Itt vannak hát a dolgos hétköznapok. Mosás, mosogatás, takonyszipkázás, és más egyéb remek feladatok. A rám zúdult házimunka mennyisége miatt nincs is időm sajnálni magamat, hogy megint egyedül vagyok itthon a beteg gyerekkel. A nagyobb szerencse az, hogy nem csak a házmunka borít el, hanem számos remek hobbifeladat is vár rám. Tegnap egy fiókos szekrényt szereltem össze, olvastam és hímeztem is. Ráadásul rengezeg dekupácsolásra váró felület kínálkozik, az üvegfestés rejtelmeiről nem is beszélve. Nem is jut időm a gép előtt ücsörögni, és ennek szívből örülök. A januári Praktika Magazinban van egy nagyon édes cicás kép, amit szeretnék Emmának a születésnapjára hímezni. Vasárnap Jura már meg is vette hozzá a fonalak nagytöbbségét és az anyagot is. Előbb befejezem Jurának a vitorláshajót (ez egy sorozat a világítótoronnyal együtt, amit Karácsonyra kapott), és aztán nekiállok a cicáknak. Nagy szerencse, hogy semmi helyem szabni és varrni, mert különben nekiállnék a foltvarrásnak is, elkellne három ágytakaró a nagyágyra és az emeleteságyra.
Jaj rengeteg tennivaéó van, bárcsak lenne egy kicsivel nagyobb a lakás, sokkal jobban érezném magam.
Amúgyis hetek óta az egyik legkedvesebb elfoglaltságom fejben berendezni az Őrbottyáni házat. A házimunka csupa üresjárat az ember agyának, így aztán bőven van időm ezen agyalni. Szeretném az otthonosság jegyében minél több saját készítésű tárggyal berendezni, erre remek mód a hímzés, dekupács, üvegfestés. Na és a foltvarrás is, de ettől őrizkedem amíg ebben a pici lakásban lakunk, így is mindent elborítanak már a hímzőfonalak, ecsetek, festékek, ragasztók, lakkok, szalvétadarabkák és más egyéb hobbiholmik.
Reggel azon kaptam Jurát, hogy a félkész hímzést nézegeti, tapogatja, összeveti a mintával ami alapján csinálom. Teljesen meghatódtam, olyan kis figyelmesen nézegette, simogatta...

Ehh, nem is írtam még, mit mondott a doki néni Emmára. Antibiotikumot nem írt fel, mert szerinte is vírus, az csak akkor kell majd, ha újra felszökne a láza, mert akkor valószínüleg felülfertőződött. Teljesen jónak tartotta az én gyógymódomat, mást nem is mondott, csak azt, hogy folytassan ugyanezt még pár napig. A gyarapodására azt mondta, hogy nem lesz semmi baja attól, hogy egy hónapig nem hízik, a súlyát megduplázta, és nem néz ki alultápláltnak sem. Írt fel egy másik tápit, hátha a mostani már nem elég neki. Azonkívül zöldutat kapott a tejpép is, úgyhogy a napi két kanalas étkezés rögtön 3-4-re ugrott. Hogy fogom én ezt előkével bírni?!

Húha, én ilyen régen nem írtam?! Ajjjj... Hol is kezdjem...
A Karácsony nagyon jól sikerült, délelőtt anyu és Jura töltött káposztát főztek. Azt kell hogy mondjam, isteni lett. Aztán anyu hazament, mi meg feldíszítettük a fát, amíg Emma aludt. Nagyon jól szórakoztunk. Idén jóval kisebb fánk van, így csak a személyes kis díszek kerültek fel, mindegyiknek saját története van. Javarészt Jura adventi naptárából származnak. Tavaly találtam ki, varrtam huszonnégy kis zsákot, megszámoztam ugyanennyi faszivet, vettem bele apróságokat. Illatos gyertyákat, karácsonyfadíszeket, mécsestartókat, hűtőmágnest, ilyesmiket. December elsején pedig már várta Jurát az ágyra kötözve. Minden nap kibonthatott egyet. Idén mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nincs időm huszonnégy ajándékot keresni, sajnos nem lesz adventi naptárja. Annál nagyobb volt a meglepetés december elsején. De eltértem a tárgytól...
Szóval feldíszítettük a fát, de végül úgy alakult, hogy megvártuk anyuékat az ajándékbontással. Emma rengeteg játékot kapott, de a legszemélyesebb mégiscsak az a két dekupácsolt kép lett, amit én csináltam neki. Sirályokat ábrázol, azt hiszem meglehetősem jól sikerültek. Jurának keresztszemes hímzéssel csináltam egy világítótornyot. Kapott még két faházat, amit neki kell összebarácsolnia darabokból, és kapott egy ugyanolyan faliórát,amilyet tavaly is (csak a tavalyit összetörte nemrég), és természetesen kapott néhány könyvet.
Nekem a Jézuska túrabakancsot (zoknival), walkman-t (hogy séta közben hallgathassak könyveket), néhány könyvet tojt.
De a legnagyobb ajándék a család számára egy digitális videókamera volt. Fantasztikus, Erdélyben kameráztunk egy csomót (többek közt Jura aljas módon lefilmezett, ahogy a Gyilkos tónál a térdig érő hóban egy bodega mögé bújva pisilek).

A Szilveszter nagyon jól sikerült, Erdélybe utaztunk egy hétre, Szovátafürdőn volt a szállásunk, egy nagyon jó kis hotelben. Nagy ajándék volt, hogy anyu napközben vigyázott Emmára, így mi Jurával bejárhattuk a környéket. Csíksomlyóra már négyesben mentünk. Örülök hogy eljutottunk oda, nekem ez nagyon fontos volt, hiszen a tavalyelőtti búcsu óta történt velem minden jó. Elvittem kis családomat megmutatni Máriának, hiszen neki köszönhetem őket (Emmát hozzá is érintettük). Talán középkorinak hathat az én hitem ezzel kapcsolatban, mert bármennyire is nem vagyok templombajáró vallásos ember, ebben nagyon hiszek.
A kirándulást egyedül az árnyékolta be, hogy Emma nagyon csúnyán visszabetegedett, felszökött a láza, köhögött. Délután jön hozzá a doktor néni, bár már jobban van.
Nagyon jó volt Jurával ennyi időt együtt tölteni, és ilyen tartalmasan. Rossz érzés, hogy ma dolgoznia kellett menni. Főleg nekem, mert ő olyan emberek közé megy, akiket kedvel, és biztos nagy mesedélutánt tartanak, hogy kivel mi történt az ünnepek alatt.