02/20

Csak a mi kutyánk lehet annyira gyagya, hogy az elérakott töltöttkáposzta maradékból először a káposztát eszi ki, majd csak aztán a húst nagy finnyogva :-)

Testvérek
Olyanok most, mintha mindig is együtt lettek volna. Nem emlékeznek rá, hogy nem egyszerre születtek hozzánk (nem is emlékezhetnek), meg is lepődnek, ha mesélek eről az időről. Emma még szinte baba volt 17 hónaposan, mikor Iván megérkezett.
Szörnyű lelkifurkáim voltak amiatt, hogy ketten vannak, és egyiküknek sem tudom igazán 100%-ig szentelni a figyelmem, időm, türelmem. Aztán rájöttem, hogy az nem is lenne jó. A szeretetemből jut egyformán rengeteg (bár ez eleinte nem így volt, és ez szintén nagy gyötrelmeket okozott).
Most már tudom, hogy ők csak nyertek ezzel a helyzettel, hogy itt vannak egymásnak. Most mégis megint jön a lelkifurka. Hogy szabad-e, hogy jó lesz-e.
Biztosan tudom, hogy igen, és azt is, hogy ezúttal hamarabb túljutok ezen a krízisen.

Mostanában rosszul alszom, pedig nekem az alvókám mindig is kiváló volt. Négykor menetrendszerűen felébredek, és csak jár, csak jár az agyam.
Főleg praktikus dolgokon. Gondolatban százszor átrendezem a házat, bútorokat veszek és pakolok át, falakat tűntetek el, hogy újakat építhessek.
Élvezem is, meg félem is... Mindig ez a kettősség... Fene az ikrek mindenemet!

2008/02/19

Hosszas gondolkodás után úgy döntötten, orvost, és kórházat váltok. Nem mintha nem lennék megelégedve az előző dokimmal, de 3 hetente terhesgondozás 10 rugóért, az picit megfeküdte a gyomromat.
BKV-val az Uzsoki messze van, és nagy pocakkal ha csak nem muszáj, nem akarok majd vezetni túl sokat. Jurát sem ránthatom be minden nyunyó CTG-re sofőrnek.
Hosszas kereségélés után az ÁEK lett a nyerő, lánykori nevén MÁV. Találtam is egy dokit, csak jót olvastam róla, március negyedikén megyek hozzá, és könnyes búcsút veszek a spirálomtól.
A magánrendelője a Nyugati téren van, ami már csak azért is kiváló, mert innen indul a vonatom.
Hurrá!

2008/02/18

Emmaduma

- Anya! A kistesót hívják úgy, hogy Peti, és lány legyen!

2008/02/15

Kertész bácsi nagyon klassz lehet, mert Emma szerdán (második hittan után) este azt kérte az apjától, hogy a szokásos esti ének helyett a "Jézus szeret minden kicsi gyereket" című kis nótát adják elő.
Apa - meggyőződéses ateista - engedett :-)))
A kukás bácsik istenek

Ma reggel teljes mértékig ráébredtem erre az egyszerű tényre, amit a világ összes gyereke persze már eddig is tudott.
Én a kukámnak minden négyzetcentiméterét kihasználom. Amikor látszólag megtelt, akkor én beleállok, és ugrálok rajta kicsit. Ezzel a módszerrel tökélyre fejlesztettem a tömörítést. Viszont olyan nehéz lesz a kuka, hogy alig bírom levonszolni a kapuig. Pedig kereke is van...
Reggel családilag álltunk az ablakban, és lestük a kukás autót - már ahogy ezt minden péntek reggel tesszük.
Jurával mindketten arra tippeltünk, hogy a mi kukánkat beakasztja a hátsó billenőbe a pasi, nem csak úgy beborítja, mint a többit.
Éééés nem! Felkapta, mint a pihét, és beborította a cuccot.
Leesett az állunk. És ekkor már tudtuk, hogy a gyerekeknek van igaza, és a kukás bácsik tényleg istenek!
Kaptam Valentin napra egy képeslapot.
A képeslapra eredetileg ezt írták:
Kívül: "Minden pillanatban újjászülethetünk."
Belül: "Minden pillanat lehet egy új kezdet. Csak döntés kérdése. A mi döntésünké."

Jura pedig ezt írta bele:
"Édes Egyetlenem!
Olyan nagyon szeretlek Téged, hogy azt szeretném...
...
SZÜLJ NEKÜNK MÉG EGY GYÖNYÖRŰ GYERMEKET!"

Hát ezen csak sírni lehet, pedig még nem is vagyok terhes.
Ez a nap azért mégiscsak jó, ha lehántjuk róla a nyilvánvaló üzleti megfontolást, a piros szivecskéket, meg a rózsaszín maszlagot és kiderül, hogy van neki jó oldala is.
Az embereket azért talán mégiscsak arra készteti, hogy valamiféle állapotfelmérést végezzenek a kapcsolatukon.
Szeretem ezt a napot, mert végig azon morfondírozom, hogy hol is tart a mi kapcsolatunk, és ez jó, mert azt gondolom, hogy nagyon jól áll a szénánk...
Nem tudom ezt a posztot most jól megírni, mert amit írni akarok az itt van bennem, de csak kinlódom, mert nem jönnek elő a megfelelő szavak.
Hogy olyan mélyen vagyunk egymás lelkébe ágyazódva, hogy néha nincs is én és ő (és ebben a kontextusban persze Nagy Ő), de mégis soha ennyire szabadnak nem éreztem még magam az életemben. Ez elsőre ellentmondásnak tűnik, de valahogy mégsem az.
És átküzdött öt év után még mindig fellobban néha a szerelem, de ha éppen nem szerelem, akkor is egész egyszerűen csak nagyon nagyon jó, és átszexelt 9 év után is tud egyre jobb és jobb lenni...

Vagy egyszerűen csak az, amit nemrég mondtam hirtelenjében nővérem barátnőjének, aki egy családi banzájon félrevont a konyhában, és cinkosul lehalkított hangon azt kérdezte tőlem:
- Na és a férjeddel hogy vagytok?
- Hát tudod... Életem három legjobb döntése ott ül bent a szobában - válaszoltam neki és rávigyorogtam.
Ilyen egyszerű ez, és annyit gondolkodtam ezen utóbb, és rájötttem, hogy hát semmi sallang, csak ennyi, és ez minden.
Három jó döntés, és most itt a negyedik jónak tűnő döntés. Négy igazán jó döntés egy ember életében azt gondolom, az már valami, az úgy nagyon rendben van...

2008/02/14



Család

Az oviban ez a téma a héten. Nem tudom mennyire látszik a képen, de középen van egy hatalmas apa, mellette jobbra egy kicsit kisebb Emma.Apától balra kicsi anya, ölében Öcsike. Öcsike alatt még valaki, Emma szavaival élve "egy kicsi alak, még nincs neve"...

Nem beszéltünk neki a kistesó dilemmáról...

2008/02/13

Emmaduma

- Anyaaa! És akkor mi van, mikor anya is meztelen és apa is meztelen, és itt vannak az ágyban?
- Öööööö...

2008/02/11









És az isteni hétvége elcsípett pillanatai.
Tavasz van, igazi langyos tavaszi meleg. Mindenki jól érezte magát. Jura a gyerekekkel homokozott vagy két órát.
Látható még egy elégedett kutya és macska, valamint a kertünk, ahogy alakul. Lett egy hatalmas szabad terünk, ami most még csak fel van rotálva, nemsokára füvesítve lesz.

Itt látható a korábban említett legújabb játék. Egymás elmélyült vizsgálgatása. Akár fél órát is elvannak ezzel.



Kaptok sok képet!
Mert voltunk Zsuzsiéknál babanézőben. Gréti tündéri hat hetes kisbaba, aki pontosan olyan, amilyennek egy kisbabát elképzel az ember. Eszik, alszik, pelusba rottyant, gügyög, és átalussza az éjszakát. Az anyukája kipihent, mosolygós, jókedvű.
Kaptam az alkalmon, és nosztalgiáztam is kicsit.

2008/02/10

Mónika só

Házhoz jön, még áramot sem kell pazarolnom a tévébe.
Takarítónőm, Mónika, egy igazi csupaszív, dolgos parasztasszonyka, igaz nem túl sok elvégzett osztállyal. Bár foga - még - van.
A férje Jani, egy halgatag, ügyes ember. A munkanélküliség elől menekültek fel a viharsarokból.
Tíz éves kisfiuk Jancsika küzd a falusi iskolában.
Mónika takarít, gyerekekre vigyáz, dolgozik a helyi CBA-ban. Jani csak nem talál munkát, Mónika panaszkodik rá, egyre többet.
Pénteken egészen izgatottan jött takarítani, zsezsgett, nyüzsgött, csak nem bírta elkezdeni a munkát. Mielőtt elindultam volna otthonról babátlanra, csak kinyögte, ami a csőrét bökte.
Az egyik kollegája -árufeltöltő szintén- ajánlatot tett neki.
Mónika só, nincs menekvés, jött utánam a fürdőbe, a ruhámért, mögöttem állt, míg sminkeltem gyűrögette a porrongyot izgalmában.
Aprólékosan megtudtam mindent Janiról, aki felháborító módon csak havonta egyszer "fekszik mellé", még mindig nem talált munkát, egyre feszültebb a kapcsolatuk, csak féltékenykedik naphosszat, hát persze hogy az a fess, elvált árufeltöltő teljes izgalomba hozta.
Legott meg is tudom, hogy az ajánlat mit is tartalmaz pontosan, csak előbb kitessékeltem a fürdőből amíg pisilek. Szinte látom, ahogy az ajtó előtt mereng, a rózsaszín tollseprűt morzsolgatja közben.
Mire indulnom kell, mindent megtudok. Az ajánlat tisztességesen tisztességtelen, visszautasíthatatlan. Tégy belátásod szerint - vigyorogtam, és elviharzottam, mert Jura már az ajtóban toporgott.
Kiváncsian várom a fejleményeket...

2008/02/08

Emma

Tegnap kikérdeztem az óvónénit Emmáról. Kicsit aggódtam ugyanis, hogy nem túl erőszakosan irányító-e a csoportban. Kiderült, hogy egyáltalán nem. Andi néni szerint korának megfelelő hévvel védi azt, ami az övé, de cseppet sem túl erőszakosan. Sőt, nagyon békeszerető ember, ha egy ügy elintézésére akad békés út is, ő azt választja.
Egyébként kiegyensúlyozott, vidám, ügyes kislány.
Dagadott a kebelem.

2008/02/07

Emmaduma

Tegnap volt először hittan az oviban. Vegyes érzelmekkel engedtük meg hogy járjon, a döntő érv az volt, hogy minden barátnője megy a csoportból (na igen, szigorú elveket követő szülők vagyunk :-)
Izgatottan kérdeztem tőle délután, hogy mi volt hittanon.
Mire a válasz:
- Hát kaptunk szinezőt és matricát a kertész bácsitól.
- Kitőőől?
- Hát a kertész bácsitól!
Óvónéni közbeszól:
- A lelkész bácsitól...

Hitetlen burzsuj kölök...
Három éves státusz

Tegnap elvittem Ivánt orvoshoz, mert a bölcsiben váltig állították, ez a gyerek beteg, nagyon csúnyán köhög. Köhögni köhög ez igaz, de azért a csúnyától messze van (vagy csak nekem, a kruppon edződött anyának?).
Mindenesetre őrületes mázlink volt, mert a rendelés elejére kaptunk időpontot. Iván mostanában egy tündér, egy csomó mindent meg lehet vele beszélni. El is mondtam neki, mi vár rá, a doktor néni megnézi a torkát és meghallgatja a tüdejét, szivecskéjét. Mivel köhögött, ez teljesen reális kép volt számára.
Amikor bementünk a vizsgálóba, doki néni rákérdezett, hogy megcsináltuk-e neki a három éves státuszt. Jobb későn mint soha, alig 3 hónapja múlt három éves.

Nosza akkor pucérra a gyereket. Iván kicsit elcsodálkozott, hogy ugyan miért kell teljesen meztelenre vetkőzni a toroknézéshez, de nem tiltakozott.
A cseppnyi babamérleg tepsijében komoly arccal ült, elmélyült műszaki érdeklődéssel tanulmányozta a mérleg számkijelzőjét.
Még akkor is engedelmesen eleget tett a kérésünknek, mikor végigfektettük a hideg mérőfólián, és fentről húztam a dokinő lentről.
A fej és mellkasmérésen már egészen elcsodálkozott, de amikor a fütyijét kezdték el babrálni egyértelműen kérdőn nézett rám.
A tekintetében szóról szóra ez volt: Na de anya, torokvizsgálatról volt szó, nem altesti inzultusról!

Végül elértünk a torkához is, akkor látszott rajta már, hogy végre normális mederbe terelődött az élet. Amikor a doki a sztetoszkóppal hallgatta a tüdejét olyan elmélyült tekintettel révedt a semmibe, mint aki minimum a relativitás elméleten töpreng.

Végül minde szám föl lett jegyezve, kiderült az is, hogy kutya baja, még a torka sem piros. Köptető, pihi itthon a héten.
Így aztán tegnap is, meg ma is ájult szerelemben tengettük itthon a délelőttöket, délben egy perc alatt mély álomba zuhant, majd ébredéskor már tűkön ült, hogy mikor megyünk végre Emmáért, hogy aztán az estét elégedett közös játékkal és szeretetteli cívódással töltsék, mint egy idős házaspár.
Bármennyi is jut nekünk ezekből a napokból, ajándék mind, és nagyon élvezem :-))

2008/02/06

Én ezt nem értem, hogy mi történt a gyerekeimmel. Már kezdek komolyan aggódni, annyira jók. Napok óta még csak a hangomat sem kellett felemelnem. Szófogadóak, jófejek, akár félórákat is eljátszanak együtt. Ülnek egymással szemben, közöttük kiterítve az orvosi táska, és elmélyülten vizsgálják, injekciózzák egymást.
Le is videóztam, hogy maradjon bizonyíték az utókornak, vagy sötétebb időszakokban megnézhessem, hogy igen, volt ilyen, nem csak álmodtam.

2008/02/05

Hétszázadik

Ez a hétszázadik posztom. A fene se' érti, hogyan sikerült ennyit összelocsogni, de végülis több mint négy évem volt rá.

Eredetileg azt a címet akartam a mainak adni, hogy harmadik.
Azt előre le kell szögeznem, hogy mindenről mzs tehet. Természetesen rá hárítok minden felelősséget.
Az egész ott kezdődött, hogy elkezdett beszélni a harmadikról. Hogy lassan jöhet is. Nem titok ez, mindig is hármat akartak. Én eleinte csak ráztam a fejem a partvonalról, hogy milyen remek lesz nekem, a kibicnek. Kezdje csak előről az egész szívást, én meg kiélvezem a helyzetet.

Aztán, ahogyan az lenni szokott, nekem is előjött mindenféle vágy. Ki tudja honnan jön ez, lelkünk melyik bugyrából? Természetesen a női lélek bugyrairól beszélek...
Mi az az egyre erősödő, sürgető vágy, ami félretol minden józan megfontolást, tapasztalatot, emléket, fogadkozást?
Mitől legyint az ember azokra az emlékekre, amikben a négy hónapnyi non stop rókázás szerepel, az egyre eldeformálódó test, a légszomj, vesegörcs, az egészségügyi gátfutás, a teljes lelki eltorzulás (pl sütievés - broáf), a szülés fájdalma, a kialvatlanság, a szülés utáni lógó bőr, fájó mellek, a szoptatás kínjai, és még hosszasan sorolhatnám.

Mitől van az, hogy mégis ezekre legyintek, és előtérbe furakszanak a sokkal kellemesebb emlékek? A magzatmogzás, az ultrahangos mozizások, a szülés utáni örömmámor, a szopizó gyerek arca, ahogy elalvás közben a tej kifolyik a szája sarkán, az anyatejes kakiszag, az az icipici kis test, az egyre ügyesedő, világra kinyíló gyerekész csodája.
A fene vinné el, hogy ott dörömböl bennem a vágy, hogy akarom, megint, újra.
Kislány koromban háromgyerekes anyának képzeltem el magam, valahogy úgy teljes, kerek az egész.
A józan megfontolások egyre halványodnak bennem...
A fene vinné el...

Jura időt kért, hogy átgondolja ezt az egészet. A türelem sosem volt erősségem, de legalábbis igyekszem nem (nagyon) piszkálni a témával, hogy ne érezze kényszerítve magát. Ami azt illeti, elég nehéz...

2008/02/04

Délelőtt röpke két és fél óra alatt bejutottam a dokihoz. Talán igaz lehet ez az influenza-dolog, mert a váró csurig volt prüszkölő emberekkel. Igaz, én teljesen egészségesen mentem oda, hiszen csak a jogsim miatt kellett az orvosi igazolás, kicsit parázok, hogy elkaptam valami nyavaját.
Az új doki nagyon szimpi, elröhögcséltünk. Megmérte a vérnyomásomat, majd közölte, hogy agyvérzést tuti nem fogok kapni a 110/70-es vérnyomásommal. Mondtam neki, hogy ez is két kávé után ennyi...
Megbökték az ujjamat is egy cukor teszt erejéig, ezen is elkuncogtunk, hogy a múlt héten jelmezvarrás okán már szitává luggattam az ujjaimat, szinte már hiányzott egy tűszúrás az ujjamból.
Ha már ott voltam, kértem egy beutalót vérképre, vizeletre, éppen ideje már.

Azután betértem a patikába, megvenni a szokásos c-vitamin adagunkat.

A nap poénja, hogy az előbb hívtak a patikából, hogy megtalálták a bankkártyámat, és kinyomozták a telefonszámomat, hogy ertesíteni tudjanak. Várnak szeretettel a bankkártyámmal együtt.
Leesett az állam. Hát ja kérem, ez falu, itt így megyen...

2008/02/01


Január 28-án kaptam egy levelet a magyarország.hu -tól, hogy január 28-án lejár a vezetői engedélyem.
Még jó, hogy időben szóltak...
Kicsi oroszlánok
Anyai ömlengés következik.

A teljes hetem oroszlánjelmez varrással telt. Konkrétan hétfőtől csütörtökig minden nap nyolctól négyig. Minden este próbáltunk, a félkész jelmezekben kúsztak-másztak rémisztő hörgések, morgások közepette.
Aztán mára kész lett mindét jelmez, és a gyerekek vegyes érzelmekkel indultak ovibölcsibe. Iván kifejezetten megszeppent, hogy Emma nélkül kell oroszlánnak lennie, pedig mindenki agyon dísérte. Megnyugtattuk, reggeli után mennek át az oviba. Még nem láttam ennyire elbizonytalanodva a nővére hiánya miatt.
A bölcsiben álmos péntek reggel volt, a legtöbb gyerek be sem volt öltözve, így Iván méginkább vonakodott bemenni oroszlánvalójában.
Így egy nem annyira vad, mint inkább egy bújós oroszlánt hagytam ott.

Az oviban már másképp muzsikáltak.
Vidám vásári hangulat uralkodott. Rögtön elsőként egy zseniális Findus-ba botlottunk, majd a számtalan hercegnő és pókember között feltűnt egy édes Fifi is. Pont olyan bájos pufók arcocskával, tökéletes jelmez volt.
Egy másik oroszlán is volt a csoportban, amolyan vásárolt jelmezben, és kicsit összeszorult a szívem látva az anyukát, ahogy Emma jelmezét nézte. Tudom, hogy nagyon kevesek vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy egy teljes hétig lehetőségük van jelmezt varrni, kiélni a kreativitásukat (mert persze tudom én jól önmagam szórakozására csináltam), és nem csak az idő, hanem a kedv is.

Végül Emma felvette a jelmezét, hörgésre, morgásra hangolta magát (hetek óta tökéletesítik a megfelelő hangfekvést), befestettem a körmét sötétbarnára, és már ment is a forgatagba.
Büszke vagyok az én két kis oroszlánomra. Már nagyon várom a képeket, remélem lefényképezik kettejüket.

Jura pedig azt mondta, hogy ezen az egész jelmezesdin keresztül megmutatkozott a jellemem. Igaz, hogy soha nem varrtam egy centit sem, de én egyből egy (kettő) snitt nélküli oroszlánjelmezbe fogtam. És ahogy elhatároztam, azzal a lendülettel meg is valósítottam, tűzön vízen keresztül.
Nem ismerek lehetetlent, ha saját elhatározásomból teszem, akkor megvalósítom, bármi áron is.